A régi plakát szexi – Így kelnek el eredeti plakátok milliókért

Eredetileg utcára szánták, ma mégis egyre több magyar és külföldi vásárló falát és gyűjteményét gazdagítják eredeti, régi plakátok. De hogyan is váltak ezek a falragaszok műtárgyakká, miért különlegesek, és mi határozza meg az árukat? Többek között ezeknek a kérdéseknek jártunk utána.

Elsőre sokak számára hihetetlenül hangzik, hogy az egykor utcákra szánt, filmeket, termékeket vagy épp az állami propaganda eszméit hirdető plakátok ma akár több ezer dollárt is érhetnek egy-egy aukción. Persze ez nem minden plakátra igaz. Várkonyi Ádám, a 2010 óta működő Budapest Poster Gallery alapítója szerint négy ismérv szerint rendszerezhetőek a plakátok:

Az évtizedek során fennmaradt darabok egy jó része ma szinte teljesen értéktelen, míg a többi az alábbi három kategória bármelyikébe (akár többe is) beleeshet: vannak a dekoratív darabok, a történelmi értékük miatt fontos plakátok, és vannak azok, melyek műtárgyként is megállják a helyüket.

Ádám tíz éve foglalkozik eredeti, régi plakátokkal, a kezdeti gyűjtői szenvedélyből született meg a galéria ötlete, ahol a több ezer plakát mellett néhány külföldi darab is felbukkan. Ugyan a galéria vásárlóinak nagy részét még ma is a külföldi – főleg amerikai, kanadai, ausztrál és angol – vevők alkotják, az elmúlt években itthon is elindult egy pozitív változás, és egyre többen érdeklődnek a régi plakátok iránt – akár a vintázsforradalom hatására lakásdekorációs céllal, akár egy adott téma gyűjtőjeként.

A plakát azonban még mindig sokkal kisebb szeletét teszi ki a műtárgypiacnak, mint mondjuk a festmény. De ez sem véletlen: fiatal műfajról van szó, a plakát története csak a 19. század végén kezdődött, és míg egy festmény eleve művészeti alkotásként, belső térbe készül, addig a plakátot az utcára szánták, és egy adott üzenet közvetítése volt a célja.

A jó plakátot a kép és a szöveg egysége, az áttekinthető, dinamikus kompozíció, a funkciónak alárendelt esztétikum, és a gyors dekódolhatóság jellemzi.

A 20. század elején az első kiemelkedő darabokat a kor nagy festői készítették, de az évtizedek során számos tehetséges magyar plakátgrafikus hagyott nyomott a hazai plakáttörténetben. A 19. század végén született, és a 20. század elején virágzásnak indult műfaj mindössze száz évet élt meg: a rendszerváltás és az 1990-ben megrendezett első választások még lehetőséget adtak néhány ma is jelentősnek számító politikai plakát megszületésére, 1990 után azonban a magyar művészeti plakát szinte teljesen eltűnt.

A plakátok időkapszulaként őrzik egy adott kor politikai, kulturális és társadalmi örökségét, így kapcsolva össze a művészetet a történelemmel.

És hogy mi alapján gyűjtenek ma plakátokat világszerte?

Ugyan maguk a plakátok tematikailag nyolc nagyobb kategóriába sorolhatók (sport, reklám, utazás, divat, propaganda, film, turizmus, esemény), ennél jóval többféle gyűjtési szempont létezik. Van, aki stílus szerint gyűjt (például art deco vagy pop art plakátokat), vannak a filmfanatikusok, akik egy adott műfaj, rendező vagy színész filmjeiből igyekeznek minél több plakátra szert tenni, de a politikai propaganda vagy az 1950-es évek szocreál plakátjai is keresettek – utóbbi kettő leginkább a külföldi vevők körében.

És ahogy a gyűjtési szempontok, a plakát árának összetevői is igen sokrétűek: többek között számít a plakát témája, a grafikus személye, a plakát mérete, a nyomtatás éve, és persze az állapota, aminek megőrzése egy papírrégiség esetében különösen nagy odafigyelést igényel.

Ha igazán értékálló plakátot szeretnénk venni, akkor mindenképpen érdemes szakértővel konzultálni, de az biztos, hogy például egy, a magyar plakát aranykorában, az 1920-30-as éveben készült art deco vagy modernista darabbal nehéz melléfogni.

A magyar plakát nemzetközi elismertségét néhány ikonikus darab, külföldi aukciósházak árverésein aratott rekorder eladási ára is bizonyítja: a Christie’s aukcióján 37 500 fontért (13 millió forintért) kelt el Berény Róbert – a korszak egyik legnagyobb festője és grafikusa – 1929-es Modiano plakátja, de jó példa Bíró Mihály kultikus kalapácsos embere a Népszava borítóján, ami a Guernsey’s árverésén 17 ezer dollárért (közel 4,5 millió forintért) talált új gazdára.

De az sem volt ritka, hogy magyar grafikusok külföldön töltött éveik során mára nagy értékű, idegen nyelvű plakátokat terveztek: ilyen Bottlik József a Pandora szelencéje című filmhez készített 1928-as német nyelvű plakátja, melyet 62 ezer dollárért (16,2 millió forintért) ütöttek le a PosterConnection árverésén, vagy Bíró Mihály Streik című 1925-ös német propagandaplakátja, ami 15 ezer dollárért (3,9 millió forintért) kelt el a Christie’s-nél.

A filmplakátok köré épült kultusz pedig szintén nem elhanyagolható, főleg, ha egy ikonikus filmről van szó: a Budapest Poster Gallery egyik legsikeresebb online aukcióján a Csillagok háborúja trilógia nemzetközi szinten is ismert és keresett magyar plakátjai és plakáttervei a vártnál is magasabb áron keltek el 2015-ben: A birodalom visszavág plakátja például 4000 dollárt (egymillió forintot), míg ugyanennek a plakátnak a festett plakátterve 14 250 dollárt (3,7 millió forintot) ért.

És ha szeretnénk kicsit mélyebbre ásni a plakáttörténetben, akkor a magyar plakátok mellett mindenképpen érdemes külföld felé is kitekinteni, ahol a lengyelek és a franciák is figyelmet érdemelnek. Aukciós rekordokból pedig itt is akad bőven: az egyik leghíresebb francia plakátgrafikus, A. M. Cassandre a francia L'Intransigeant című újság számára tervezett art deco plakátja például 2014-ben rekord áron, 210 ezer euróért (kb. 65,5 millió forintért) kelt el a Van Sabben aukciósház árverésén.

régiség | poszter | plakát