Close
Ázsia harmóniáját próbálja visszaadni Malajziából a magyar keramikus

Ázsia harmóniáját próbálja visszaadni Malajziából a magyar keramikus

“Azt hiszem, a színek és a mázazási technikák adják a Voy kerámiák magját. Egy tárgyon egyszerre több mázzal dolgozom, amelyek interakciója mindig más, mindig egyedi, és ez számomra mágikus eredményt hoz.” Így festi le alkotásait a Malajziában élő korábbi Nanushka-alapember, Sugár Felícia. A művésznő három esztendővel ezelőtt látott egy kerámiapoharat ábrázoló képet, ami akkora hatással volt rá, hogy azóta hatalmas fordulatot vett az élete.

Felícia immáron két éve Kuala Lumpurban formázza az agyagot. Mint mondja, szerette volna jobban megismerni Délkelet-Ázsiát, a fél vagy egy évig tartó hátizsákos utazgatásnál viszont szimpatikusabbnak tűnt számára az a gondolat, hogy kiköltözzön pár évre, és csillagtúraszerűen bejárja a térséget.

Kuala Lumpur pedig még Ázsiában belül is sokszínűnek számít kulturálisan, ezért kimondottan jó választásnak érezte Malajzia fővárosát.

2016-ban utazott ki, de egyből folytatni kívánta az agyaggal való foglalkozást, amivel még 2015-ben ismerkedett meg Budapesten. Így jutott el egy maláj-kínai keramikus mesterhez, akinél elkezdett korongozni. Azóta is az ő műhelyében foglalatoskodva kerülnek ki a kezei közül a szebbnél szebb Voy-kreációk.

Amikor megismerkedett a kerámiázással, a folyamatban a mázazás és a színek motiválták leginkább. Mostanában viszont egyre több figyelmet fordít a formai részletekre, és gyakrabban kísérletezik ezen a területen. Alapvetően a minimalista, tiszta formákhoz vonzódik.

– “Főleg a funkcionális kerámiákra fókuszálok, mivel a kézzel készült termékek használata ad egy plusz személyes töltetet, érzelmi kötődést alakítok ki olyan tárgyakkal, amiket napi szinten használok. Ha pedig kötődöm egy tárgyhoz, az azt is jelenti, hogy jobban megbecsülöm, nehezebben válok meg tőle, vagy cserélem le – ami pedig egy fenntarthatóbb életvitelhez is vezet. Azt remélem, hogy a tárgyaimon keresztül más is megtapasztalhatja ezt” – mondja Felícia, aki inspirációt tekintve egészen biztosan jól járt az egzotikus vidékkel, mert ahogy meséli, ennyire más kultúrában élve lassan három év után is több inger éri napi szinten, mint korábban bármikor.

– “Sokat merítek az utazásaink során felhalmozott vizuális élményekből, főleg színekből, hangulatokból. Szeretem felfedezni a szépet és a harmóniát, olyan részletekben, amik mellett legtöbbször csak elrohan az ember, legyen az egy éjjel-nappali dim sum étterem a sarkon, vagy a virágpiacról megmaradt növények véletlenszerű csokra egy kukában.”

Két műhelybe jár dolgozni. Az egyikben fejleszti magát, finomhangolja a technikáit és a mozdulatait, a másikban az aktuális megrendeléseken vagy a saját ötletein dolgozik. Általában rajzolással kezdi a folyamatot, amit aztán megpróbál elkészíteni korongon, de olyan is előfordul, hogy konkrét cél nélkül ül le, és csak a kedvére hagyatkozva nekilát valaminek (bár ezt a luxust ritkán engedi meg magának).

– “A megformált tárgyat úgynevezett leather-hard állapotban megtrimmelem, majd teljes száradás után megy a kemencébe első égetésre. Ezután lehet mázazni. Mivel általában több mázat használok egy tárgyon, előre eltervezem, átgondolom, mire is lesz szükségem, hogy minél hatékonyabb legyen a szakasz. Mázazás után következik még egy égetés, és csak ezután lesz kész a tárgy. Sok törődést és odafigyelést igénylő, hosszú folyamat ez.”

Hogy mi jár a fejében, amikor az agyag éppen az ujjai között csavarodva szépen lassan életre kel, arra annyi mondott: magán a folyamaton kívül más nem nagyon fér bele ilyenkor, és ezt szereti igazán benne.

Csak az agyagra és a mozdulataira figyel.

Szerinte a kerámiakészítés legnehezebb része a türelem és kiszámíthatatlanság. Ez nem az a műfaj, ahol a sietség kifizetődő, vagy ahol mindig elsőre sikerül minden, sőt, sokszor másodszorra, harmadszorra sem áll össze. A hosszú folyamat bármelyik pontján történhet valami fatális dolog a tárggyal, ami elég frusztráló tud lenni. Számára ez komoly lecke, és lényegében még mindig tanulja ennek a kezelését.

Ha egyet kellene kiemelnie eddigi munkái közül, az India kollekciót jelölné meg kedvencnek. Év elején Rajasthanban járva nagyon tetszett neki a tájak sivatagos, meleg színpalettája – ezt a hangulatot próbálta visszaadni a kerámiáin.

Ami a jövőt illeti, néhány éven belül visszaköltözne Európába. – “Olyan tárgyakat szeretnék készíteni, amelyek belesimulnak az emberek hétköznapjaiba, mégis hozzáadnak az olyan mindennapi eseményekhez, mint egy reggeli, vagy amikor átjönnek a barátok. Nagyon szeretnék egy inspiratív teret, ami egyszerre műhely, showroom és eladótér, illetve igyekszem a lehető legkörnyezetbarátabb és leghatékonyabb munkafolyamatot megtalálni.”

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Herman Péter)

Close