Close
Velence most lett olyan tökéletes, amilyennek mindig is elképzeltem

Velence most lett olyan tökéletes, amilyennek mindig is elképzeltem

Az oka természetesen szörnyű, a látvány ennek ellenére azonban tényleg gyönyörű.

Emlékszem, amikor először mentem Velencébe gyerekként. Titokzatos sikátorokat képzeltem el, sejtelmesen üres utcácskákat, egy-egy elhaladó gondolát a kanálisok csillagokkal átfuttatott, éjszakai vizén. Elképzeltem a szikrázó, azúrban játszó tengert a Canal Grandén, ahol élhető mennyiségben szorgoskodnak helyiek és bámészkodnak turisták. Hogy én is ott fogok sétálgatni, elmerülök ennek a szürreális városnak a hangulatában és minden percben örömteli hálával csodálkozom rá, hogy Velence a világon van és nem csak valaki kitalálta ezt a tíz centire a víztől függő, káprázatos palazzókkal ékes, egyszerre nemes, szedett-vedett, szabálytalan és magasztos várost.

Elképzeltem, megérkeztem és az történt velem is, ami mindenkivel, aki az elmúlt évtizedekben Velencébe látogatott. Alig láttam ki az emberáradatból, a vaporettókért ötvenméteres sorok álltak, hogy aztán heringként felgyűrűzve a hajókra valakinek a hajtincsei mögött a tömegtől és a naptól izzadva megpróbáljak valamit látni a palotákból és a barnásvizű kanálisokból.

Az utcákon a tömeg közt nyomakodva kikerülöm a napszemüvegeket meg szelfi-stickeket az arcomba nyomó árusokat, a földre ejtett fagylaltokat, a turistamenüket kínáló éttermeket és a szuvenírboltokat, ahol olyan képeslapokat lehet kapni Velencéről, amilyen város csak a fantáziámban vagy a Lightroomban létezik.

Most, hogy végigsöpör a világon ez a felfoghatatlan járvány és egy, az életét az utcán élő nemzet szorul be a házaiba, a turistái pedig ki, feltárulnak a városok, akár történelmi leletek, hogy milyen lehetett mindez a turistainvázió előtt. És az embertömeg alatt hosszan elnyomva ma feltárult egy Velence, amelynek nem kavarja fel egész nap az üledékét a hajóforgalom, nem lökdösik egymást turistacsoportok a partjain, nincsenek bóvliárusai, szétdobált szemetei földön és vizen, csak szikrázóan kék tengere és gyönyörű épületei.

Nem hittem, hogy valaha így láthatom ezt a turizmusban fuldokló várost; és bár az ok, amiért ilyen tiszta, valóban szörnyű, mégis olyan jó lenne, ha a járvány után valami hasonló maradhatna ebből az újrafelfedezett, káprázatosan szép Velencéből.

(Fotók: Reuters, Unsplash)

Ez is érdekelhet:

FOLYTASD EZZEL
Egészen csodás dolgok kerültek fel a világörökségi listára
Aki Franciaországba készül nyaralni, semmiképp se hagyja otthon a maszkját
Rendeld meg a Roadster magazin 5. számát!
Mi jobb, mint egy 170 oldalas Roadster magazin? Hát egy 220 oldalas Roadster magazin! Igen, a 2021-es nyári számunkra jelentősen megnöveltük a terjedelmünket, hogy még több kalandot, utazást és inspirációt élhessünk át közösen. A méret azonban nem minden, arra is figyeltünk, hogy ismét a lehető legjobbat kínáljuk olvasóinknak. A tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Close
HELLO, EZ ITT A
ROADSTER
Kövess minket a Facebookon!
Történetek, amiket nem fogsz elfelejteni!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom