Close
Tíz óra, amit ismerned kell

Tíz óra, amit ismerned kell

Nekünk, férfiaknak kevés olyan tárgyunk/ékszerünk van, ami igazán közel állhat hozzánk. Az autóink/járműveink mellett ilyenek még az óráink. Ha pedig valamit ennyire közel engedünk magunkhoz, hogy önszántunkból folyton a karunkon tartsuk, igazán különleges kötődés alakul ki. Társunkká válik, szövetségre lépünk vele. Tiszteljük és megbecsüljük, rajongunk érte. Különösen azokkal a darabokkal vagyunk így, amelyek valamiért igazán mély nyomot hagytak a történelemben.

Összegyűjtöttünk tíz olyan órát, amelyek méltók arra, hogy tizennyolc éves kor felett egy beszélgetésben előkerülve tudjuk róluk, miért kerültek a legendák közé.

#1 Omega Moonwatch

 

Eredeti nevén Omega Speedmaster. A történelem talán legismertebb ikonikus órája, a modell eggyé vált a holdra szállás történetével. 1968-ban érkezett meg a svájci műhelyből a 145.022-es referenciaszámú modell, mely elkísérte Niel Armstrongot, Buzz Aldrint és a NASA-t a Holdra. A kekecebbeknek forró nyom a további kutatásra: állítólag nem is ez a konkrét modell volt a kezükön, hanem a pre-Moonwatch modell, de a lényegen nem változtat. 1965-ben megkapta a NASA-tól a minősítést az Apollo misszióra. 1969. július 20-án pedig Buzz Aldrin kezén vált történelemmé az első holdséta alkalmával. Pár hónappal később sajnos eltulajdonították Buzztól, és nem került elő soha többet. Szerencsére a modellből viszont több tucat variáns készült a fél évszázados történelme alatt.

 

#2 TAG Heuer Monaco

 

 

A TAG Heuer neve 1860-as alapítása óta kétségtelenül összeforrt a motorsporttal. Olyan pilléreken nyugszik ez a kapcsolat, mint például az 1916-ban debütált Mikrograph, a világ első századmásodpercre pontos stopperórája, vagy az ominózus példány, a Monaco. A TAG Heuer híres kronográfjai a legrangosabb sportrendezvények hivatalos mérőeszközeivé váltak, de a legszorosabb szál mégis a motorsportok irányába kapcsolta a márkát.

 

 

A Monaco modellt 1969-ben mutatták be, a név természetesen a Formula–1 Monacói Nagydíjára utal, és két variánssal lépett pályára: a 1133B kódjelű a kék, illetve a 1133G kódjelű a szürke megfelelőjeként. Kapcsolódik a történethez egy nagy formátumú WSC (World Sportscar Championship) -autóversenyző is, Jo Siffert. A hatvanas évek végén ő volt a Porsche-csapat első számú pilótája, ő inspirálta Steve McQueent az 1971-ben bemutatott Le Mans c. filmben. McQueen neve is szorosan összeforrt így a modellel.

 

 

A különleges formája és a filmben kifejezetten markánsra domborodó jelenléte miatt azonnal kultikussá vált a modell, a többszöri tulajdonosváltás (alapítás: 1860, majd 1985-ben a TAG Group megszerezte a többségi tulajdonrészt a Heuerben, onnantól lett a név: TAG Heuer. 1996-ban bevezették a New York-i és svájci értéktőzsdére a céget, majd 1999-ben a luxusipari óriás, LVMH csoport vásárolta meg a cég közel 100%-át) után is az egyik legerősebb pillére a TAG Heuernek.

#3 Rolex Submariner

 

 

Horlogers Exquisé – finom óramű

Ezen szavak összemosásából formálódott ki a ma is ismert Rolex név, mely a német származású Hans Wilsdorf és angol társa, Alfred Davis Wilsdorf & Davis névre keresztelt cégeként működött a keresztelést megelőzően. A gyártó az ötvenes évek elején bejelentkezett a búvárórák piacára is, és egyből el is foglalta azt: 1953-ban Auguste Piccard a Bathyscaphe nevű tengeralattjárójával 3131,8 méter mélyre merült az oldalára erősített Rolexszel, egy Wilsdorffal, amit kifejezetten erre a célra készítettek. Ezzel jelezte a Rolex, hogy van elképzelésük professzionális búvárórák elkészítését illetően.

 

 

Ezt követően jelentek meg a piacon 1954-ben a Submariner modellel (Submariner – The diver’s friend), mely a történelem első igazi búvárórája, amely száz méteres mélységig állta a nyomást, és a bemutatása óta a gyártó egyik legnépszerűbb modellje, 1955 óta a brit haditengerészet hivatalos órája, a búvárórák koronázott királya. A Submarinert megjelenése évében számtalan tesztnek vetették alá, és ezeken rendre kiválóan szerepelt, úgy a tok kikezdhetetlenségét, ahogy a szerkezet működőképességét tekintve. Ma 300 méterig szavatolják, de lássuk be, hogy az esetek döntő többségében ez bőven elegendő.

 

 

Korábban is, már az 1930-as évektől kezdve megtalálhatóak voltak vízálló modellek a Rolex kínálatában, de a Submarinerrel, majd később az 1971-ben megjelent mélytengeri modellel lépett igazán szintet svájci cég. (A Sea-Dweller Deepsea a beépített héliumszelepnek köszönhetően a kezdeti 610 méteres szintről mára a felfoghatatlan 3900 méteres mélységig szavatolja a működését.)

 

#4 Breitling Navitimer

 

 

Navigation & Timer = Navitimer

Ahogy a Rolex neve a vízzel, a TAG Heueré a motorsporttal, úgy a Breitlingé a repüléssel forrt össze az elmúlt század derekán. 1884-ben León Breitling alapította meg, majd tette 1892-ben La Chaux-de-Fonds-i székhelyű vállalkozássá a céget, egészen pontosan a G. Léon Breitling SA Montbrillant Watch Factory-t. León halála után fia, Gaston veszi át a céget, és kezdett el fokozatosan egyre közelebb kerülni a repüléshez, mire a cég 1915-ben már megjelent egy pilóták számára készült, csuklón hordható szerkezettel. Az elkövetkező évtizedekben előbb az Angol Királyi Légierő, majd az Egyesült Államok fegyveres erőinek hivatalos beszállítója lett a Breitling, mire megérkezünk a század derekához, egészen pontosan az 1952-es évhez, amikor a Breitling bemutatta a Navitimert, mely a korábbi Chronograph modellek utódja.

 

 

Az elmúlt években előbb egy, majd később már két különálló gomb állt rendelkezésre, hogy ne a korona indítsa, állítsa meg és nullázza a stoppert. Ez a szerkezet gyakorlatilag egy, a kornak megfelelő számítógép volt a pilóták számára: a forgatható lünettán és a számlapon található logaritmikus skálának köszönhetően több, repülés során kiemelten fontos adatot tudtak kiszámolni.

 

 

Átlagsebesség, átlagfogyasztás, emelkedési és süllyedési sebesség – csupa olyan fontos adat, amit akkoriban, számítógépek híján nem igazán tudtak máshogy hatékonyan kiszámolni. Ezzel a fejlesztéssel a Breitling szinte az összes repülőgépgyártó vállalat fedélzeti műszereinek beszállítójává vált.

#5 A. Lange & Sohne Datograph Up/Down

 

 

Ez a karóra egy sokkal kevéssé ismert példány a fentebb látható modellekhez képest, részben azért is, mert az ára is többszöröse az ismertebb ikonoknak, részben pedig azért, mert a történelme nem nyúlik vissza az ősidőkig, mindössze pár éve van a piacon. A német manufaktúra az 1990-es újraegyesítést követően kelt életre svájci szakértők segítségével – 1845-ben alapították, de a szovjet megszállás nem tett jót az ügymenetnek –, ezt a különleges remekművet pedig 2011 végén dobta piacra a főhadiszállását tekintve glashüttei cég. A Lange óráira jellemző, hogy különleges anyagokat használnak, a sárga/rózsa/fehér arany mellett platinával, a szerkezetben pedig német ezüsttel (60% réz, 20% nikkel, 20% cink) dolgoznak.

Ez a különleges darab hatvanórás járástartalék mellett (a korábbi Datograph harminchat órát tudott) például rendelkezik erőtartalék-jelzővel is (erre utal a nevében az Up/Down). A használtpiacon legalább tizenkét-tizennégy millió forint a beszállója ennek az órának, de az új ára inkább alulról érinti a húszmilliót. Nem biztos, hogy idővel olcsóbb lesz…

 

#6 IWC Pilot’s Watch

 

 

Az IWC sem tegnap kezdett el órák készítésével foglalkozni, pilótaóráik történelme is már egészen a múlt század harmincas éveinek közepére vezetnek minket, amikor is elkészítették első óráikat ebben a műfajban. A -40 / +40 Celsius-fok közötti tartományban ellenálló volt a hirtelen hőmérséklet-ingadozásoknak, anti-magnetikus szerkezete volt, és a civil repüléshez fejlesztették. Nem sokkal később a brit légierő meghívására megalkották a Mark XI névre keresztelt órájukat, mely 1949 és 1981 között szolgálta a brit pilótákat.

