Close
Íme, egy káprázatos olasz kastély, melyet egy gróf szabott méretre

Íme, egy káprázatos olasz kastély, melyet egy gróf szabott méretre

Ha meghallod azt a szót, kastélyszálló, előbb asszociálsz egy barokkos, piros bársonyfüggönyös és cirádás aranycsilláros esztétikára, mint a kortárs és izgalmas, az autentikus régit a fantáziadús újjal tökéletes összhangba hozó enteriőrre, igaz? Nem hibáztatunk érte. Hála a jó égnek, vannak viszont üdítő kivételek, és vannak olyan egészen elképesztő kivételek is, mint az a dizájnmennyország és ezeréves történetiség, ami Umbria egy eldugott sarkában vár ránk harminchat lakosztály, ötven ház és ezerötszáz hektár képében. No meg egy olyan magyar vonatkozású történettel, amire a legkevésbé sem számítanánk.

Álom Umbriában

Hunyd le a szemed egy pillanatra, és ülj be mellénk az autóba! Képzeld el, ahogy Toszkána simogató búzaföldjei és ciprussorai között haladsz dél felé! Kirakott könyökkel falod a kilométereket a napsütésben, és szinte észrevétlenül átérsz a vadabb, erdősebb-rétesebb, meg nem munkált umbriai tájba. Ahogy egy dombról leérve a kanyargós út kisimul, a jobb kezednél megpillantasz egy legalább sok száz évesnek tetsző, patinás tekintéllyel álló kastélyt egy ormon, melyet végeláthatatlan, varázslatos birtok vesz körül. Már eddig is azt hitted, hogy nem lehet ennél tökéletesebb ez az olasz roadtrip, de amikor felhajtasz a kastély felé vezető, ciprusokkal szegélyezett úton, a korábbi ámulataidat teljesen felülíró élménybe csöppensz, egy olyan hihetetlen látványba és történetbe, amelyhez foghatóval még sohasem találkoztál. Ez a Castello di Reschio és a Bolza család eposza.

A történet nem egészen ma, hanem kicsit korábban, a tizedik században kezdődik, akkor épült ugyanis a Reschio kastély. Az ezt követő ezer évet röviden jellemezhetjük a Reschio-kastély viharos évszázadai jelzővel: nemesi családok viszályokkal és intrikákkal tűzdelt kulcsátadásaival váltott számos tulajdonost a kastély, míg – ahogy az sajnos gyakran lenni szokott –

a huszadik századra teljesen elnéptelenedett a birtok, és a természet elkezdte visszahódítani az évtizedek óta romosodó épületeket.

Egy magyar emigráns birtokot vesz

A kilencszázas évekből pedig most lapozzunk nagyvonalúan az ezerkilencszázas évekbe, egészen pontosan 1984-be, amikor a lehetőségek gazzal benőtt vidékét meglátta Antonio Bolza gróf! Az olasz felmenőkkel rendelkező, magyar származású gróf még az ötvenes években vándorolt ki Magyarországról Németországba, és a véletlen úgy hozta, hogy 1984-ben feleségével egy umbriai nyaralás során beleszerettek egy aranyos házba, amelyet szerettek volna megvenni. A házvásárlás ügyében azonban nem kisebb szervezet mondott nekik nemet, mint a Vatikán, de a gróf nem adta fel: tíz év folyamatos próbálkozás után végül a Vatikánvárosi Állam beleegyezett a házvásárlásba, azzal az apró feltétellel, hogy Bolzának az egész, ezerötszáz hektáros, elvadult birtokot meg kell vennie.

Antonio Bolza gróf pedig egy mély levegővel 1994-ben eladta sikeres németországi lapkiadó vállalatát, és megvette Reschiót – és akkor derült ki számára, hogy a birtokkal együtt egy ezeréves kastélyt és ötven romos parasztházat is vásárolt, melyekről korábban fogalma sem volt. Az pedig, hogy Antonio Bolza fia, Benedikt Bolza ez idő tájt épp építészetet tanult Londonban, joggal vehető isteni ujjmutatásnak, ugyanis a meglepetéskastély és a hozzá tartozó birtok félelmetes esztétikai érzékkel és ugyanennyi türelemmel való újjáélesztése így a lehető legjobb kezekbe szállt. Ezzel pedig el is érkezünk 2021-be, a Hotel Castello di Reschio megnyitásának évébe. Vagyis majdnem.

