Close
Tomcsányi Dóri felveszi a kesztyűt a fast fashion üzletházakkal

Tomcsányi Dóri felveszi a kesztyűt a fast fashion üzletházakkal

Ő az év divattervezője, a Women of the Year 2018-as győztese. Tanít a MOME-n, a kortárs festők és az utazások inspirálják, strandröpiben pro, folyamatosan kooperál, most épp megtervezte az új mekis formaruhát. Tomcsányi Dóri-portré.

A legismertebb Tomcsányi-kollekciót a 2014. tavasz/nyár szezonra szabta a márka, a saját tervezésű és egyedi gyártású, printelt szobanövénymintás anyagból készült modellekre a mai napig futnak be megrendelések. Kooperált már a Tisza cipővel, és van egy még kevéssé publikus, formabontó projektje a McDonald’s magyarországi hálózatával. Tomcsányi Dórival a Paulay Ede utcai showroomjában fejtettük fel az elmúlt évek eseményeit a brand életében, beszélgettünk a siker rétegeiről, fűszereiről és alapanyagairól.

“Ha mindannyian trendin öltözködnénk, akkor előbb-utóbb egyformák lennénk, ellenben néha az egyenruha tesz különlegessé és egyedivé.”

Már egyetemi évei alatt kitűnt dinamikus, impulzív színkomponálásaival, a szürke nála mindig kék, a világmegváltó ötleteknél pedig fontosabb a frissesség. Tomcsányi Dóri a magyar divatszakma új generációjának egyik legkiemelkedőbb alakja, mostanra megkerülhetetlen szereplője a hazai fashionvilágnak, állandó résztvevője a nemzetközi divateseményeknek Párizstól Tokióig. Még 2010-ben indította startup vállalkozásként márkáját akkori férjével, mára saját stábjával tolja a Tomcsányi brandet. Azonban a látszatra egyenes magabiztossággal hasító siker mögött betonkemény koncentráció, folyamatos iparági elemzések, az üzleti politika átvarrása, feszített munkatempó, zsigeri harc, ösztönös irányváltások és kimagaslóan erős teljesítmény áll.

“Ez a szakma részben az alkalmazkodásról szól: ha egy brand erre képtelen, akkor nincs helye a piacon. Természetes, hogy gyorsan változnak a körülmények, de nem lehetetlen lekövetni ezeket.”

Oké, de hogyan lendült be a pálya?

Tomcsányi Dóri 2013-ban szerezte mesterdiplomáját a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME), de előtte még fél évet beiktatott egy párizsi művészeti iskolában, az Écola Duperré-ben. Tanulóévei alatt egyik projektjére figyelt fel a népszerű londoni divatblogger, Susie Bubble, akinek blogposztja feltette Dóri munkáit a nemzetközi kereskedelmi térképre. Mindeközben a szakmai elismerések is érkeztek, pályája elején azonnal elnyerte a legrangosabb hazai szakmai díjat, ő lett a 2014-es Magyar Formatervezési Díj Designer kategória győztese a 2014/15. Ősz/Tél kollekciójával. Megjelenése nemcsak kompakt, mindenkitől kirívóan eltérő esztétikai univerzuma miatt volt átütő, hanem a kollekcióhoz kapcsolódó, legapróbb részletekig átgondolt vizuális elemeknek köszönhetően is.

A kelet-európaiság kultúrkincsesbányája

“Ízlésem és esztétikai vonzalmam mindig is a kelet-közép európai horizonton mozgott, ez számomra folyamatos inspiráció, nem szándékos megfogalmazás.”

A 2013-as Gombold újra! pályázaton indulva nagyot merített a kelet-európaiság talajából, mikor az ott bemutatott 2014/15-ös őszi/téli kollekciójába ültette a hetvenes évek lakótelepinek enteriőrjét. A kollekció kiemelt figyelmét egyrészt a mintavilág adta, másrészt az anyaghasználat, az Ecseri piacon lőtt steppelt nejlonpaplanokat és faliszőnyeget épített a tematikus modellekbe.

“A skandinávoknál tombol a minimalizmus, a legtöbb tervező ezt másolja Európában, számomra viszont az egy ingerszegény dolog, nem stimulál.”

A nyugati fashion-világban erős trend a kelet-európaiság. Ebben a térségben nincsenek nagy divatházak, de a posztszovjet országok tervezői elkezdték a gyerekkorukat inspirációként használni: jelképek, formaruhák elemei, hétköznapi tárgyak beemelése a kollekciókba. “Van abban valami furcsaság is, mikor egy híresség divatból felvesz egy sarlókalapácsos pulcsit, akkor az neki teljesen mást jelent, mint nekünk. Az, ami nekünk közös múlttudat, az neki csak egy trend, és ez most egzotikum.”

Hogy mi is a Tomcsányi?

Egy olyan márka, ami magas minőségű, természetes anyagokat használ, saját tervezésű printelt, egyedi készítésű szövetekkel dolgozik kiváló gyártási technológia mellett. Nőies, kényelmes szabásvonalak jellemzik, individualista divatirányt képvisel, nem törekszik a trendkövetésre, jellegzetes a színpalettája. Ruhái kényelmesek, egyenes szabásúak, lehet hosszabb, rövidebb, slim vagy oversize, hordható, minőségi, feltűnő darabok olyan nőknek, akiknek mindennapjaiban vannak átjárók a képzőművészet világába is.

“Szeretek téma köré dolgozni, legutóbb az őszi/téli kollekcióé az M3-as metró volt, de volt már a Malév is, mindig van egy posztszocialista topik, amivel elkezdek foglalkozni, és jönnek maguktól az ötletek. Ez egy flow-szerű folyamat, gyors és gördülékeny.”

