Close
Túl menő ahhoz, hogy pilótaszemüveget viseljen – Besenyei Péter-portré

Túl menő ahhoz, hogy pilótaszemüveget viseljen – Besenyei Péter-portré

A címben szereplő mondat egy komment a millióból, melyekkel a Youtube-ra feltöltött videói alatt találkozhatunk. A legtöbb arról szól, hogy ő a világ legjobb pilótája, példakép, hős, s hogy hihetetlen a bátorsága. Egyik elragadtatott hozzászólás követi a másikat, és így van ez évtizedek óta. Mégis egy végtelenül póztalan, a földön két lábbal álló ember áll velünk szemben, csak éppen közben szárnyai vannak.

Sugárzik belőle a fiatalos energia és a hihetetlen szenvedély. Besenyei Péter szó szerint táncol a levegőben. – “A műrepülő világkupákon zenére kellett végrehajtanunk a repülést, ami nagyon egyszerűnek hangzik a földről, de a levegő mozog és változik. Nagyon könnyű kiesni a ritmusból. Én improvizáltam ilyenkor, és azért tudtam nyerni, mert soha nem repültem ugyanazt a programot” – avat be egy kicsit a titkaiba Besenyei..

Göncz Árpád egykori köztársasági elnök – akitől Köztársasági Elnöki Aranyérmet is kapott – azt írta róla: “Szégyenkezve bár, de bevallom: egy embert irigyeltem igazán világéletemben – Besenyei Pétert. Neki sikerült, ami nekem nem: meghódította a kék eget.”

“Bármit csinálok, mindig a tökéletességre törekszem.”

Ez a hitvallása és közel ötven repülésben eltöltött év eredményei bizonyítják, hogy ezek nem üres szavak. – “Nekem az adott szó a fontos. Mindig, minden körülmények között be kell tartani”.

Besenyei Péter szerint átlagos bárki lehet bármiben, az átlagon felüli teljesítményhez viszont – vagy ahhoz, hogy valaki a legjobb legyen valamiben – iszonyúan motiváltnak kell lenni. – “A pofonok jönnek, és jöttek nekem is, és olyankor makacsul ki kell tartani. Én konok is vagyok, de amikor két év után hatvanötből csak ketten maradtunk a vitorlázórepülő-tanfolyamon, ahhoz bizony kellett ez.”

Besenyei Pétert azonban nem átlagos tálentummal áldotta meg az ég, karatéban is rendkívül tehetségesnek bizonyult. Furkó Kálmán őt tartotta egyik legtehetségesebb tanítványának, de Péter akkor már elkötelezte magát a repülés mellett.

– “A lelkét viszi bele a gépébe, minden egyes repülése egyedülálló, fürge mestermű. A repülés zsenije, kezében a repülőgép hangszerré válik, érzéseket fejez ki. Őt látván borzongás fut végig a hátunkon, libabőrösek leszünk.”  Ezek Jean-Louis Monnet-nek, a FAI World Grand Prix (a Nemzetközi Repülőszövetség Nagydíja) versenyigazgatójának a szavai, akivel később a kilencvenes évek végén azon kezdtek el gondolkodni, hogyan lehetne életet lehelni az akkor haldokló műrepülő világkupa sorozatba – ebből születik majd a Red Bull Air Race.

A versenyigazgató nem nagyon lőtt mellé a fenti idézetben, amikor egy zeneszerző mestermunkájához hasonlította Besenyei repüléseit. Arra a kérdésre, hogy mi lenne, ha nem pilóta lett volna, azonnal rávágja: zongorista vagy karatemester. A zene és a repülés kapcsolata számára zsigeri, noha bevallja, kipróbált majdnem minden extrém sportot: az ejtőernyőzést, siklóernyőzést, a bungee jumpingot, az autóversenyzést.

Mégsem tartja magát adrenalinfüggőnek, sokkal inkább kíváncsinak.

Ha valamire azt mondták, lehetetlen, őt nem hagyta nyugodni a dolog. Így volt ez a háton lapos dugóhúzó figurával is, amikor a verseny előtti napon a kocsmában iszogattak és Peter Jirmus, az akkori világbajnok legyintett egyet a figurára, mondván, hogy azt már nem csinálják, mert túl veszélyes. A másnapi versenyen Besenyei Péter mindössze háromszáz méteren kezdte meg a kocsmában említett dugóhúzót, méghozzá mindenki legnagyobb megdöbbenésére háton. Még a bírák is felálltak, amikor alig százötven méteren egy addig nem látott módon kivette a gépét a dugóhúzóból. A cseh állítólag hátra rúgta a székét, és mondott valamit, amit senki sem mert lefordítani.

