Az elmúlt években artizán ginek tucatjai tűntek fel, a gintonik pedig nemhogy reneszánszát éli, hanem sosem volt ennyire népszerű. Megkóstoltunk néhányat közülük.
Thomas Wilson, Sodor és Man püspöke 1736-ban az egyik fő hajtóereje volt annak a törvénynek, amellyel az angol parlament újabb adókkal sújtotta a szeszfőzdéket. Ez volt a harmadik olyan rendelet, amellyel az angol állam igyekezet gátat szabni a honpolgárai féktelen ginfogyasztásának. A püspök arra panaszkodott, hogy a borókabogyóval ízesített ital „részeges, kormányozhatatlan népséget” csinált a derék brit honpolgárokból. A 18. század második felében az olcsó gin valóban olyan járványt indított el, ami úgy söpört végig Anglián, mint a crack kokain a nyolcvanas évek Amerikájának külvárosaiban. William Hogharts rézkarcán meg is nézhetjük, hogyan tette a gin Londont teljesen olyanná, mint a Kazinczy utca hajnali ötkor.
A gin-őrületnek már lassan kétszáz éve vége, Thomas Wilson püspök pedig bizonyára meghökkenéssel látná, hogy a 21. század elejének egyik legtrendibb és legkifinomultabb itala éppen a gin. Az elmúlt években artizán ginek tucatjai tűntek fel, a gintonik pedig nemhogy reneszánszát éli, hanem sosem volt ennyire népszerű.
A G&T kétségtelenül minden idők egyik – ha nem a legnagyobb – találkozása két folyadéknak, ami pedig az elmúlt időszakban történik, az ennek a nagyszerű barátságnak a mennybemenetele.
Jó ideje vagyunk nagy tisztelői ennek a párosnak, de a jó pap holtig tanul mottót alapul véve elzarándokoltunk a Goodspirit Barba, hogy megnézzük, hol is tart az újhullámos gin és a tonik élmezőnye.
Bobby’s Dry Gin
A palackon látható indonéz minta arra utal, hogy az italt indonéz fűszerekkel ízesítették. Mi ez a nagy indonéz-mánia? AJacobus Alfons, vagy ahogy családja és barátai hívták Bobby, Indonéziában született, és a II. világháború során harcolt a holland hadseregben, majd 1950-ben Hollandiába költözött. Bobby imádta a gint, és amikor hazatért Európába, annyira hiányzott neki az ország, hogy kedvenc italát indonéz fűszerezéssel, fahéjjal, szegfűszeggel, édesköménnyel, egyebekkel is elkészítette. Ez a készítés természetesen több évig tartott, de végül megszületett a Bobby’s Dry Gin, egy ikonikusan citrusos, friss, bombasztikus ital.
A gin mellé egy J. Gasco tonikot párosítottak, ami egy hagyományos indian tonik édeskés ízvilággal, nem túl markáns, és hagyja kibontakozni a gin parfümös hangulatát.
Caorunn
A Balmenach maláta whiskey-lepárlóban készíti ezt a gint, és kitűnő példája annak, hogyan szálltak fel a ginvonatra feketeöves skót lepárlók. Ehhez a ginhez a lepárló környékén őshonos Cold Blush nevű almát, illetve hangát, mocsári mirtuszt, vörösberkenyét és gyermekláncfüvet használtak, vagyis a lokalitás nagyon fontos. Miért is csinálnak kőkemény whiskeygyártók gint? Egyrészt szeretik, másrészt könnyű átállni rá, és a whiskeyvel ellentétben a ginben nem áll a pénzük, mivel nincs hordós érlelés.
A ginhez 1724 névre hallgató tonikot öntöttünk, ami a Gin Mare saját tonikja. A név nem egy évszámot takar: a tonikhoz használt édesvíz Chilében ezen a tengerszint feletti magasságon található.
"Manapság azok a ginek a befutók, amelyek képesek meglepetést okozni, van bennük egy csavar, újat tudnak mutatni – mondja Németh Zoltán. – És szerintem a jó minőségű gint meg kell tisztelni egy jó minőségű tonikkal. Az arány egy az öthöz, szóval nem mindegy, mit öntünk a ginhez".
Gin Mare
Talán az egyik legnépszerűbb brand, az újhullámos ginek friss hullámának csúcsa. A Barcelonához közeli Vilanovában egy rézüst lepárlón készül a Gin Mare, méghozzá egy olyan épületben, ami korábban egy kápolna volt (vajon ehhez mit szólna a korában idézett angol püspök?). A lepárló az italban található nyolc fűszert külön-külön desztillálja, majd ezek után keverik ki a végső profilt. A négy legfontosabb a kakukkfű, a rozmaring, a bazsalikom és az olajbogyó, vagyis a mediterrán ízvilág masszívan visszaköszön. Németh Zoltán szerint ez egy olyan ital, ami mellé bátran oda lehet tenni az uborkát is.
A Gin Mare-hoz természetesen a saját tonik márkája, az 1724 illik a legjobban. Gondoljunk Batmanre és Robinra, Lennonra és McCartney-re, Sinatrára és Dean Martinre – nagyjából ennyire illenek össze.
Citadelle Reserve
A francia brand ginje az egyetlen a mai listánkból, ami hordóérlelt, ami megint jól mutatja, holt tart a ginforradalom. A Maison Ferrand cég tulajdonában lévő lepárló tárgyalt italának alapját egy száraz London Dry Gin képezi, és annyit nem érlelődött, hogy annyira a hordóról szóljon a dolog, mint például a whiskeyk esetében. A receptet három fűszerrel tökéletesítették: yuzuval, ürömmel és búzavirággal. Ezután ötféle fából (akác, eperfa, cseresznyefa, gesztenye, francia tölgy) készült hordókban öt hónapig pihentették. Ebből az öt különböző hordós érlelést kapott párlatból készült egy keverék, melyet egy tojás formájú, 2,45 méter magas tölgyfahordóban érleltek tovább.
Egy East Imperial grapefrútos alapízesítésű tonikot választottunk hozzá, mégpedig azért, mert a hordós-krémes ízvilágot kicsit felpezsdíti.
Langley’s Old Tom
Egy klasszikus gin kategória jeles képviselője a Langley’s Old Tomja. az Old Tom gin nem újhullámos gin, ez a típus ugyanis az egyik legrégibb típusú gin. Az old tom ginek voltak az első olyan ginek, amelyeket Angliában készítettek. Ezek voltak édesebbek, nem a london dry ginek, mert akkoriban édesítőkkel próbálták elfedni a silányabb minőséget.
Az Old Tom ginek jelképe ebben a korszakban egy fekete macska volt, ezzel a cégérrel jelezték, ha egy-egy házban lepárló működött. Nem meglepő, hogy maga a receptúra is régi: egy 1891-ből származó recept alapján készítették el, méghozzá nyolcféle fűszer felhasználásával. Kiváló alapanyag Tom Collins koktélokhoz, nem véletlen, hogy a palackon szerepel is egy remek TC-recept.
Ez is érdekelhet:
Skócia az a whiskynek, ami Batmannek a denevérbarlang, Hugh Hefnernek a Playboy Mansion, Thornak Walhalla: a hely, ahol minden elkezdődött, és ahol minden befejeződik.
(Fotó: Pálfi Balázs)
citadelle | gin | németh zoltán | old tom | whiskynet | bobby’s
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!