„Amikor a kilencvenes évek végén Angliából megérkeztem ide, éreztem, hogy Reschio egy életre szóló projekt lesz. Mivel a feleségem firenzei és imádja az országot, természetes és magától értetődő volt, hogy ideköltözünk. Tudtam, hogy hosszú időbe fog telni: a kastély mellett a birtokon ötven elhagyatott, hat-hétszáz éves parasztház áll. Az elmúlt huszonhét év számomra a lassú, organikus fejlődésről szólt.”

Megmenteni az olasz múlt egy darabját

Ezt már Benedikt Bolza gróf meséli nekünk a Tabaccaiában, ami a Reschio-birtok dizájnszíve és építészlelke. Ebben az 1940-es években épült, a birtokhoz tartozó ex-dohánygyári épületben működik ugyanis az egész birtok kivitelezéséért és karbantartásáért felelős építész- és dizájnstúdió. Az ifjabb grófot nem lehet egy pillanatig sem csupán szerencse fiaként látni, akit annyi tart a Reschio-birtok élén, hogy nemesi családból származó édesapja odatette. Az építészt az Architectural Digest jelenleg a top száz most is alkotó építész listáján említi, és ez nem véletlen: amit Benedikt Bolza az elmúlt évtizedekben művelt a kastéllyal, a parasztházakból átalakított luxusotthonokkal és magával a birtokkal,

az valami olyan esztétikai bravúr, hogy joggal tanulhatnak belőle építészhallgatók és vehetnek róla példát már praktizáló építészek.

Reschióban semmit sem bíztak a véletlenre, és nincsenek félmegoldások sem. Benedict Bolza a felújítás során tizenegy évig élt a romos kastélyban feleségével és öt kisgyermekével, valószínűleg ez a nagyon belülről való megismerés is hozzátett ahhoz, hogy mennyire saját egyéniséggel, karakterrel rendelkezik minden szoba és lakosztály a hotelben. A terekben egyesülnek az ezeréves kastély falaiba ivódott történetek, a legjobb kortárs olasz formatervezők tárgyai, az egyes helyiségekhez kifejezetten méretre szabott, bespoke bútorok, a minőségből sohasem engedő anyagválasztás, és a Benedikt által radar alatti antikvitásüzletekből gyűjtött dizájntárgyak.

Magától értetődő, természetes luxus

A fenomenális lakosztályokhoz pedig jön még maga a kastély többi része, ahol folytatódik az egyik ámulatból a másikba esés. A zöld kovácsolt vas oszlopokkal és pálmafákkal kialakított Pálmateremben remekül újragondolt angolkert hangulatában fogyaszthatunk el egy isteni negronit Conte és Contessa di Reschio arcképei közt – és az is lehet, hogy a teremben álló zongorán Anthony Hopkins fog játszani nekünk, ahogy ez 2021 nyarán megtörtént. A könyvtárszobában bőrfotelekben mélyedhetünk kedvenc olvasmányunkba, az alagsori sparészlegen minden formában átélhetjük a wellnesst, a helyi alapanyagokból dolgozó, teraszos kastélyétteremből és a kültéri, pazar medencéből pedig olyan olajfás-borvidékes-ciprusos umbriai kilátás tárul elénk, hogy bennakad a szó.

Reschióban a dizájn átjár mindent, és egyúttal túlmutat önmagán: túl az építészeten, a tájon, a kerteken, a medencéken, az enteriőrökön és egy olyan új vízióban egyesül, amelyben az ember egyszerűen csak megáll, és

egy mély, lassú levegővétellel magába szívja, mennyire magától értetődően szép itt lenni.

Kivételes értékmegőrző koncepció

Erőlködés nélkülinek érződik itt minden, a mögötte munkálkodó gépezet viszont nagyon komoly: Bolza és csapata félelmetes energiát tett a birtok minden porcikájának felemelésébe. Az ezerötszáz hektáros birtokon a mai napig folynak a parasztházak felújításai, méghozzá építészeti és ingatlan-adásvételi szempontból egészen egyedi konstrukcióban.

