Cannes és Nizza mellett kérdés nélkül a francia Riviéra legismertebb városa Saint-Tropez. De mit is tudunk róla? Tegye fel a kezét, akinek elsőre nem a jachtok, a bling-bling, a pénzszórás és az extrém összegeken művelt műmájerkedés jut eszébe a francia városról. Senki? Akkor most megmutatjuk Saint-Tropez egy másik, jóval igazibb oldalát is.
Az újságírásban a jet set kifejezés a gazdag emberek olyan társadalmi csoportját jelöli, akik körbeutazzák a világot, hogy olyan közösségi eseményekben vegyenek részt, amelyek a közönséges emberek számára elérhetetlenek. Emellett a Wikipédia-definíció mellett bátran ott állhatna egy jachton vagy tetőtéri medencében Moët pezsgőkkel feszítő társaság fotója Saint-Tropez-ban.
Mert Saint-Tropez, akárhonnan is nézzük, nagyon is jet set-pozitív város; anyagi mértékegysége nem halandó pénztárcákkal számol, ahogy hétköznapi szolgáltatási szektorai is mondhatni magasan eltérnek az átlagostól (jachtparkolás a kikötőben napi 1500 euró és társai). Ez az egész fényűzés pedig honnan máshonnan is indulhatott volna, mint egy nőtől.
A várost akár már ma át lehetne nevezni Saint-Bardot-ra, ugyanis Brigitte Bardot volt az, aki az 1956-ban debültált És Isten megteremté a nőt című filmjével
az addig indusztriális, hajójavító kikötővárost a pénz, a szabadság, a hedonizmus, a szexualitás és a normák felett álló magasélet városává tette.
Saint-Tropez ezért a mai napig nagyon hálás modern védőszentjének: a Bardot-kultusz olyan erős a városban, hogy még hasonlót sem tudnék mondani. Szinte minden hotelen, üzleten vagy éttermen ott vannak a Bardot-kézírással készített táblák, ahol az egykori színésznő (most már közel ötven éve állatvédő aktivista) és szexszimbólum járt, és volt róla egy kedves emléke. Az ikonikus Traveres de la Gendarmerie téren pár éve elkészült egy Brigitte Bardot-szobor is: ugyanazon a téren pedig betérhetünk a helyi csendőrmúzeummal (ugye most mindenkin elterült egy nosztalgikus mosoly?) egybekötött Bardot-múzeumba is. Mindezt úgy, hogy Brigitte Bardot a mai napig Saint-Tropez-ban él, híres La Madrague nevű villájában.
Érdekes, de ez az egész fényűzés nem annyira érződik, ha az ember Saint-Tropez utcáin sétálgat. Oké, a kirakatokban olyan árakon vannak a ruhák, hogy félrenyelsz, és a kikötőrészben parkoló vízi járművek több ország éves GDP-jét kiteszik,
de maga a város díszlete, az épületek, a kávézók, az utcácskák, a régi templomok, a néptelenebb parti részek egészen szerény tengerparti francia állandóságban maradtak.
Az utcákat járva esik le igazán, hogy Saint-Tropez tulajdonképpen nem is város, hanem egy ötezer lelkes falu, ahol a helyiek odaköszönnek egymásnak, és olyan meglepően hétköznapi dolgok is megesnek egy kétnapos látogatás során, mint egy magyar festővel való találkozás – nevezett Ivan Hor, avagy Horesnyi István –, aki elkezd viccelődni veled apró, saint-tropez-i galériájában vagy épp betérni egy olyan bentdohányzós bárba, ahol olcsóbban kapsz italt, mint egy benzinkúton. A város szívéhez eredendően hozzátartozik a vallásosság és a régi hagyományok őrzése is: az évente egyszer megrendezett helyi játékokat (Les Bravades de Saint-Tropez) 450 éve tartják, játékmesterét pedig egész életére nevezik ki.
Ez a változatlan díszlet, ez a sokszor nagyon helyi légkör és a Bardot-imázstáplálás nem a véletlen műve. A városvezetés a turisztikai hivatallal karöltve pár éve úgy döntött, Saint-Tropez nem akar tovább nőni, majd meghalni. Saint-Tropez köszöni, de nem kér több turistát: az ötezer fős városban plusz nyolcezer főnek megfelelő szállodai hely biztosított – és ez a plafon, Saint-Tropez-ban a város vezetésének döntése nyomán nem lehet több új szállodát építeni. Évi hatmillió turista érkezik, és több ennél nem is kell.
