Kevés dolog tud annál robosztusabb, tekintélyesebb látványt nyújtani, mint amikor az ember előtt ott magasodik egy Zeppelin-léghajó töltött ballonja.
A Zeppelin sokáig maga volt a csúcstechnológia, amelynek megvalósításához a keszthelyi születésű Scwarz Dávid úttörő munkája is szükségeltetett – ő találta fel ugyanis a merev szerkezetű, könnyűfémből készült, kormányozható léghajót. Nem sokkal halála után Scwarz özvegye eladta férje találmányát Ferdinand von Zeppelin grófnak (1838–1917), aki azt tovább fejlesztette, majd a zeppelin az egész világon az irányítható, merev szerkezetű léghajó fajtaneve lett – a márkanév köznevesült, és lényegében így tartja számon a léghajótípust maga a repüléstörténet is.
De a Zeppelin ennél is jóval több volt, és itt most nem a repüléstechnikai specifikumaira, az utasszállításban és a katonai hadviselésben betöltött szerepeire gondolunk, netán arra, hogyan használta fel a Zeppelint propagandaeszközként a náci vezérkar. A Zeppelin egy életérzés volt, amelyből talán még a ma emberének is feldereng valami a kollektív tudattalanból, noha a kortárs nemzedékek talán már az évtizedekkel később alapított, a zuhanó zeppelinről elnevezett legendás rockegyüttesre sem igen emlékeznek, hát még a ballonszárnyakon libegő egykori soktonnás monstrumra.
És volt még valami a Zeppelinben, ami kultikussá, úgyszólván halhatatlanná tette: volt mélysége, volt drámája.
1937. május 6-án minden idők legnagyobb Zeppelinje, a második világháború előtt a náci német birodalom erejét szimbolizáló, annak felségjeleivel felfestett, Hindenburg nevet viselő LZ 129 sorszámú léghajó hetvenkét utassal a fedélzetén átrepülte az óceánt, majd New Yersey-ben a lángok martalékává vált. Ez pedig a technikatörténet Zeppelin-kalandjának végét is jelentette.
Bár manapság a merev testű léghajók „újrafelfedezésével” kacérkodik a repüléstechnika, mégis
mind a mai napig vitatott, hogy siker volt-e vagy kudarc a repülés történetében a Zeppelinek egykori használata.
Nekünk ezt most nem is tisztünk eldönteni – így is elég repüléstechnikai és tudománytörténeti leírás foglalkozik a Zeppelin témakörével. Mi inkább kicsit más szemszögből fognánk meg a „zeppelinség” kvintesszenciáját, méghozzá egy közel száz évvel ezelőtti élménybeszámolón keresztül.
Dr. Tulogdy János tordai születésű, Kolozsváron élő egykori földrajztudósnak és barlangkutatónak ugyanis volt alkalmas részt vennie a Zeppelin egyik magyarországi körrepülésén 1931 tavaszán – történetünk főszereplője pedig nemcsak az intelligens ember kíváncsiságával vizsgálta a léghajót és az utazás körülményeit, hanem a látottakat a tudós szemüvegén is átszűrte.
Tulogdy feljegyzéseiből kiderül, hogy a Graf Zeppelin nem érkezett menetrendszerű pontossággal Budapestre – a jelzett időnél korábban kötött ki a csepeli kikötőhelyen. A léghajó fedélzetén érkezett haza Németországból Karinthy Frigyes is, aki később a Budapesten megjelenő Est hasábjain számolt be légi kalandjáról. A leszállásnál a földön uralkodó szél irányát égő petróleum füstjével jelezték.
„Közvetlenül a földfelszín közelében köteleket dobtak ki, és a kivezényelt 250 főnyi katonaság húzta földre a hatalmas kolosszust, amely mellett az ember érzi, mind törpül el.”
A Zeppelin mintegy hatvan tonnát nyomott, húsz utast szállított, fizimiskája pedig hasonlított egy repülő, ezüst szivarra. Impozáns megvalósításnak számított a harmincas években a maga 236,6 méteres hosszával és 30,5 méteres átmérőjével, emellett a léghajó mintegy 115 kilométeres óránkénti sebességre volt képes.
Tulogdy leírása szerint az utasok közvetlenül az utasgondolába szálltak be, amelyiknek elején a vezető foglalt külön fülkében helyet. A társalgó egy 5x5 méter méretű szoba volt, asztalkákkal, kényelmes karosszékekkel és szép szőnyegekkel. Az ablakpárkányon virágvázák álltak, virágokkal díszítve.
„Az ember szinte nem is hiszi, hogy nem egy előkelő hotel halljában ül – sőt, annyiban kellemesebb a helyzet, hogy a Zeppelinen nem szabad az ott tartózkodóknak cigarettázniuk.”
