Close
Velence most lett olyan tökéletes, amilyennek mindig is elképzeltem

Velence most lett olyan tökéletes, amilyennek mindig is elképzeltem

Az oka természetesen szörnyű, a látvány ennek ellenére azonban tényleg gyönyörű.

Emlékszem, amikor először mentem Velencébe gyerekként. Titokzatos sikátorokat képzeltem el, sejtelmesen üres utcácskákat, egy-egy elhaladó gondolát a kanálisok csillagokkal átfuttatott, éjszakai vizén. Elképzeltem a szikrázó, azúrban játszó tengert a Canal Grandén, ahol élhető mennyiségben szorgoskodnak helyiek és bámészkodnak turisták. Hogy én is ott fogok sétálgatni, elmerülök ennek a szürreális városnak a hangulatában és minden percben örömteli hálával csodálkozom rá, hogy Velence a világon van és nem csak valaki kitalálta ezt a tíz centire a víztől függő, káprázatos palazzókkal ékes, egyszerre nemes, szedett-vedett, szabálytalan és magasztos várost.

Elképzeltem, megérkeztem és az történt velem is, ami mindenkivel, aki az elmúlt évtizedekben Velencébe látogatott. Alig láttam ki az emberáradatból, a vaporettókért ötvenméteres sorok álltak, hogy aztán heringként felgyűrűzve a hajókra valakinek a hajtincsei mögött a tömegtől és a naptól izzadva megpróbáljak valamit látni a palotákból és a barnásvizű kanálisokból.

Az utcákon a tömeg közt nyomakodva kikerülöm a napszemüvegeket meg szelfi-stickeket az arcomba nyomó árusokat, a földre ejtett fagylaltokat, a turistamenüket kínáló éttermeket és a szuvenírboltokat, ahol olyan képeslapokat lehet kapni Velencéről, amilyen város csak a fantáziámban vagy a Lightroomban létezik.

Most, hogy végigsöpör a világon ez a felfoghatatlan járvány és egy, az életét az utcán élő nemzet szorul be a házaiba, a turistái pedig ki, feltárulnak a városok, akár történelmi leletek, hogy milyen lehetett mindez a turistainvázió előtt. És az embertömeg alatt hosszan elnyomva ma feltárult egy Velence, amelynek nem kavarja fel egész nap az üledékét a hajóforgalom, nem lökdösik egymást turistacsoportok a partjain, nincsenek bóvliárusai, szétdobált szemetei földön és vizen, csak szikrázóan kék tengere és gyönyörű épületei.

Nem hittem, hogy valaha így láthatom ezt a turizmusban fuldokló várost; és bár az ok, amiért ilyen tiszta, valóban szörnyű, mégis olyan jó lenne, ha a járvány után valami hasonló maradhatna ebből az újrafelfedezett, káprázatosan szép Velencéből.

(Fotók: Reuters, Unsplash)

Ez is érdekelhet:

Megjelent a legújabb Roadster magazin!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom