Az oka természetesen szörnyű, a látvány ennek ellenére azonban tényleg gyönyörű.
Emlékszem, amikor először mentem Velencébe gyerekként. Titokzatos sikátorokat képzeltem el, sejtelmesen üres utcácskákat, egy-egy elhaladó gondolát a kanálisok csillagokkal átfuttatott, éjszakai vizén. Elképzeltem a szikrázó, azúrban játszó tengert a Canal Grandén, ahol élhető mennyiségben szorgoskodnak helyiek és bámészkodnak turisták. Hogy én is ott fogok sétálgatni, elmerülök ennek a szürreális városnak a hangulatában és minden percben örömteli hálával csodálkozom rá, hogy Velence a világon van és nem csak valaki kitalálta ezt a tíz centire a víztől függő, káprázatos palazzókkal ékes, egyszerre nemes, szedett-vedett, szabálytalan és magasztos várost.
Elképzeltem, megérkeztem és az történt velem is, ami mindenkivel, aki az elmúlt évtizedekben Velencébe látogatott. Alig láttam ki az emberáradatból, a vaporettókért ötvenméteres sorok álltak, hogy aztán heringként felgyűrűzve a hajókra valakinek a hajtincsei mögött a tömegtől és a naptól izzadva megpróbáljak valamit látni a palotákból és a barnásvizű kanálisokból.
Az utcákon a tömeg közt nyomakodva kikerülöm a napszemüvegeket meg szelfi-stickeket az arcomba nyomó árusokat, a földre ejtett fagylaltokat, a turistamenüket kínáló éttermeket és a szuvenírboltokat, ahol olyan képeslapokat lehet kapni Velencéről, amilyen város csak a fantáziámban vagy a Lightroomban létezik.
Most, hogy végigsöpör a világon ez a felfoghatatlan járvány és egy, az életét az utcán élő nemzet szorul be a házaiba, a turistái pedig ki, feltárulnak a városok, akár történelmi leletek, hogy milyen lehetett mindez a turistainvázió előtt. És az embertömeg alatt hosszan elnyomva ma feltárult egy Velence, amelynek nem kavarja fel egész nap az üledékét a hajóforgalom, nem lökdösik egymást turistacsoportok a partjain, nincsenek bóvliárusai, szétdobált szemetei földön és vizen, csak szikrázóan kék tengere és gyönyörű épületei.
Nem hittem, hogy valaha így láthatom ezt a turizmusban fuldokló várost; és bár az ok, amiért ilyen tiszta, valóban szörnyű, mégis olyan jó lenne, ha a járvány után valami hasonló maradhatna ebből az újrafelfedezett, káprázatosan szép Velencéből.
(Fotók: Reuters, Unsplash)
Ez is érdekelhet:
Li Edelkoort szerint a járvány „olyan mértékű gazdasági hanyatláshoz vezet, amelyet még nem tapasztaltunk”, de végül „segíteni fog abban, hogy újraértelmezzük az értékeket”.
venice | járvány | palazzo | koronavírus | covid-19
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!