Nemrég rajthoz állt egy debreceni maratonon, de a célba érés után úgy érezte, még ötször ennyit bírna. Szőnyi Ferenc tavaly a világon elsőként teljesítette a Föld legnehezebbjének tartott futóversenyét, és szinte mindent elért, mindent lefutott már, amit lehetett. Mégsem képes leállni.
Az internetnek köszönhetően okafogyottá vált a "terjedelmi korlát" kifejezés egy cikk esetében, de biztosan hatalmas szeletet harapna ki a világhálóból, ha felsorolnánk a komáromi vasember eddig elért eredményeit, és még ennél is nagyobbat, ha összeszámolnánk a Racemachine becenevű bajnok aszfalton, hegyen, vízben vagy nyeregben megtett kilométereit.
Szőnyi Ferenc életében egészen hihetetlen módon a negyedik ikszet elhagyva jött csak el a mindent megváltoztató fordulópont. Akkor ébredt rá, hogy egyedülálló adottságait érdemes lenne kipróbálnia a hosszútávfutásban.
Az építőiparban dolgozó négygyermekes családapa 43 évesen kezdett el futni egy focipálya körül, ám a penzumot kevésnek tartotta, ezért nekiállt fajsúlyosabb kihívások után kutakodni.
Rátalált egy tizenkét órás versenyre, melyen nem távot, hanem szintidőt kell teljesíteni – az általa ott legyűrt 124 kilométer aztán ezüstérmet ért, benne pedig bekattant valami. Egyből rájött, ha több időt szentel az edzéseknek, akár nagy dolgok is történhetnek.
Utóbbiak nemhogy megtörténtek, hanem irgalmatlanul gyorsan követték egymást. 2007-ben úgy indult el élete első triatlonversenyén, hogy kis túlzással úszni sem tudott (elmondása szerint a vízen haladását egy sodródó farönkhöz hasonlították), egy évvel később a sportágon belüli általános elképedésre harmadikként ért célba a tízszeres Ironman versenyen (melyen egy normál vasember-táv tízszeresét kell teljesíteni), aztán többek között letudta a legendás Spartathlont, a patinás Race Across Americát, lefutotta a Bécs–Budapest Szupermaratont, nyert Double Deca Ironmant, huszonnégy órás futóversenyt, és a világ legnehezebbnek tartott futóversenyén, a 480 kilométeres, tízezer méteres szintemelkedésű Hell Ultra Runningon (HUR) sem talált legyőzőre. Kiemelkedő színvonalú munkájáért, az ultrafutás, illetve az ultratriatlon sportágakban elért nemzetközi sikerei és versenyeken aratott győzelmei elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
– "Az ember elsősorban saját magával áll harcban. A versenyhez vezető út nem egyszer jóval rögösebb, néha sokkal inkább fáj, mint maga a versenyzés. A hétköznapok során nehezebb inspirációt találnom, mert hol magammal, hol az emberekkel küzdök” – adja meg válaszát az ennyi letaposott kilométer után joggal felvetődő motivációs kérdésre az ötvennégy esztendős komáromi illetőségű sportember, aki szerint a versenyeken leselkedő, bármikor lecsapó holtpontra fel lehet készülni, ha látjuk az előjeleit. – "Nincsenek előre megírva, de akadnak rá utaló jelek, amiket meg kell tanulni. A filozófiám szerint a verseny közben felvetődő problémák hidratációs és egyensúlyzavarok eredményei. A lassabb futás is futás, az igazi gond akkor érkezik, ha nem tudunk futni.”
Vele ilyesmi még nem nagyon fordult elő, mert olyan képességeket kapott az élettől, ami nem mindenkinek adatik meg. Igyekszik is élni vele.
A világbajnok ultratriatlonista bő egy hónapja vett részt a pampák földjén a négynapos, kétszáz kilométeres, tízezer méter szintkülönbségű La Misión futóversenyen. Mielőtt azonban eldördült volna a startpisztoly, úgy döntött, ha már arrafelé jár, teljesíti régi vágyát, és megmássza az Aconcagua hegység 6961 méteres csúcsát. A kopár, ámde annál több szépséget rejtő hegy komoly feladatot jelent a nem profi hegymászóknak, de Szőnyi Ferenc számára nem okozott különösebb nehézséget. Eljutott 6500 méterig, amikor kénytelen-kelletlen feladta a további küzdelmet, mert a hegycsúcsra vezető utolsó, veszélyes, jeges etapot megfelelő felszerelés hiányában nem vállalta.
