Meglehet, a fogalom csak sok évtizeddel később terjedt el, Harry Beck a lényeget már 87 éve megtervezte, méghozzá a mai napig is használt metrótérképek formájában.
Keszekusza, tekergő vonalak, a belvárosban túl sűrű hálózat, parkok, épületek – így nézett ki a londoni metrótérkép a múlt század elején. Aztán egy 29 éves műszaki rajzoló, az újabb metróvonalak építésén dolgozó Harry Beck gondolt egyet, és drasztikusan leegyszerűsítette a térképet.
Abból indult ki, hogy az embereket nem érdekli, mi minden van a felszínen, csak el akarnak jutni egyik állomásról a másikra. Az addigi zavaros rajz helyett csak három irányt használt: vízszintest, függőlegest és 45 fokosat, a különböző vonalakat pedig más-más színnel ábrázolta.
A hálózat üzemeltetője 1933-ban döntött úgy, hogy ad egy esélyt a két évvel korábban kitalált térképnek. A próbaképp kinyomtatott néhány ezer példányt egy óra alatt elkapkodták, majd kinyomtattak még 750 ezret – és a mai napig is ilyen metrótérképeket használunk. Ami sokkal inkább diagram, mint térkép.