Close
A pincéből jelentjük – Borászokat kérdeztünk a 2017-es évjáratról

A pincéből jelentjük – Borászokat kérdeztünk a 2017-es évjáratról

Az ősznek minden évben két kardinális kérdése van: meddig lesz meleg, és milyen lesz a bor? Arról nem is beszélve, hogy a kettő között is bőven akad összefüggés. Mert akár tetszik, akár nem, minden a szőlőben dől el, és ahogy a szeptemberi nap csodák, úgy az őszi eső rémálmok szülője ebben a szakmában.

Megkérdeztünk kilenc borászt, kilenc magyar borvidékről – a teljesség igénye nélkül –, hogy milyen évet zártak, és mik a személyes kedvenceik idén. Hogy kiket pontosan?

  • Laposa Bencét (Laposa Borbirtok, Badacsony),
  • Barabás Barnát (Zelna Borászat, Balatonfüred),
  • Szilágyi Lászlót (Gizella Pince, Tokaj),
  • ifj. Lőrincz Györgyöt (St. Andrea Szőlőbirtok, Eger),
  • Liptai Zsoltot (Pannonhalmi Apátsági Pincészet, Pannonhalma),
  • ifj. Heimann Zoltánt (Heimann Családi Birtok, Szekszárd),
  • Birgit Pfneiszlt (Pfneiszl Birtok, Sopron),
  • Mérész Sándort (Etyeki Kúria)
  • és Várszegi Györgyöt (Kreinbacher Birtok, Somló).
Laposa Borbirtok – Badacsony

„Kihívás volt az idei évjárat. Felgyorsultak az események, a két hónapos szüreti időszak – először a nagy meleg, aztán az eső miatt – egy hónapra szűkült. Szinte minden fajta egyszerre érett, a komolyabb borokat is előbb kellett szüretelni. Illat- és zamatgazdagság szempontjából is szép évjárat lesz, mi a borkészítési filozófiánkhoz híven a legfontosabbnak most is a szüreti időpont megválasztását tűztük zászlóra, hogy a sav-cukor összhang rendben legyen. A badacsonyi területeken a komolyabb borokhoz is le tudtunk szüretelni az eső előtt. Ezek kerülnek a válogatás olaszrizlingekbe, az Apukám világába, Pinóba. A saját boraink közül a 2016-os 4hegy a kedvencem, most kezdi mutatni azt az arcát, amiért szeretjük ezt a borvidéket.”
Laposa Bence

Zelna Borászat – Balatonfüred

„Szuper év volt az idei, Füreden. Meleg volt, nyár közepén a csapadék is megérkezett – ha minden év ilyen lehetne… A minőség szinte hibátlan, mennyiségét tekintve viszont fele, mint például 2015-ben, még a tavalyi jégverést szenvedjük. A szürkebarát kiemelkedő a borvidéken, szépen termett és jó minőségben, de a rizlingek is nagyon jó bort fognak adni. A mai kóstoló alapján az elsőként szüretelt olaszrizling a kedvenc, aminek egy része az alap rizlingünkbe, a másik része a Farkó-kőbe megy. Ha a korábbi évjáratokat nézzük, a 2016-os Penke (korábban Csiten – a szerk.) szürkebarát a legizgalmasabb, ami az idei év végén vagy tavasszal kerül forgalomba. Ami pedig vörösben az etalon, az Weninger Hochaecker kékfrankosa 2013-ból.”
– 
Barabás Barna

Gizella Pince – Tokaj

„Már nagyon hiányzott egy ilyen komplett évjárat. Utoljára 2013 volt ilyen kiváló. Nálunk nem volt jég, fagy, év közben kicsit meg kellett küzdeni a gombákkal, de ezt sikerrel vettük. Szép, érett szőlőt szüreteltünk a száraz borokhoz. Azok a fürtök viszont, amiken volt aszúsodó szem, a tőkéken maradtak, és folyamatosan gyűjtjük, válogatjuk az aszúszemeket – ebből a szempontból is komoly lehetőség előtt állunk. 2017-ből úgy tűnik, két kedvencem is lesz: az egyik a Szil-völgy dűlő egyik új, öreg hárslevelű parcellája, a másik pedig furmint, a mádi Bomboly-dűlőből olyan karakterrel, amit régóta keresek. Mindig lehet fejlődni. Tavasszal a Prager borászatnál jártunk, Wachauban. Csak veltelini és rizling. Az a fajta beltartalom, tisztaság, ami ezekben a borokban volt, valami egészen hihetetlen.”
Szilágyi László

St. Andrea Szőlőbirtok – Eger

„Nálunk még tart a szüret. Éppen a végjátékot éljük, hisz a nagy Egri bikavérekbe szánt alapanyagok zöme még kint van –  kékfrankos, cabernet franc, syrah. Nem szeretünk az évjáratról nyilatkozni azelőtt, hogy látnánk a kész borokat, de elképesztő koncentrációval és érettséggel találkoztunk a szőlőben. Bizakodóak vagyunk, hogy ez a borokban is megmutatkozik.

A sok áldás mellett 2017-nek voltak azért nehézségei is: rég nem látott, -20 fokos hideg télen, nagyon hideg tavaszi éjszakák, forró, aszályos nyári időszakok. Mégis, az egyik legnehezebb feladatunk a szüreti időpont megválasztása volt. Sok helyen nagyon heterogén módon értek a gyümölcsök, valamelyik fürt még éretlen volt, míg a másik már tökéletes vagy épp túlérett. Próbáltunk szép egyensúlyra törekedni, ezért volt hogy egy adott parcellában többszöri, szekcionált szedést csináltunk, ami eddig nem volt jellemző. Muszáj volt, hogy a minőség olyan legyen, amilyet szerettünk volna. Egy másik újítás ebben az évben, hogy a prémium területek közül ott, ahol kellett (Boldogságos hárslevelű és furmint, Hangács hárslevelű) megemeltük a lombfalat egy újabb hajtástartó huzalpár kifeszítésével, hogy még nagyobb legyen a fotoszintetikus felület. Úgy néz ki, hogy tetszik a fajtáknak, mert gyönyörű terméssel hálálták meg!

Minden évben van egy-két olyan fajta, aminek az íze megmarad, miután szüretkor kóstolom. Most az egyik a merlot a Hangács-dűlőből, amit a Hangács Egri Bikavér Grand Superior egyik alapjának szánunk.
Az aktuális, már palackban lévő kedvenc borom pedig – ha lehetek egy kicsit részrehajló, akkor – épp az egyik sajátom. Egy hatputtonyos aszú kategóriájú, dűlőszelektált, késői szüretelésű hárslevelű a Hangács-dűlőből. 240 gramm cukor, 9,5 alkohol és 8 g/l sav mellett. Ajándék a neve, ilyen az egri borvidéken még nem igazán készült.”
ifj. Lőrincz György

Pannonhalmi Apátsági Pincészet – Pannonhalma

„A 2017-es évjárat kimagaslónak indult, úgy is fejeződött be, épp csak a szeptember végén érkező, majdnem 100 mm csapadék okozott egy kihívásokkal teli periódust a két ragyogó végpont között. Szeptember 4-én kezdtük a szüretet a korai fajtáinkkal: fűszeres traminivel és királyleánykával, ezt követte a sauvignon blanc, majd a többi fehér fajta. Velük párhuzamosan a rozénak szánt kékszőlőt is leszedtük, akárcsak a csapadékra nagyon érzékeny pinot noirt, még épp az eső előtt. A komoly csapadék miatt a rajnai rizlinget, mint fő fajtánkat csak a lehető legszigorúbb (fürt- és fürtrész-)válogatás mellett engedhettük feldolgozásra. Ez értelemszerűen mennyiségveszteséggel járt, de minőségi kompromisszumok nélkül.

A Győrság és Pannonhalma között elterülő Széldomb-dűlőnk szinte minden évben az egyik legjobban teljesítő területünk. Ebben az évjáratban is kiemelkedő volt, különösen, ha az ott szüretelt pinot noirra gondolunk.
Az aktuális kedvencünk viszont még a 2016-os Pannonhalmi Prior, ami acélos szerkezetű, feszes savú, ugyanakkor érett, citrusos, csonthéjas és finoman tropikális gyümölcsösséget hordoz, már most hihetetlen élmény.”
Liptai Zsolt

Heimann Családi Birtok – Szekszárd

„2017-ben a forró nyár jó érést hozott, a tavaly hullott csapadéktól telített talajnak köszönhetően a nagy meleg miatt mennyiségi kár nem ért minket. Nagy kihívást hoztak viszont a borvidéken esett jégesők: június végén a belsőbb, Szekszárd melletti völgyekben (Iván-völgy és környéke), míg július közepén Bátán és Bátaszéken, a borvidék déli részén. Az első jég inkább csak riadalmat, a második már komoly terméskiesést (>50%) okozott, leginkább az alapborok alapanyagában.

A szüret korán indult és szép fajtajelleges ízeket, kiegyensúlyozott savakat, cukorszinteket hozott. Az új kadarkaklónok nagyon szép termést hoztak idén. Az elmúlt években kis tételben elkezdett erjesztési kísérleteinket idén ültettük át először nagy formátumra: sokszor használtunk egész bogyókat, részben egész fürtöket vagy kocsányt a nagyobb tételeinkben is. Idén erjesztettünk először nagy tételt is spontán. Az eredmények látványosan magukért beszélnek, csak nagyon lelkesen tudok nyilatkozni ezekről a borokról. Alig várom, hogy bevethessük a szuper hordóparkunkat, és elkezdhessük érlelni a 2017-es termést.