 

 

Jellegzetes eleme a számlapnak a 12 óránál található háromszög, mely ma is minden pilótaórájukon visszaköszön.

 

#7 Patek Philippe Perpetual Calendar Chronograph

 

 

Antoni Patek lengyel és Adrien Philippe francia órásmesterek 1845-ben történt találkozásának elképesztő öröksége a hat évvel később, 1851-ben alapított genfi székhelyű Patek Philippe manufaktúra. A nevezett legendás típus volt az első öröknaptáras kronográf, 1941-ben került piacra, 1518-as referenciaszámmal, 35 mm-es átmérővel. Ez a típus a mai napig érzékeny húrokat pendít meg a hozzáértők körében, a gyűjtők egyik legkedveltebb darabja. Különlegessége, hogy naptár funkciójának hibátlan működését kétszáz évre előre garantálta a gyártó. A szerkezetet házon belül  tervezték és készítették, 1941 és 1954 között mindössze 281 darab készült belőle. Ötvenöt rózsaarany, négy rozsdamentes acél, a többi pedig arany. A következő széria 2499-es referenciaszámmal érkezett 1951-ben, 349 darab készült belőle. Közülük a legdrágábban a brit Christie’s aukciósházban kelt el egy példány 2012-ben, szerény 3,63 millió dollárért.

#8 Chopard Mille Miglia

 

 

Mille Miglia, vagyis ezer mérföld. Így hívták a múlt század egyik legizgalmasabb olasz autóversenyét, melyet 1927 és 1957 között összesen huszonnégy alkalommal rendeztek meg, és olyan versenyekkel volt egy ligában, mint a Carrera Panamericana vagy a Targa Florio. A versenyt az a gondolatiság keltette életre, hogy az autócsodákkal ne csak zárt pályákon, hanem valóságos, életszerű körülmények között lehessen egy izgalmas, hosszú versenyt menni. Sorstársaihoz hasonlóan, biztonsági okokból szüntették meg a sorozatot, de 1977-ben újraélesztették. Azóta a régi, klasszikus autók, oldtimerek különleges versenyévé vált. A futam Bresciából indult, majd Róma érintésével a rajt helyszínén véget is ért, közben pedig ezer mérföldet kellett megtenniük a résztvevőknek.

 

 

Ehhez a patinás versenyhez csatlakozott, majd vált kiemelt támogatójává a Chopard 1988-ban, azóta a rendezvény legfontosabb partnere, és Mille Miglia modellcsaládjával tiszteleg a sorozat előtt.

 

 

A Mille Miglia termékvonalat az 1927-1940 közötti időszak autóremekei vonásai inspirálták, míg a Mille Miglia GTS óráknál az 1941 utáni, 1957-ig terjedő időszak újabb formái köszönnek vissza az óráknál.

#9 Zenith El Primero

 

 

El Primero, vagyis Az első.

Az első abban a fegyverkezési versenyben, ami arról szólt, hogy kinek sikerül először automata kronográfot alkotnia a patinás manufaktúrák közül. 1967-ben indult a fejlesztése, és 1968-ra már minden versenytárs előtt működő prototípusokkal léptek a fényre, de mire 1969-re a sorozatgyártásban is felkészültek, addigra már a Chronograph és a Seiko is megérkezett eléjük.

Akkor a világ legprecízebb, a másodperc 1/10-ére pontos órája volt, és még ma is az elit tagja. Mindezt óránként 36 ezer lengéssel, és ötvenórányi járástartalékkal teszi. Emellett százméteres mélységig vízálló ez a 42 mm átmérőjű csoda. Ezek a legendás darabok mára gyűjtemények legszebben csillogó ékkövei.

 

 

Egy ilyen órára átlagosan kilenc hónapot kell várnunk, amíg háromszáz hozzáértő kéz tizennyolcféle fémből gondosan felkészíti az örökkévalóságra.

# 10  Evolvens

 

 

Megérkeztünk oda, hogy büszkék lehetünk egy magyar kezdeményezésre is, az Evolvens órákra. Mezei Istvánnal, az ötletgazdával testvérmagazinunkban, a Playeren készítettünk egy szép hosszú anyagot, melyben elmeséli, hogyan jutott el odáig, hogy inkább készít magának egy automata órát, mintsem vegyen egyet a fenti klasszikusok közül.

A jó hír: sikerült neki, így ennek az órának a történelme a szemünk előtt íródik, láthatjuk felemelkedését, útkeresését, és megvehetjük első szériáját, ha a története alapján jó befektetésnek gondoljuk. Az Evolvens számunkra legalább olyan hangsúlyos történet, mint a fentiek közül bármelyik, szurkolunk Istvánnak és csapatának!

 

Close