Close
Hőlégballonnal szállni bakancslistás dolog – Az Alpok hegyei között meg pláne

Hőlégballonnal szállni bakancslistás dolog – Az Alpok hegyei között meg pláne

Hajnali találkozót beszéltünk meg. Nagyon hajnalit. Még sötét volt, amikor indultam, és egy zegzugos úton, a GPS segítségével kerestem meg a levendulapároló üzemet, ahová a pilótával egyeztettük a randevút.

Provence-ban járunk. Tom Pouce gyakorlott ballon- és repülőgép-pilóta, néhány éve nyergelt át száz százalékban a ballonos repülésre, erre építette fel a vállalkozását.

A találkozóra még két pár érkezik, összesen tehát hatan leszünk a ballonban. A fonott kosarak – azaz a gondolák, amelyek a hőlégballon alapját adják –, különböző méretűek lehetnek, de legtöbbször öten férnek el bennük. Plusz a pilóta.

A repülés előkészülete izgalmas: ki kell teríteni a hatalmas ballont alkotó ponyvát, ami akár negyven négyzetmétert is elfoglalhat.

Ekkora anyag kell ugyanis ahhoz, hogy közel 2200 légköbméternyi levegőt fel lehessen melegíteni benne. Ez a meleg levegő teszi lehetővé, hogy a sűrűségkülönbség miatt a levegőbe emelkedjünk.

A kupola drótokkal, kötelekkel és karabinerekkel van a gondolához rögzítve. Ezután a pilóta egy szélgéppel elkezdi beterelni a kupolába a levegőt, a művelet úgy tizenöt percig tart. Amikor már majdnem megtelt, akkor a gázégőkkel elkezdik a levegőt fűteni. Itt a leendő utasok segítségére is szükség van, a kupola száját ugyanis tartani kell, hogy a gázégők fűthessék a benti levegőt. Elég melós dolog tehát az előkészület, mindenkinek dolgoznia kell. Ezután egyesével mászunk be a gondolába, ami még mindig a terepjáróhoz van kötve, hogy el ne szabaduljon, és főképp, hogy fel ne boruljon.

Hőlégballonnal repülni máshogy kell, mint egy repülőgéppel. A ballon ugyanis nem arra megy, amerre kormányozza a pilóta, merthogy nincs rajta kormány – legalábbis a klasszikus értelemben. A szelet kell nagyon ismerni, valamint a ballont föl- és lefelé mozgatni, oda, ahol a megfelelő irányú szél fúj.

A szél ugyanis a légkör különböző magasságaiban különböző irányban fúj; ha például északi szélre van szükségünk, akkor esetenként föl kell emelkedni több ezer méteres magasságba – már amennyiben a légi közlekedés helyi szabályai ezt engedik.

Hőlégballonnal repülni tehát nem egyszerű. Szükséges hozzá a szél, de a túl erős szél nem megfelelő. Ezért szokás hajnalban indulni nyáron. Télen ráér később, különben tényleg megfagynának az utasok.

Azért több ezer méteres magasságban szállni egy fedetlen kosárban fagyos élményt jelent. Mi is dideregtünk ezen a késő őszi reggelen, bár a tűzcsóva, amivel a ballon belsejében lévő levegőt hevítik, melegít valamennyit. Csak éppen ez annyira elég, hogy legszívesebben kiugranál a kosárból, és amikor elalszik, sajnos ugyanannyira fagy, mint előtte.

Nagyon érdekes volt, hogy sokáig teljesen földközelben repültünk. Olyannyira, hogy a kukoricás tetejét is súroltuk, aztán persze elkezdünk emelkedni, és meg sem álltunk háromezer méterig. Néhány éve Svájcban volt szerencsém repülni tél közepén hőlégballonnal Chateaux d’Oex városkájában. Ott ötezer méterig emelkedtünk, és bevallom, az tényleg fagyos élményt jelentett. De ami miatt érdekes a helyszín, hogy ez az a város, ahonnan 1999-ben Bertrand Piccard elindult az első Föld körüli repülésre, továbbá itt találjuk a világ legnagyobb hőlégballonos múzeumát, és a világ egyik legnagyobb hőlégballonos fesztiválját is errefelé tartják minden év februrárjában. Hideg, de csodálatos élmény.

Az első hőlégballonnall történt Föld körüli repülés Betrand Piccard pilóta nevéhez fűződik tehát. Róla már írtunk annak kapcsán, hogy ő volt az, aki tizenöt évvel később a Solar Impulse névre keresztelt napelemmel működő repülőgéppel repülte körbe a bolygót, méghozzá Brian Jonesszal, a festői Chateau d’Oex-ből indulva. Bertrand Piccard a ma élő egyik legforradalmibb vízióval rendelkező pilóta. Könyvet is írt, aminek legfontosabb üzenete talán az, hogy az emberi kitartás és szenvedély végtelen lehetőségeket tartogat.

Bertrand Piccard összesen három hőlégballont épített csapatával, bár az első két kísérlete kudarcba fulladt. Már-már feladta a Föld körüli repülés tervét, de a Breitling vezetője azt mondta, hogy az Orbiter 3-ra, azaz a harmadik hőlégballonra még kap támogatást, de ez lesz az utolsó kísérlet. Szerencsére jó szelek fújtak, és a harmadik évben sikerült a küldetés.

Mi ugyan a franciaországi Provance-ban erre nem készültünk, de tény, hogy a repülés egyetlen formája sem hasonlítható a hőlégballonos repüléshez.

Nincs nagy sebesség, helyette inkább lebegés van, és tényleg úgy érzed magad, hogy a széllel sodródsz. Egészen fantasztikus a csend, továbbá hajnalban a napfelkelte látványa, miközben a hegyek a párából szép lassan bukkannak elő, és egészen festői hangulatba hoznak.

Repülni egész évben lehet, de talán a nyár közepe a legjobb időszak, amikor a levendula és a mimóza virágzik, és hihetetlen színekben pompázik a vidék.

Akinek kedve támadt kipróbálni, akár Magyarországon is megteheti: a Velencei-tó felett például fesztivált is tartanak. A világ minden táján rendeznek hasonló eseményeket, melyeken általában több tucat hőlégballon repül az égbe, egészen pazar látványt nyújtva, amint a hatalmas színes lufik tarkára festik a kék eget.

Még jobb, ha mi egy ilyen lufiban vagyunk, úgyhogy nyugodtan válogassunk közülük!

(Fotók: a szerző, Getty Images)

Close