– "Meggyőződésem, hogy képes lettem volna oxigénpalack nélkül felkapaszkodni nyolcezerig. Ahhoz, hogy a Mount Everestet hasonló módon meghódítsam, komoly felszerelés és mindenre kész személyzet szükséges, nem beszélve a rendes felkészülésről. Még nem érett meg bennem a halál. Olvastam, hogy tíz próbálkozóból kettő nem tér vissza. Szerintem ez a hibák következménye; alkalmazkodni kell a természet törvényeihez, a képesség önmagában kevés. Mondjuk, ha nem nyílnak meg a csatornák és nincs miből finanszírozni, akkor nem fog menni. Szerencsére a komáromi önkormányzat sok mindenben segít” – csepegtet némi információt egy jövőbeni esetleges expedícióról. Akadnak azért konkrétabb tervek: – "Apróságok mozgatnak. Hallottam, hogy a következő Hell Ultra Running bajnokát kihívná az indiai hadsereg. Ha nyernék, összemérhetném velük a tudásomat, ami elég jó kis motivációt jelent.”
Ferenc úgy véli, a brutális és összetett HUR nem kifejezetten a futóképességről szól, hanem egy bizonyos táv leküzdéséről.
Legutóbb hárman neveztek erre a kegyetlen versenyre, és a következőn jelen állás szerint már tömeges, négyfős részvétel várható.
Egy-egy viadalra egyébként a felkészülés is komoly energiákat szippant el, és nem elsősorban fizikai értelemben fárasztja le. Ferenc saját maga szervezi az utazásait: felturbózza magát angolból, tanulmányozza a szaksajtót és a helyi viszonyokat, legyen szó közlekedésről vagy időjárásról. A versenyen akkor tudja kikapcsolni az agyát, amikor bukkanók nélkül zajlanak az események. – "Az optimális helyzet az, amikor nem a futásra kell koncentrálni. Szeretek futás közben kirándulni. Egyszer például a 283 kilométeres Milánó–San Remót úgy teljesítettem, hogy amikor a versenyt követően visszavittek autóval, afféle guide-ként működtem: emlékeztem az összes szépséges látnivalóra, megmondtam a fiúknak, merre van egy jó pékség, vagy hol érdemes megállni.”
Mostanában a sportolás mellett inkább a család teszi ki az elétet. Négy gyermeke van, akik közül tizennégy esztendős kislánya érdeklődik komolyabban a futás iránt: – "Heti rendszerességgel edz, nagyon tetszik neki a miliő. Sem a feleségemre, sem a másik három lányomra nem erőltettem rá soha a sportolást. Magyarországon ugyan nem divat a rendszeres testmozgás, de igyekszem promotálni.”
A munkát illetően az utóbbi esztendőkben megváltozott pályaszakaszra lépett, és inkább pihenéssel tölti a versenyek közti idejét.
– "Alighanem életem felén már túl vagyok, tehát meg kell becsülnöm, ami még hátra van. Sokat áldoztam az életemből a sportra és a munkára, úgyhogy megtehetem, hogy az utóbbi két évben úgy élek, ahogy szeretnék.”
Több lehetősége van utazásra, bár a versenyeknek köszönhetően körülnézett már a fél világban. – "Azelőtt is imádtam utazni, hogy sportolni kezdtem. Jártam síelni, kerékpártúrákon becsavarogtam Európa nagy részét. Próbáltam olyan helyeket választani, ahová anyagi okok vagy a hatalmas távolság miatt nem juthattam el, így kötöttem ki Finnországban vagy Ausztráliában. A versenyeknek hála aztán megváltozott az életem, Mondhatni: kiteljesedtem.”
Nyilvánvalóan az ilyen embertelennek tűnő teljesítmények után előbb-utóbb kiteszi a szervezet a stoptáblát, bár Ferenc esetében ez inkább tűnik utóbbnak.
– "Az egyik legidősebb ultratriatlonista, Guy Rossy hetvenévesen nyomta le pályafutása hetvenedik dupla távú Ironmanjét, ami fantasztikus dolog. Az egész világnak szóló jelzés ez abban az értelemben, hogy az egészség és a vitalitás megőrzése nem korfüggő. Esetemben tényleg nem tudom, hol végződik a határ. Nem érzem, hogy elértem volna, de keresem. Ha megtalálom, újra beszélgethetünk.”
Ez is érdekelhet:
Már tizenévesen Európa legjobbjai között emlegették Szigeti Viktort, aki egy súlyos sérülés miatt abbahagyta a snowboardozást. Aztán visszatért, nem is akárhogy.
(Fotók: Tóth István, Szőnyi Ferenc archívuma)
portré | nagy sztori | maraton | teljesítmény | motiváció
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!