A kadarka felkerült a legfontosabb fajtáink közé, a felső házba: sokkal nagyobb merítésből tudunk házasítani. Így az alap kadarkánk is izgalmasabb, és el tud készülni egy kisebb tételű válogatás is. A Céh Keresztnél a legjobb klónok termését házasítjuk és fél évig, külön számukra készített, enyhe pörkölésű új hordókban érleljük. Hiszek benne, hogy ezekkel a fejlesztésekkel a kadarkát teljesen újra tudjuk definiálni, nekem a 2016-os Céh Kereszt is nagy kedvencem. Mindemellett szinte hetente ér egy-egy balatoni, moseli, piemonti vagy burgenlandi borélmény, ami tovább hajt és motivál, hogy még jobban dolgozzunk! Éljen az óvilági esztétika!”
– ifj. Heimann Zoltán

(fotó: dr. Kovács Krisztina, Szekszárdi Fotós Alkotótábor 2017)
Pfneiszl Birtok – Sopron

„Nálunk épp véget ért a szüret, a mennyiség töredéke, mint egy jó évjáratban. Tavasszal nagyon örültünk, hogy a szőlő túlélte a késői havazást és fagyot nagyobb kár nélkül. Ekkor még nem gondoltuk, hogy 2017-ben lesz nagyobb ellenségünk az időjárásnál. Lett: a szarvasok. A vadkár ellenére a minőség első osztályú, úgy érzem, a 2017-es évjárat vörösborai talán a valaha volt legjobbak lesznek itt, Sopronban, a fehéreknek és rozéknak viszont nem kedvezett a forró, száraz nyár.

Erőteljes, testes vörösborok készülnek majd, bársonyos tanninnal és magas – de harmonikus – alkohollal, gyönyörű gyümölcsökkel. Különösen a kékfrankosok szépek, amiből nálunk három különböző is készül.
Sok bort kóstolunk, de ez a fajta mindig lenyűgöz. A hordós érlelésű “Ne nézz vissza haraggal” kékfrankosunk 2013-ból az egyik kedvencem.”
Birgit Pfneiszl

Etyeki Kúria – Etyek

„Az elmúlt évek egyik legjobb szüretét tudhatjuk magunk mögött. Az etyeki területeken szeptember elsején kezdtük a szüretet, és két héten belül bekerült az összes alapanyag a pincébe. Sopronban a szüret csak szeptember 23-án indult, és annak ellenére, hogy nem esett annyi csapadék, a fürtök szépek és egészségesek voltak. Nehézség egyedül abból adódott, hogy összeértek a fajták, és szinte minden szőlő egyszerre érkezett a borászatba feldolgozásra. De okozott fejtörést a mezőgazdaságban általánosan jelentkező munkaerőhiány is, éppen ezért, az Etyeki Kúria történetében először kipróbáltuk a gépi szüretet is, ami nagyon jól vizsgázott. De ugyanígy alkalmaztunk nagyládás szüretet is Sopronban, ahol egy nagy láda 25-30 kis ládát helyettesít, cca. 400 kg szőlővel megpakolva. Így a kemény szüreti napok végén a korábbi 1000 db kis láda helyett csak 35-40 darabot kellett elmosni, jelentősen csökkentve a szüret alatti vízfelhasználásunkat. A hagyományokhoz híven a Kúria White és a Kúria Rosé pár napon belül kész, és a nagy érdeklődésre való tekintettel a Plánét is szeretnénk még idén kihozni, hogy bekerülhessen a karácsonyfa alá. Ha mindenképpen ki kell emelni valamit, akkor az új telepítések szűztermései a kedvenceim: Etyeken a sauvignon blanc, Sopronban a merlot. Az aktuális, már palackba került kedvenc pedig a – a 2016-os Red és a 2015-ös chardonnay mellett – a Vylyan Bogyólé 2017-ből.”
Mérész Sándor

Kreinbacher Birtok – Somló

„Az utolsó hétig minden rendben volt, aztán a szeptemberi, négy-öt napos eső kicsit megborította a rendszert. Tavaly a jégkár miatt nem akart érni a szőlő, de most nagyon tetszenek a ’16-os borok is, szerintem 2017 is jó lesz. Még nincs kedvencem az idei évjáratból, de vannak ígéretes dolgok a pincében. Nem tudom… Champagne-ban is így van, a pincemesterek sosem értékelnek évjáratot, amíg az alapborok kész nincsenek. Ennek ellenére hárslevelűből és furmintból is van, ami nagyon tetszik, az alap juhfark is nagyon szép. Szerencsére minimális kompromisszumokat kell kötnünk pezsgőnél és bornál egyaránt. Ha valamelyik bor nem üti meg a szintet, az nem kerül szelekcióba. A cél mindig az, hogy a somlói karaktert megtartva elegáns borokat készítsünk.”
Várszegi György

Mi már sejtjük, mit iszunk jövő nyáron!

Close