Az eddigi felhőkarcoló-láz semmi ahhoz képest, ami most következik

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Soha annyi szupermagas felhőkarcoló nem épült, mint most, és lényegesen több város vállalja be őket, mint tíz éve. Kezdjünk végleg hozzászokni a függőlegeshez?

Tavaly minden korábbinál több szupermagas felhőkarcoló épült a világon, a legmagasabb közülük 599 méteres volt. Ez ugyan nem világrekord, viszont több, ennél fontosabb szempontból megdőlt a csúcs – állítja egy tanulmány.

A magas épületekkel és városi szokásokkal foglalkozó CTBUH kimutatása szerint 2017-ben összesen 144 szupermagas (legalább 200 méteres) felhőkarcolót adtak át világszerte, ezzel zsinórban a negyedik évben dőlt meg a világrekord, és az iparágnak esze ágában sincs lassítania.

„Az adatok alapján fokozódik a felhőkarcoló-láz" – közölte Anthony Wood, az intézet igazgatója.

"A magas épületeket többé nem sajátítják ki az üzleti központok, helyettük globálisan elfogadott megoldást nyújtanak az egyre nagyobb népsűrűségre, minthogy minden héten több mint egymillióval bővül a városlakók száma a bolygónkon.”

Jóllehet, a magassági világrekord nem dőlt meg tavaly, az átadott 144 szupermagas épület viszont közel duplája a 2013-as 74-nek. Azóta folyamatos a növekedés, minden év új világcsúcsot hoz, és nincs megállás: 2018-ban várhatóan 160 szupermagas felhőkarcolót adnak majd át.

Még fontosabb, hogy minden korábbinál több város osztozik a növekedésen: tavaly 23 ország 69 városában épült legalább 200 méteres épület, ezzel az építőipar végképp maga mögött hagyta a válság éveit.

„Fontos, hogy rengeteg új épületet adnak át, az igazi sztori mégis a jelenség globalizálódása"– magyarázza Wood. –

Tíz éve az egész világon csupán húsz városban állt legalább 200 méteres felhőkarcoló. Csak tavaly több mint háromszor ennyi városban emeltek fel új szupermagas épületet.”

Annyira azért nem egyenletes a megoszlás: a tavalyi építmények több mint felét (76) Kínában adták át, és összesen csak 23 épült nem Ázsiában. Magyarország leendő legmagasabb épülete, a Kopaszi-gátra tervezett Mol Campus 120 méteres lesz.

Hihetetlen, de a speciális iparág szívcsakrája a kínai Sencsen, ahol csak tavaly tizenkét óriásépületet húztak fel, míg a listán második országban, az Egyesült Államokban összesen tízet.

A CTBUH szerint azonban Kína dominanciája megtörik majd a következő években, mert „Afrika és India is magasabb sebességbe kapcsol, és a szupermagas épületekkel a 20. századot uraló Észak-Amerikában is újraéled az iparág”.

Az urbanizáció mellett „az egyre élénkebb nemzetközi tőkeáramlás, valamint a technológia gyors fejlődése is segít a növekedésben”.

Tévedés ugyanis azt gondolni, hogy a szupermagas épületek veszélyesek, sőt ezeket alaposan túlbiztosítják, még az átlagosan fél évszázadonkénti környezeti csapásoknál is jóval többet elbírnak.

Ezenkívül a mérnökök még az építkezésen alkalmazott rossz módszerekkel, és az építőanyagok anyaghibáival is kalkulálnak a tervezéskor. Az épületben lévő rengeteg ember miatt szokatlanul szigorúak a szabványok: alapesetben ötszáz évet is ki kell bírnia egy szupermagas felhőkarcolónak, és ha esetleg mégis bekövetkezne egy katasztrófa, annak kiszámítható menetrend szerint kell végbemennie, vagyis nem dőlhet össze csak úgy az egész épület.

A technológia fejlődése a felhőkarcolók élhetőbbre tervezését is szolgálja, gondoljunk a milánói Bosco Verticaléra, a függőleges erdőre. A 111 és 76 méteres toronyházak teraszain összesen hétszázharminc fa és ötezer cserje él, és szinte a teljes felületét örökzöldek borítják.

Japánban favázas felhőkarcoló épül, a tokiói W350 pontosan 350 méter magas lesz, messze a világ legmagasabb faépülete. Persze acélt is felhasználnak majd az építkezés során, de a fa szerkezeti elemek 9:1 arányban dominálnak majd. Ugyanakkor az épület csak 2041-re lesz kész, vagyis a tervező Sumitomo cég fennállásának 350. évében.

Addig is egy norvég kisvárosé, Brumunddalé a rekord, ahol szerény 81 méteres fa toronyház épül – de a ezen a kettőn kívül számos épület bizonyítja a fa használatának reneszánszát.

A fenntarthatóság a közösségi gondolkodás a felhőkarcolóknál is meghatározó, az Egyesült Államokban számos urbanista kifejezetten

szorgalmazza az ilyen épületeket, mert így lehet megállítani a lakásárak növekedését, és esélyegyenlőséget teremteni a nagyvárosokban.

A legtöbb új felhőkarcoló multifunkciós, irodákkal, shopokkal, közösségi terekkel, sok fénnyel és a lehető legtöbb zölddel.

Egyértelmű sikertörténetről mégsem beszélhetünk. A Shard a maga 306 méterével igencsak rátelepszik London látképére, a Guardian egyenesen úgy fogalmazott az átadása után, hogy az épület „örökre felsebezte London arcát”, majd hosszasan ostorozta „a környezetébe egyáltalán nem illeszkedő” toronyházat.

Közben néhány orvos és mérnök alapos vizsgálatokat sürget a toronyházak kilengésének hatásáról, amely szerintük émelygést, depressziót, rossz közérzetet okozhat. Nem biztos, hogy ez minden épületnél igaz, viszont soha senki nem vizsgálta alaposan a kérdést – állítják. Arról is születtek statisztikák, hogy szívroham esetén drasztikusan csökken a túlélési esély a magasabb szinteken, egyszerűen mert nehezebben megközelíthető a mentők számára, míg máshol simán bosszantónak találták az ötperces várakozást a liftre csúcsidőben.

Sok lakó afféle „szigetnek” vagy „buboréknak” nevezte a szupermagas épületben lévő lakását, ahol mintha a felhők közt élne, és állandóan látja alatta elterülő tengert vagy a város makettjét, és ahol minden egyes reggel a napfelkelte ébreszti.

Jody Bobble viszont kicsit árnyaltabban fogalmazott a törésvonalra épült tajvani toronyházról, ahol évekig élt: „leszámítva, hogy halálos félelemben éltem, nagyon békés volt”.

Ez is érdekelhet:

felhőkarcoló | design | nagy sztori | tajvan | sencsen | dizájn