“A birtokon húsz romos ház vár még felújításra és leendő, új tulajdonosára. Ahogy az eddigi parasztházakat, úgy ezeket is a vevőkkel együttműködve újítjuk fel. Az viszont előfeltétel, hogy a házak leendő tulajdonosainak szeretnie kell azt, amit csinálunk. Saját magunkhoz hasonló gondolkodású embereket keresünk a vevőkben. Bízniuk kell bennem; abban, hogy a hozzájuk illő, legjobb házat mutatom nekik a birtokon, és abban is, hogy jól fogom felújítani. Persze rengeteg a variációs lehetőség, de a mi esztétikai kereteinken belül. Ez szimpátia nélkül nem megy, így lényegében természetes szelekcióról van szó: a vevők választanak minket, és nem fordítva. Az egész felújítási folyamat körülbelül két évig tart, de szerencsére a vevők is szeretnek végigmenni ezen az elég kötött procedúrán, amit mi csinálunk” – magyarázza Benedict. A házak felújítása során ő és hat építészből, valamint két lakberendezőből álló csapata tervezi meg az épületek teljes átalakulását – majd utána a házak egész életét is menedzselik.

“Minden eredeti alapanyagot felhasználunk a felújításkor; a régi köveknek, tetőcserepeknek és gerendáknak elképesztően szép patinájuk van. Annyi történetet mesélnek! A házakban minden új, kívülről mégis úgy néznek ki, mintha nem is lennének felújítva. Ami pedig nagyon nem megszokott az építészetben, hogy mindent menedzselünk is, amit terveztünk. Ebben óriási a felelősség; olyan, mintha eladnál valakinek egy általad tervezett autót, aztán folyton te foglalkoznál a kocsival, és joggal kérdezhetné tőled a vevő, hogy ezt meg azt miért így alakítottad ki benne? Szerintem minden építész nagyon máshogy tervezne, ha tudná, hogy utána is törődnie kell az általa létrehozott produktummal.

Éppen ezért itt, Reschióban, olyan dolgokat tervezünk, amelyek nem csupán szépek, hanem működnek is, sokáig bírják, tartósak, és kiállják az idő próbáját. Nehéz, de mégis óriási privilégium építészként így gondolkozni és tervezni. Nem függünk építészektől, márkáktól vagy menedzsmentcégektől. A dizájn mellett a szolgáltatások minden szektorát lefedjük a kertészkedéstől a bevásárláson és a számlák befizetésén át addig, hogy a kérésükre kiadjuk a házaikat, amikor nincsenek Reschióban. Nem vagyunk azonban amerikai típusú klub vagy resort: nagyon privátak vagyunk, a házak tulajdonosai valóban tulajdonosok, nem pedig tagjai egy klubnak.”

Kozmopolita gróf Olaszország zöld szívében

Benedict Bolza és családja, miután tíz éve kiköltöztek a kastélyból, szintén egy házban élnek Reschióban – ahogy Benedict édesapja is, aki már jócskán hetven fölött jár, mégis minden reggel kilovagol a hatalmas birtokon. Az idősebb gróf családjának, mielőtt még mindent elveszítettek, Magyarországon voltak lovai, és a régi emlékek miatt Reschióban is szeretett volna lovakat. Amit pedig egy Bolza szeretne, az meg is valósul, így most egy negyven spanyol lóból álló ménes és lovasközpont is a birtok része. Míg viszont Antonio Bolza lovaiban egészen megfogható a magyar kötődés, Benedict Bolza számára nehezebb megtalálni a kozmopolita háttér szülte identitást.

“Sajnos abszolúte sehová sem tartozom. Tényleg nem tudom, ki vagyok. Magyar felmenőim vannak, Németországban születtem, Londonban tanultam, osztrák az útlevelem, Olaszországban élek. A feleségem és a gyermekeim olaszok; remélem, egyszer én is olasz leszek, de még nem beszélem jól a nyelvet, szóval per pillanat ez elég nevetséges elképzelés.”

Fenntartható növekedés

Egy ilyen volumenű vállalkozásnál joggal merül fel a gyönyörködő szemlélőben – így bennünk is – a kérdés, vajon merre tart majd Reschio az elkövetkezendő években-évtizedekben; terjeszkedne-e, elmarna-e egyre több részt a természetből. A kérdésben van némi félelem is, hiszen Reschio festői szépségének DNS-éhez hozzátartozik a megmunkálatlan táj, a vadvirágos erdők és rétek körülölelő panorámája.

De Benedikt Bolza ebben a kérdésben is tudatosan és példaértékűen gondolkozik.