Az utasok névsorából Gömbös Gyula honvédelmi minisztert, dr. Hütl Elemér orvos professzort és báró Schön német követet érdemes kiemelni, rajtuk kívül további több magas rangú magyar repülőtiszt is utazott a Zeppelinen. „A Graf Zeppelin teljesen simán szállt fel, csak a folyton kisebbedő alakokról láttuk, hogy gyorsan emelkedünk. Öt motor-gondolában öt darab 530 lóerős motorral, mint egy sebesen úszó hal, fúrta előre magát a Zeppelin a légóceánban.”
Így repült át a Graf Zeppelin Budapest felett 1931 márciusában:
„Budapest gyönyörű képet nyújtott a »Zeppelinről« nézve. A Vár, a Margitsziget feledhetetlen látvány voltak.”
A Zeppelin pompás berendezése önmagáért beszélt. A társalgó mögött utasfülkéket találhattunk, ággyal, húsz utas számára. Lehmann kapitány bevezette Tulogdy Jánost az az utasgondola első részén található „szentélybe” is, ahonnan a léghajó útját irányították. A legmodernebb műszerek és eszközök biztosították a léghajó útját; térképészek, meteorológusok, szikratávírászok egészítették ki a Zeppelin vezérkarát.
A Zeppelin helyiségeit és mellékhelyiségeit a térrel való takarékoskodás jegyében, de csinosan, szinte fényűzően rendezték be. A fűtést villamos fűtőtestek biztosították, a konyha nem foglalt el nagyobb helyet, mint egy jókora asztal, a konyha takaréktűzhelyét elektromossággal fűtötték.
„Délben pompás ebédet kaptunk. A felszolgálás és az étrend mindenben egyaránt ízletesek és mintaszerűek voltak. A pompás ebéd vidám hangulata teljesen feledtette, hogy 400 méter magasságban lebegünk a föld felett. Egyébként, akik a kicsiny konyhától megijedtek, hogy éhesen maradnak, kellemesen csalódtak! A következő ebédet szolgálták fel:
Áttört szárnyas leves; lazac-pisztráng főve, vajjal leöntve, pirított burgonya szeletekkel; borjúborda vadasan nudlival, zöldborsó, friss paradicsom és zöldsaláta körítéssel; karamella krém.”
Amikor a Zeppelin megérkezett az Alföldre, a közelben legelésző nyájak szétrebbentek, az állatok pedig mihamarabb elbújtak. Az út Debrecentől kezdve, az Alföld felett sem volt egyhangú.
„Gyorsan váltakozó képek, Szolnok, Cegléd tovatűnő körvonalai felséges látványt nyújtottak.”
Budapest előtt megint hóvihar és sötét, nehéz felhők fogadták a Zeppelint. Le sem szálltak, hanem felrepültek Vácig, majd kikerülve a hófelhőket, visszafordultak Budapest irányába. Hét és fél órai út után megint földet értek a kirándulás kiindulópontján.
„Szép, fenségesen szép a lázas és lelkes embertömeg, csaknem oly szép, talán még szebb, mint a nyugodtan úszó léghajó” – írta az Magyarország újságírója, Wallesz Jenő, utalva a népes tömegre, amely a léghajó budapesti érkezésére volt kíváncsi.
„Csak ilyen lázas és lelkes embertömeg számára érdemes dolgozni, mert ennek az embertömegnek lelkiállapotában ismeri fel a tudomány a maga diadalát.”
A magyar és az egyetemes repüléstörténet egyik csúcspontját jelentette a német Graf Zeppelin léghajó 1931-es márciusi, budapesti látogatása. A gigantikus ezüstszivar addigi hatszáz útján mintegy másfél millió kilométert tett meg, több mint 17 ezer órát volt a levegőben, 34 ezer főt szállított, emellett
bejárta Észak- és Dél-Amerikát, a Közel- és Távol-Keletet, valamint Szibériába és az Északi-sarkvidékre is eljutott.
A Hindenburg New Yersey-i katasztrófájának híre a Kanári-szigetek felett érte a Graf Zeppelint. Hans von Schiller kapitány eltitkolta az utasok elől az információt, és csak a leszállás után közölte velük. A Graf Zeppelin 1937. május 8. után többé nem szállított utast, utolsó útját 1937. június 18-án tette meg, amikor Friedrichshafenből Frankfurtba repült, majd a hidrogént eltávolították a rekeszeiből, 1940-ben pedig Hermann Göring parancsára beolvasztották a dúralumínium-szerkezetét.
És ha már Zeppelinek:
A légi tömegközlekedés legromantikusabb fejezete két percben.
(Forrás: Keleti Újság, Magyarország, Múlt-Kor, Művelődés; Képek: Getty Images, Fortepan)
zeppelin | léghajó | történelem | nagy sztori | Graf Zeppelin
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!