Close
Egy mindennapi eszköz nem mindennapi története – A golyóstoll útja Magyarországtól Argentínáig

Egy mindennapi eszköz nem mindennapi története – A golyóstoll útja Magyarországtól Argentínáig

A digitális korban, amikor a kézzel írott leveleket, üdvözlőlapokat és szerelmes-verseket már mind pixellapokra gépelt sorok váltották fel, van egy eszköz, ami nagyon közel áll a szívünkhöz. És nem csak azért, mert gyakran a zsebünkben vagy táskánkban is lapul egy-egy darab, hanem mert a magyarnál is magyarabb. Bíró László és golyóstollának története.

Talán elsőre meglepően hangzik, de ez a kis szerkezet, ami mintha ősidők óta velünk lenne, nincs száz éve, hogy meghódította a világot. A golyóstollat megelőzte persze számos írásra alkalmas eszköz, melyek mindegyike egy tollhegy segítségével a sötét, vizes indiai tintát alkalmazta. Tollszárat pedig már körülbelül i.u. 600 óta használtak, míg a grafitceruza 1795-ben került be az írószerszámok közé. A megbízhatóbb, tartósabb és egyszerűbb golyóstoll erre a piacra tört be a második világháború idején.

De kezdjük inkább a legelején.

A golyóstoll ötletének megvalósításával a történelem során többen is próbálkoztak – állítólag John Loud például már 1888-ban szabadalmaztatta a golyóstollat, de termékének piaci bevezetése elbukott, a szabadalom pedig így idővel elévült. Az igény tehát már elég sok ideje adott volt egy nem elkenődő, egyszerűen használható toll iránt, a megfelelő technológia és a jól időzített piaci bevezetés azonban majdnem a 20. század közepéig váratott magára, és végső változata a magyar feltaláló, Bíró László nevéhez fűződik.

Bíró László József 1899-ben született Budapesten egy zsidó család gyermekeként. Bíró, aki újságíróként és festőként is sokszor szembekerült a töltőtollak okozta foltokkal, a gyakran elmaszatolódó és gyakran cserélendő tintával, régóta megoldást keresett a problémára.

A nagy ötletek pedig szinte mindig egy véletlennek köszönhetőek: Bíró egy nyomdában tett látogatásakor ismerkedett meg az újságok nyomtatásához alkalmazott gyorsan száradó tinta és a henger egyszerű használatával.

“Azon kezdtem el gondolkozni, hogyan lehetne ezt a módszert leegyszerűsíteni egy hétköznapi toll szintjére.”

Bíró ezután kísérletezésbe kezdett: először a töltőtollban használt tintát szerette volna lecserélni a nyomdatechnikában használt gyorsan száradó verzióra, ez azonban nem működött: a tinta túl sűrű volt, így lassan csorgott le a toll végéig.

Így jött a golyós végű, a patronnal közvetlen kapcsolatban lévő, vékony tintaréteggel bevont tollhegy ötlete, mely az írás során a saját tokjában forogva biztosította a tinta folyamatos és egyenletes adagolását. Bíró ezt az ötletet a töltőtollban használatos és a nyomdákban alkalmazott tintával is tesztelte, de egyik összetétele sem bizonyult megfelelőnek.

Szerencsére Bíró testvére, Bíró György vegyész volt, így neki köszönhetően nem sokkal később megszületett a tökéletes viszkozitású tinta. Innentől pedig már csak a szabadalom választotta el a Bíró fivéreket a sikertől: 1938 július 15-én “Biro” néven bejegyezték a golyóstollat – a biro elnevezés egyébként az Egyesült Királyságban, Írországban és Ausztráliában még mindig használatos.

A történelem azonban közbeszólt, és a zsidó származású Bíró László 1940-ben menekülni kényszerült Magyarországról. Argentínában telepedett le, ahol Ladislao José Biro néven vált ismertté.

