Az oka természetesen szörnyű, a látvány ennek ellenére azonban tényleg gyönyörű.
Emlékszem, amikor először mentem Velencébe gyerekként. Titokzatos sikátorokat képzeltem el, sejtelmesen üres utcácskákat, egy-egy elhaladó gondolát a kanálisok csillagokkal átfuttatott, éjszakai vizén. Elképzeltem a szikrázó, azúrban játszó tengert a Canal Grandén, ahol élhető mennyiségben szorgoskodnak helyiek és bámészkodnak turisták. Hogy én is ott fogok sétálgatni, elmerülök ennek a szürreális városnak a hangulatában és minden percben örömteli hálával csodálkozom rá, hogy Velence a világon van és nem csak valaki kitalálta ezt a tíz centire a víztől függő, káprázatos palazzókkal ékes, egyszerre nemes, szedett-vedett, szabálytalan és magasztos várost.
Elképzeltem, megérkeztem és az történt velem is, ami mindenkivel, aki az elmúlt évtizedekben Velencébe látogatott. Alig láttam ki az emberáradatból, a vaporettókért ötvenméteres sorok álltak, hogy aztán heringként felgyűrűzve a hajókra valakinek a hajtincsei mögött a tömegtől és a naptól izzadva megpróbáljak valamit látni a palotákból és a barnásvizű kanálisokból.
Az utcákon a tömeg közt nyomakodva kikerülöm a napszemüvegeket meg szelfi-stickeket az arcomba nyomó árusokat, a földre ejtett fagylaltokat, a turistamenüket kínáló éttermeket és a szuvenírboltokat, ahol olyan képeslapokat lehet kapni Velencéről, amilyen város csak a fantáziámban vagy a Lightroomban létezik.
Most, hogy végigsöpör a világon ez a felfoghatatlan járvány és egy, az életét az utcán élő nemzet szorul be a házaiba, a turistái pedig ki, feltárulnak a városok, akár történelmi leletek, hogy milyen lehetett mindez a turistainvázió előtt. És az embertömeg alatt hosszan elnyomva ma feltárult egy Velence, amelynek nem kavarja fel egész nap az üledékét a hajóforgalom, nem lökdösik egymást turistacsoportok a partjain, nincsenek bóvliárusai, szétdobált szemetei földön és vizen, csak szikrázóan kék tengere és gyönyörű épületei.
Nem hittem, hogy valaha így láthatom ezt a turizmusban fuldokló várost; és bár az ok, amiért ilyen tiszta, valóban szörnyű, mégis olyan jó lenne, ha a járvány után valami hasonló maradhatna ebből az újrafelfedezett, káprázatosan szép Velencéből.
(Fotók: Reuters, Unsplash)
Ez is érdekelhet:
Li Edelkoort szerint a járvány „olyan mértékű gazdasági hanyatláshoz vezet, amelyet még nem tapasztaltunk”, de végül „segíteni fog abban, hogy újraértelmezzük az értékeket”.
venice | járvány | koronavírus | fotók | olaszország | velence
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Ezekért a szabályszegésekért súlyos bírság járhat Európában
Két közeli hely is felkerült Európa legjobb útközbeni megállóinak listájára
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!