Claude Maniscalco, a helyi turisztikai hivatal vezetője szerint az ilyen döntések persze mindig áldozattal járnak – ebben az esetben a pillanatnyi nyereségről való lemondással –, de ez az egyetlen mód arra, hogy Saint-Tropez ne haljon bele a turistainvázióba úgy, ahogy szerinte Velence már régóta (és véleménye szerint visszafordíthatatlanul) haldoklik miatta. Szintén Maniscalco ötlete volt, hogy Brigitte Bardot hagyatékára még az életében ennyi figyelmet szenteljenek: az idén 85 éves ikon így sok hírességgel ellentétben minden nap láthatja, mennyire rajong érte szeretett városa.
No de mi a cél egy olyan városban, ami elérte önmaga plafonját?
Ami úgy döntött, hogy megáll? A változások egy ilyen furcsa és elég egyedi esetben (ahol a város dönt úgy, hogy effektíve nem akar több profitot) nem mennyiségiek, hanem minőségiek. Saint-Tropez nem többet akar, hanem mást. Nem akar több embert, de azokat még jobban szeretné kiszolgálni. Nem szeretne több turistát, hanem más mentalitású látogatókat: olyanokat, akik több időt töltenek a városban, és nem csak néhány pózfotóért jönnek; olyanokat, akik tisztelettel tudnak bánni a magasélettel, és adott esetben nem csak a legnépszerűbb szezonban látogatnak a városba.
Amit azért nem nehéz értékelni; az Hôtel de Paris Saint-Tropez ötcsillagos szállodában pár napot eltölteni mindent feledtető és abszolút felejthetetlen élmény. A panorámás, medencés tetőterasz, az észrevétlenül maximális kiszolgálás, a remek városi lokáció, a személyzet figyelmessége és az éttermi tételektől kezdve a wellness-szolgáltatásokon át mindenben érezhető minőségi színvonal miatt nagyon nehéz lenne nem ajánlani a szállodát.
A hotel kommunikációs mendzsere, Sabrine Declerq elmondta, hogy a városvezetés a helyi éttermekkel együtt igyekszik feltuningolni a helyi gasztronómia vegán opcióit. A céljuk az, hogy az éttermek húsmentes kínálata ne álljon meg a salátáknál, és a séfek kicsit erőltessék meg a fantáziájukat. Hogy ez a hadművelet mennyire sikeres, azt bárki tesztelheti például a hotel tetőtéri éttrmében, a Les Toits étteremben.
Míg az Hôtel de Paris a város előszobájában van, addig a családiasabb, kertvárosi ötcsillagért érdemes az Hôtel Sezz-t kipróbálni; külön lakóházak luxusszínvonalon, medenceparti italozgatások és nyelvcsettintősen finom éttermi fogások egy végtelenül nyugodt helyen.
Amellett, hogy Saint Tropez a francia Riviéra egyik ékköve, a provence-i partvidék és egyben borrégió része is. Ha kipróbálnánk a nagyon sajátságos, barackos színű helyi rozékat (és fehéreket, és vörösöket), akkor a Bertaud Belieu birtokot ajánlott felkeresni.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy kevés helyen olyan szikrázóan kék a tenger, mint a francia Riviérán, és amikor Saint Tropez-ban sétál az ember, ez az állítás nagyon igaznak hangzik. Saint Tropez-ban, a városon belül strandok nincsenek, ellenben gyönyörű plázsok vannak körülötte: ilyen a Plage de Pampelonne, a La Ponche Beach, vagy a Plage de l’Escalet.
Szóval Saint-Tropez-tól a gazdagságát felesleges eltagadni – viszont nem teljes a kép, ha megállunk a kétdimenziós felszínnél, az éllovas riviérai város ugyanis sokkal fantasztikusabb belülről, mintha valami egészen más miatt irigykedve néznénk rá kívülről.
A cikk megírásában segítséget nyújtott Sabrine Noto, Sabrine Declercq, Claude Maniscalco és Vecseri Vanda. Köszönjük!
(Fotók: Saint-Tropez Tourisme, Unsplash, Getty Images)
saint tropez | louis de funes | csendőr filmek | brigitte bardot | nagy sztori | riviéra
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
Így tapasztalhatjuk meg az igazán autentikus élményeket és személyes vendégszeretet Horvátország minden régiójában
Teljes kikapcsolódás egy természetvédelmi területen, az ország egyik legnagyobb tavánál
Egy légiutas-kísérő elárulta, hogyan lehet sokkal kényelmesebb egy hosszú repülőút
Akár 20 ezer forintba is kerülhet egy egynapos velencei látogatás
Egy kissé sértő kifejezést használnak a helyiek a nem túl jól viselkedő brit turistákra Spanyolországban
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!