Az 1938-ban Magyarországon szabadalmaztatott golyóstoll ötlete így végül Argentínában futott be: Bíró hamar mecénásokra talált, és az ötletből sikeres kereskedelmi termék lett, gyártását 1943-tól az újonnan alapított Eterpen vállalat neve alatt kezdték meg.

A második világháború alatt az első nagy felvásárlójaként a Királyi Légi Haderő mintegy harmincezer darabot rendelt az új termékből, kihasználva, hogy a töltőtollal ellentétben a golyóstoll nagy magasságban is működött. A háború után pedig az akár hat hónapig is patroncsere nélkül hibátlanul működő golyóstoll meghódította az íróeszközök piacát.

A golyóstoll sikerére több vállalat is felkapta a fejét: 1945-ben két íróeszközöket gyártó vállalat, a Rotring ceruzák gyártásában élen járó Eversharp, és a ceruzáiról ismert Eberhard–Faber közösen megvásárolták az Eterpentől a golyóstoll gyártási és marketingjogait.

Miután milliókat öltek a termék fejlesztésébe és reklámozásába, a végül Eversharp CA néven megjelent termékük csúfos kudarcot vallott a piaci tesztelések hiánya és a túlságosan sürgetett piaci megjelenés miatt.

Mindeközben a Buenos Airesben tett látogatása során az amerikai Milton Reynolds is felfedezte a Biro-toll előnyeit, így Chicagóba hazatérve az Argentínában vásárolt mintadarabok alapján belefogott a golyóstoll gyártásába. Akárcsak az Eversharp, ő is 1945-jelent meg a piacon saját golyóstollával, a Reynolds Rockettal, melyből már az első napon nyolcezer darabot adtak el.

Milton Reynolds azonban nem vásárolta meg a gyártási jogokat, így az Eversharp – a Reynolds golyóstollak sikerétől tartva – pert indított a vállalat ellen. Mind a pereskedés, mind az Eversharp és a Reynolds termékek tökéletlenségei végül a két vállalat bukásához vezettek. A Reynolds 1951-ben szűnt meg, míg az Eversharpot 1957-ben a Parker vásárolta fel.

A golyóstoll harcoktól és kudarcoktól övezett történetének megmentője végül Marcel Bich lett, aki 1945-ben barátjával, Edouard Buffarddal alapította meg vállalatát, mely először töltőtollakat és a Rotring ceruza részeit kezdte el gyártani.

Bich is hamar meglátta a golyóstollban rejlő potenciált, és 1950-ben a saját vállalata által fejlesztett, hatszögletű testtel és műanyag kupakkal zárható golyóstollal, a BIC Cristallal jelent meg a piacon. A Cristal „megbízható toll megfizethető áron” szlogenjével és alacsony árával kitűnt a korábban megjelent hasonló, de drágább tollak sorából.

Marcel Bich végül 1953-ban vásárolta meg a golyóstoll szabadalmát kétmillió amerikai dollárért Bíró Lászlótól, így a golyóstoll végre révbe ért, és azóta is nélkülözhetetlen: mert legyen szó egy szerződés aláírásáról, megbeszéléseken való jegyzetelésről, egy post-it üzenetről vagy a Moleskine füzetünk firkálásáról, a biro a dolgozóasztalunk és a mindennapjaink elválaszthatatlan része.

Ez is érdekelhet:

A jelen művészete a jövő nagy befektetése? Kapcsolódj be a kortárs vérkeringésbe Nóriékkal – Roadster

Kováts Nóri és a testvére, Dávid a frissen létrehozott Dobossy Aukciósházzal nyitna a fiatalok felé, bekerülne a nemzetközi vérkeringésbe, de mindenek előtt a hétköznapok részévé tenné a kortárs festészetet, elvégre egy kép ugyanúgy hat, mint egy könyv vagy zene. Egy hűvös budai műteremlakás, a téli reggel sápadt fényei, egy citromsárga pulóver, benne a műkereskedelem egyik feltörekvő fiatalja.

(Fotók: Unsplash)

Close