Ausztria negyedik legnagyobb városát, Salzburgot az UNESCO Világörökségének részévé nyilvánították, ami azért sejteti, hogy a település valamivel több mint Mozart, a zene, a golyók, a Red Bull és Szoboszlai Dominik, noha ezek ugranak be róla elsőre.
Mi lenne, ha a Mirabellen át slattyognánk haza? – tette fel a kérdést Balázs, mire hangosan felröhögött az egész társaság. Aztán persze mind bólintottunk, mert bár tudtuk, hogy viccelt, legbelül egyértelmű volt, hogy úgysem hagynánk ki. Így aznap negyedszer is átsétáltunk a mesésen szép parkon.
Salzburg modernebb, laposabb pesti oldalán volt a szállásunk, ám szinte minden reggel átbattyogtunk Budára – bár a Salzach túlpartján fekvő városrész inkább amolyan osztrák Split vagy Dubrovnik.
Igazi óvárosi nyüzsgésbe csöppensz ott, szűk utcákkal, cégéres üzletekkel, hegyoldalon felbukkanó várral, váratlanul hangulatos térré táguló sikátorokkal, kávézókkal.
Az említett vár egyébként a Hohensalzburg vára, Európa legnagyobb teljes egészében fennmaradt középkori erődítménye, és az egyetlen, amelyet évszázadokon át sohasem sikerült bevenni.
De mi az a Mirabellgarten, ahol állandóan átkeltünk, kérdezheted nyugtalanul, joggal, ha már egyszer megemlítettem, hogy fáradhatatlanul arra sétáltunk, bármerre is volt dolgunk. A hivatalos válasz az, hogy a város szívében található Mirabell-kastélyt Wolf Dietrich érsek építtette 1606-ban az akkori csajának, Salome Altnak, ma a salzburgi polgármester és a városi közigazgatás székhelye. A nem hivatalos pedig, hogy az épület, de főleg a kertje egy meseszép csoda, maga Ausztria: tiszta, rendezett, ízléses. Egyszerűen jó érzés az ápolt parkban sétálni, leülni, nézelődni. Nem is hagytuk ki soha, még szakadó esőben, sötétben sem.
Egyébként, ha már szóba hoztam, Salzburg a fentieken kívül a hektikus időjárásáról is híres, a kezdőcsomag, amit a kezünkbe nyomtak, esőkabátot tartalmazott. Bármikor elkezdhet szakadni, majd fél óra múlva pólóra vetkőzve sülsz meg. Szóval a festői kisvárosban egy jókora pakkal érdemes lófrálni, mindenre fel kell készülni.
Ha már lófrálás: amennyiben több napra érkezel a városba, érdemes kiváltani a kártyát, mely 24 órára 26 euróba, 72 órára pedig 39 euróba kerül. A város bármelyik múzeumába egyszeri belépésre jogosít fel, és a helyi BKV-t is igénybe veheted vele. Mindenről bővebben itt.
Ausztria már nem először mutatta meg, hogy kulináris vonalon méregerős. Pedig a legkevésbé sem hinné, vagy ismerné el az ember a híres, magyaros kajáira oly büszke Kárpát-medencéből, hogy ott a rántott húson kívül tudnak bármit is. Pedig mindent is, és bizony nagyon.
Stájerország után Salzburg tartomány is megérdemli a séfsapkaemelést gasztronómiai zsenialitásért.
A klasszikus osztrák, helyi kaják mellett a modern, a zseniális finger food és fine dinning vonal is képviseli magát, ráadásul ezeket a remek ételeket több helyen is kiváló kilátással fűszerezik.
Mondjuk épp amire oly büszkék, az a legkevésbé jó, de azért, ha már ott jársz, érdemes bepuszilni egy adagot a helyiek legfontosabb édességéből, a Salzburger Nockerlből. A salzburgi galuska sült tojáshab lekváron, és pont annyit tud, amilyennek hangzik, de mivel Salzburg hegyeit szimbolizálja, tényleg nagyon büszkék rá. Egy adag három kúpból áll, igazi cukorsokk, de hát ha valahol, akkor Salzburgban érdemes meghalni.
Van egy másik édesség, ami világszerte is híres, és kenterbe veri a tojáshabokat: a Sacher torta. Ő Bécsben lett híres, de állítólag salzburgi, és van egy Sacher Hotel és kávézó is a városban, ahol eredeti tortát ehetsz. De a tényleg eredetit, akárcsak a Mozart-golyóból az egyik.
A kávézó kihagyhatatlan, tökéletesen osztrák, hozza a Monarchia hangulatát, annál is inkább, mert minket például egy magyar nő szolgált ki. Az igazi Sacher pedig, egy kis tejszínnel és kávéval, tényleg odaver.
Salzburg esetében persze kikerülhetetlen a Mozart-őrület. A helyiek, akik salzburgiak és nem osztrákok, joggal büszkék a zseniális zeneszerzőre, a város szülöttére, Wolfgang Amadeus Mozartra. Sőt, az édesapjára, Leopoldra is, aki rengeteget tett a városért. Mozart szülőháza az óváros legforgalmasabb utcájában, a Getreidegassén van, természetesen bejárható, minden megnézhető, akárcsak az az épület, ahol később lakott a család.
A zenetörténelem teljesen átitatja a várost, koncerttermek (a Großes Festspielhaus, a Haus für Mozart és a Felsenreitschule), zeneakadémia és múzeumok sora várja a turistákat és a szakembereket. Kiváltképp a Salzburgi Ünnepi Játékok idején, amiért Japánból vagy az USA-ból ezrek érkeznek a kisvárosba.
Érdemes kimozdulni a városból, mert egy idő után nyomasztó tud lenni a könyöklés a kis utcákban, látnivaló pedig akad bőven. A város külső, déli kerületében található például a hellbrunni kastély (Schloss Hellbrunn), mely szintén egy szép parkkal rendelkezik, mint Ausztriában ez megszokott. Itt azonban tényleg különleges és trükkös dolgok történnek velünk. A Markus Sittikus hercegérsek korából fennmaradt, négyszáz éves vízi játékok (Wasserspiele) felnőttet és gyereket egyaránt szórakoztatnak, bár mi ezt épp egy jókora esőben csináltuk végig, így kevésbé volt sokkoló, ha pofán vert valahonnan egy vízcsóva.
Noha Salzburg nekünk Ausztria túlsó végén van, a megközelítése egyáltalán nem bonyolult, talán a legpraktikusabb vonattal menni. Naponta nyolc Railjet, illetve Euro Night vonattal közelíthető meg a város, az út öt óra, amit legalább nem vezetéssel töltesz. Mivel a város egy ékszerdoboz, hamar túlteszed magad az utazás fáradalmain, pláne, ha minél hamarabb betérsz a Mirabell-kertbe.
(Az utazás az Österreich Werbung jóvoltából valósult meg, és minden egyéb fontos infót ITT találsz meg. Fotók: Tourismus Salzburg, Getty Images, Bata Viktória, Rétsági Oszkár)
wolfgang amadeus mozart | Mozart-golyó | ausztria | salzburg | nagy sztori | mirabell-kert
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!