Még ha nem is mindennapi viselet az öltöny, minden férfi ruhatárában lapul legalább egy-két bombabiztos darab, ami elegáns alkalmakra bármikor bevethető. Meg persze egy pár bőrcipő, egy fehér ing és a jól bevált nyakkendő. Van azonban egy kis, mérete ellenére talán sokak által alábecsült kiegészítő, ami képes az egész öltözékünket magasabb szintre emelni. Úgy is mondhatnánk, olyan, mint a bors – kicsi, de erős.
Ez pedig nem más, mint a díszzsebkendő, melynek története az ősi Egyiptomig nyúlik vissza.
A díszzsebkendő eredetét tekintve sokan, sokféle legendát ismernek, egy viszont közös: ugyan különböző formában és funkciót ellátva, de a férfiak zsebében már évszázadok óta ott lapult egy misztikus kendő. Az ókori Egyiptomban egy kis vászonból készült anyag az étkezés utáni tisztálkodásra szolgált,
a rómaiaknál Cézár egy fehér vászonzsebkendő leejtésével jelezte a római Colosseumban a gladiátorjátékok kezdetét,
a középkori lovagok pedig gyakran egy kis zsebkendővel indultak harcba, mely szívük választottjának szerelmét jelképezte.
A díszzsebkendő valódi ősének tartott kendő azonban csak az 1400-as években indult hódító útjára, II. Richárd révén. Az angol király tisztálkodási céllal mindig tartott magánál egy vászonkendőt – és ahogy az lenni szokott, a király hóbortját követve a zsebkendő rövidesen a nemesek körében is teret hódított.
A vászont lassan felváltották a selyemből és egyéb, egzotikusabb anyagokból készített kendők, díszítésként pedig megjelent a hímzés
– így szép lassan az egykor egyszerű és praktikus vászonzsebkendő státuszszimbolummá vált.
A legjobb minőségű díszzsebkendők – nem meglepő módon – Olaszországban készültek az 1500-as években, ahonnan hamarosan Franciaországot is meghódították. Ezek a zsebkendők már olyan magas minőséget képviseltek, hogy gyakran egy-egy családon belül generációról generációra szálltak. És bár lassan az alacsonyabb társadalmi rétegek körében is elterjedt a textil zsebkendő használata, akkor még csak a nadrágzsebben lapultak a szebbnél szebb családi ereklyék – ami nem is csoda, ha belegondolunk, hogy még mindig az orr és az arc tisztításának szerepét töltötték be.
A 19. században, a kétrészes öltöny megjelenésével a zsebkendő végre egy új szintre – pontosabban zsebbe – emelkedett, és megszületett a valódi díszzsebkendő.
A higiéniai normák változásának köszönhetően a második világháború után egyre inkább elterjedt az eldobható papír zsebkendő, így a bal oldali zakózsebben hordott kendő – elvesztve eredeti funkcióját – belépett a divatkiegészítők világába. Innentől kezdve a finom anyagú, különböző mintázatú kendők olyan világhírű stílusikonok gardróbjának váltak elengedhetetlen darabjaivá, mint Fred Astaire, Cary Grant, Steve McQueen vagy Frank Sinatra (akinek impozáns autógyűjteményéről már korábban írtunk).
A praktikus funkció eltűnésével és a kevésbé formális mindennapi öltözet megjelenésével a díszzsebkendő egy időre kikerült a reflektorfényből, az ezredforduló azonban – köszönhetően James Bondnak, és az olyan 1950-es években játszódó sorozatoknak, mint például a Mad Men – elhozta a zakózsebben hordott kiegészítő újjászületését.
Mára a kínálat a kis kézműves manufaktúráktól egészen a világmárkákig tartogat épp elég anyag-, szín- és mintalehetőséget, innentől már csak rajtunk múlik, mennyire akarunk kitűnni egy esküvőn vagy egy rendezvényen az öltönyök tömegéből. De ha díszzsebkendő-választásra adjuk a fejünk, egy íratlan aranyszabályt azért nem árt betartanunk: a kendő színe és mintázata sosem passzolhat teljesen a nyakkendővel.
Egy biztos, mi, amikor csak lehet, tartjuk magunkat Sinatra mondásához:
divat | Mad Men | frank sinatra | Egyiptom | stílusa díszzsebkendő opcionális, de én mindig viselek egyet.
Ezt a két koncertet vétek lenne kihagyni az ősszel
Őszinte, szórakoztató és sorsfordító – Így lett a Körvonal az ország kedvenc játéka
Beköszöntött az ősz, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 13. száma. Mit találunk benne? Bejárjuk Japán izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik legszínesebb és leghíresebb dizájnerével, Karim Rashiddal, Nápolyban megkóstoljuk Olaszország negyedik legjobb pizzáját, és benézünk az Attolini szabódinasztia műhelyébe is. A Napa-völgyben teszteljük, milyen az új, elektromos Rolls-Royce, és elbeszélgetünk a W luxushotelben megnyitott Nightingale by Beefbar alapítójával, Riccardo Giraudival is. Elmegyünk egészen Dél-Koreáig, hogy megnézzük közelről, milyen a világ egyik leghangulatosabb kávézója, a Mudzsige panzió, ezen kívül pedig találkozunk még párizsi keramikusművésszel, Japánban dolgozó magyar építésszel, vitorlázógép pilótával, egy római napszemüveg brand alapítójával, és a születésnapját ünneplő Babel Budapest megálmodójával is. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!