“Amikor minden házat felújítottunk, megállunk a növekedésben, és óvjuk azt, amit létrehoztunk. A legtöbb üzlettel az a baj, hogy csak növekedni és növekedni akarnak; mohók lesznek, és közben olyasvalakikké válnak, akik nem akartak lenni, és elfelejtik az igazi értéket, a megőrzést. A birtokunkon a természet és ember viszonya, egyensúlya tökéletes, mert a természet nyer. Reschióban rengeteg gyönyörű hely van és a legszebbek szerintem azok, amelyeknek nincs köze az emberhez. Ezeket a területeket nem is szeretnénk érinteni; nem lesznek golfpályák, nem fogunk kivágni fákat.

Tökéletesen a helyzetünk, amihez az is kell, hogy Umbriában vagyunk. Umbria áldott hely. Nincs tengerpartja, alvó, nem felhájpolt régió, és nehezen megközelíthető. Éppen ezért Umbria szinte teljesen kimaradt a kilencvenes évek építészetileg pusztító olaszországi hullámából, ahogy kimaradt a tömegturizmusból is, és azonnal a magasturizmusba lépett. Nagyon szerencsések vagyunk itt. Umbria gyönyörű: vad, de nem nyers, és lágy a lelke. Éjszaka alig látsz fényt Umbriában, mi is szándékosan világítjuk meg lágy, félhomályos fényekkel a birtok házait, hogy távolról ne zavarjuk meg fénnyel a tájat. Reschióban hihetetlen a csend, a világon semmit nem hallasz, csak a vadont. Ez nagyon értékes. Viszont ha ennél izoláltabbak lennénk, már nem lennénk jól összekötve. Egyszóval tökéletes a helyzetünk.”

Úgy hívják: Reschio

Nehéz elindulni Reschióból, mert valahogy minden a világon olyan kevésnek tűnik hozzá képest. Benedict Bolza szerint a tökéletes hely olyan, ahol az első reggeli kávédtól az utolsó esti italodig szeretnél maradni, Reschio pedig pontosan ilyen.

Úgyhogy nem is kérünk rá, hogy képzeletben szállj be mellénk a Reschióból elhajtó autóba; maradj még egy napot!

Nézd meg egy ristrettóval a harmatos virágok közt felkelő napot egy formatervezett fotelből! Lovagolj ki a birtokra, akár egy gróf vagy grófnő! Ebédelj egy mennyeien egyszerűt! Ússz pár hosszt a ciprusok közt csillogó medencében! Olvass egy könyvet a kényelmes napozóágyak egyikében, és szundíts el a cirógató napfényben! Sétálj vissza a lakosztályodba, öltsd magadra a legnaplementésebb ruhádat, és rendelj egy koktélt a bár Umbriára nyíló teraszán! A lassú kortyok közt koccints egyet a tájjal, és érezd, ahogy Reschio otthonná válik benned! Végül pedig, ahogy lemegy a nap és az utolsó jégkockák is a tájba olvadtak, hunyd le a szemed ebben a végtelen szépségben, és örülj annak a bizonyosságnak, hogy bármerre is jársz ezután és akármit is dob az utadba az élet, a világon ott van az a csodálatos dolog, amit úgy hívnak: Reschio! És hidd el nekünk, mert tapasztalatból mondjuk, hogy néha ez az egyetlen tény is bőven elég.

A cikk megjelent a Roadster magazin 6. számában.

(Fotók: Castello di Reschio)

 

olasz birtok | reschio kastély | umbria | kastély | birtok

FOLYTASD EZZEL

Gigantikus higanycsepp-szobor előtt szelfiznek a New York-iak

Eladóvá vált a világ egyik leghíresebb írójának pazar rezidenciája

Rendeld meg a Roadster magazin 10. számát!

Izgalmas, színes és gazdag. Ha három szóval kellene jellemeznünk legújabb, jubileumi kiadásunkat, akkor ezeket a szavakat választanánk. Miért mondjuk ezt? Mert megjártuk Kappadókiát, Valenciát és Kelet-Tirolt. Találkoztunk a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal, a világ egyik legérdekesebb újságírójával, Malcolm Gladwell-lel, a provokatív, magyar származású fotóssal, Pol Kuruczzal, plusz összehoztunk az eddigi legvidámabb borítónkat, amivel Budapestet ünnepeljük. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.

Megnézem, mert érdekel!
Instagram