Tomcsányi Dóri kedvenc alapanyaga a selyem. “Én az vagyok, aki télen gyapjút hord, nyáron meg selymet. A turkálókban és anyám szekrényében is csomó selyemblúz áll, ez egy nagyon finom viselet és lifetime-anyag, nem megy tönkre, nemes darab, egy igazi art piece.”

Ennek ellenére, ezt a szövetet nem kedvelik a hazai piacon, ezért elkezdtek pamutra és viszkózra printeltetni. A mintás anyagok gyártása Olaszországban történik, emellett a félévente rendezett párizsi anyagvásárról szerzik be a textileket, ahol a legtöbb európai gyártó reprezentálja magát.

“Nagyon nehéz kis márkaként az anyagbeszerzés, nincsenek fix beszállítók, a legtöbb cég olyan nagy tételeket gyárt más márkáknak, hogy ezzel nem tudjuk felvenni a versenyt. Az egész gyártás egy napi struggle. Én már megszoktam, de egy kezdőnek ez borzasztó lehet.”

A márkánál az egyberuha a legpopulárisabb fazon, “ez a legegyszerűbb megoldás, nem kell gondolkodni a kombinációkon, csak egy dolgot leakasztasz, és az már működik. Ezzel összefüggésben a tavasztól őszig tartó időszak a legerősebb eladásban.” Jelenleg folyik egyeztetés egy szegedi gyártóval, ahol kötött ruhák készülhetnek a jövőben, egyensúlyba billentve így az éves eladási görbét.

Bár a ruha a fő fókusz, azért minél színesebb a kínálat, annál szélesebb kör találja meg a hozzá passzoló darabokat, de van egy határ, magyarázza, “szóval, ha van valamire tömeges igény, akkor figyelembe veszem, de alapjaiban nem befolyásol”. Na, ilyen igény, ami tömegesen befutott az elmúlt időszakban a showroomként is működő The Garden Studióba: a férfi rövid nadrág. Elgondolkozott azon, hogy a jövőben férficuccokat is kellene tervezni, készíteni. A Studióban egyébként nem csak saját brandjét építi, számukra kedves kortárs márkákat is árulnak, ezek a Tomcsányihoz hasonló felfogásban működő, stílusban illeszthető magyar tervezők munkái. A showroom hátsó végében a vásárlótérből is látható varroda működik, ott készülnek a mintadarabok és az egyedi megrendelések.

“Olyan ruhákat igyekszem tervezni, amiket ha húsz vagy harminc év múlva valakinek a gyereke elővesz a szekrényből, tartsa legalább annyira vagánynak, mint amilyen menőnek én érzem a szüleim korosztályának a ruháit.”

Most jön egy új szakasz

Az erős kezdés után jött egy rázósabb időszak a Tomcsányi életében. Ez mindig több összetevős folyamat. A párizsi vásárokon való részvételnek köszönhetően a nemzetközi értékesítés eleinte stabilan működött, elindult egy jó kínai vonal. A három évvel ezelőtti párizsi támadások miatt viszont felment az ázsiai országokból érkező buyerek biztosítása, és eltűntek a kínai-japán beszerzők a piacról. A másik jelentős csapást egy ígéretes befektető jelentette, aki időközben visszalépett, de addigra már tetemes összegű kiadást halmozott fel a márka. Aztán ugyanebben az időben hirtelen megjelent tízszer annyi új divatcég a piacon hatalmas pr-budgetekkel, ekkor mély völgybe ért a vállalkozás.

Meg kellett nyomni az újratervezés gombot, átköltözött a showroom a Paulay Ede utcába, ennek hatására elkezdtek vásárolni a hazai vásárlók, és ez életben tartotta az üzletet. Levágták a nem működőképes nemzetközi szálakat, és egy teljesen új üzleti koncepcióval, teljesen más elképzelésekkel, ismét elindult a befektetőkeresés. A brand új stratégiája a magyar piacra támaszodik, szélesíti palettáját egyszerűbb fazonokkal, magas minőségű anyagokkal, de alacsonyabb árkategóriában.

“Az a cél, hogy a Tomcsányi váljon olyan márkává, ami akár a fast fashionnel is fel tudja venni a versenyt, a legalapabb pólóktól a férfi rövidnadrágokig legyen kínálatunk.”

Mindemellett többek között

A Tomcsányi jó a különböző kooperációs projektekben, emlékezetes a Tisza cipő fúziós munkája, ami végül nem sikerült kifejezetten formabontóra a kissé rugalmatlan megkötések miatt, nagy sikert aratott viszont eladási szinten, és pozitívan hatott népszerűségére. Kiemelkedően jó az együttműködése az YKRA-val, a két csapat gyönyörű bagpackekkel ajándékozta meg az emberiséget.

A közelmúltban izgalmas feladatot vállalt a Tomcsányi, megtervezte a magyar Meki formaruhát, amit hamarosan bevezetnek az egységekben, de egyelőre csúszik a gyártással a londoni gyártócég. A tervezési fázisról így mesélt Dóri:

“Tisztában vagy a koncepcióval, érted, hogy mit szeretne az ügyfél, és nem egy, hanem rengeteg ötleted van rá, ami nem fogy ki, és ez boostol.”

Izmos üzleti tapasztalatai mellett a szakmáját magas szinten képviselő divattervező mesterdiplomája megszerzése óta tanít a MOME-n. Most éppen a másodéves ruhatervezőket Kormos Zsófival együtt teszi irányba. Ezenkívül a másodéves mesterképzést végző divattervező szakos hallgatóknak ad formaruhás feladatokat, itt szokta elmesélni szakmai élettapasztalatait is, mert jó mindenre felkészülni. “Lehet startupozni, de nehéz lesz.”

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Pálfi Balázs, Tomcsányi Budapest)

Close