Repülés nélkül nem tudna élni. Ha egy nap elvesztené az orvosi alkalmasságiját, az nagy bánatba döntené. – “Ha nem az én döntésem lenne, hogy mostantól nem repülhetek, hanem valaki másé, azt nehezen tudnám megemészteni.”

Hatéves korában, amikor a kamaraerdei családi ház kertjében felnézett az égre, ahol éppen a közelben gyakorlatozó pilóták köre haladt el, megpecsételődött a sorsa. Ő akkor már tudta, hogy pilóta lesz. Tizenöt éves volt, amikor valahogy kiderült egyik osztálytársáról, hogy repül – Péter másnap már az orvosi rendelő előtt állt és az alkalmassági vizsgálatra várt. Ezután közölte szüleivel, megy a vitorlázórepülő-tanfolyamra. Ők próbáltak ugyan ellenállni, de nem lehetett. Ennek már 47 éve, és a folytatást mindenki ismeri: Besenyei Péter többszörös műrepülő világbajnok és Európa-bajnok, az FAI Műrepülő Világkupa első helyezettje. A sok érem, kupa és ki tudja még, hány díj mellé 2005-ben elnyerte az FAI Műrepülő Világkupa elmúlt tíz évének legeredményesebb versenyzője címét is.

Pétert – aki másodpercek töredéke alatt hoz több döntést egyszerre, és századmásodpercekig tartó apró mozdulatokkal, csodálatos harmóniában vezeti a levegőben a gépet – hihetetlen nyugalom veszi körül. Horgászik és borozik, párjával, Tündével elképesztően kedves párt alkotnak. Az őszi fényekben ez a harmónia még látványosabb, bár némi szomorúság is vegyül most ebbe: néhány napja temették el Szergejt, az egyik moszkvai házőrzőt, aki hosszú-hosszú éveken át hű társa volt Péternek és Tündének.

Besenyei Péter élete inkább egy cikkcakkos vonalhoz hasonlít, mint egy zavartalan diadalmenethez. Az utat kudarcok, nagy veszteségek és tragédiák is szegélyezték.

1982. május 11-e a szokásos keddi edzésnapnak indult. A hegyeket köd takarta, az idő műrepülésre nem, de repülésre alkalmas volt. Előző héten versenyt rendeztek. Néhány Zlin típusú gép Dunakeszin maradt, és kitalálták, hogy ha már itt van ennyi remek pilóta, az An–2-es géppel repüljenek el értük, s hozzák őket haza. Felmentek a parancsnokhoz, hogy szóljanak neki (akkoriban még katonás fegyelem volt a reptéren). Gulyás Ferenc azonban megtiltotta Besenyeinek, hogy a csapattal tartson. “Nincs is típusvizsgája a Zlinre” – mondta, vagyis nem vezetheti azt a gépet. Péter csalódottan hazaballagott, és elment horgászni. Este érte a hír, hogy az An–2 nekiment a Hármashatár-hegynek, és a balesetben mindenki életét veszte.

– “Ezt a mai napig nem tudtam megemészteni. Ha akkor ott én is velük tartok, talán másképp történik minden. Van egy elméletem: ha egy történetből kiveszünk egy láncszemet, talán minden megváltozik. Az An–2-es gép jobb futóműve ment neki a hegynek, egy méterrel repült alacsonyabban, mint kellett volna. Ha egy kicsit később indulnak – lehet, hogy miattam –, akkor talán épp nincs ott ködben a hegy. Persze az a legvalószínűbb, hogy én is ott halok meg velük” – meséli Besenyei Péter szomorúan. Nincs olyan nap, amikor ne jutnának eszébe a barátai, akik akkor elmentek, köztük Sinya, azaz Simon László, aki a mestere volt.  – “Akkor ott elment a magyar műrepülés; Witek Peti, Weingartner Feri és a legjobb barátja, Harai Imre. Itt maradtam nélkülük, és minden megváltozott. Nem volt kivel edzeni, nem volt kitől tanulni, nem éltek a barátaim.”

Hónapokig ki sem ment a reptérre, de aztán a repülés szenvedélye végül visszavitte.

A kilencvenes évek vége felé a műrepülő-világkupa haldoklott, egyre kevesebb volt a szponzor. Besenyei Péter addig győzködte a Red Bull tulajdonosát, Dietrich Mateschitzet, hogy szálljon be a műrepülő-világkupába, mígnem egyszer leültek hármasban Jean-Louis Monnet-val, az FAI World Grand Prix versenyigazgatójával, aki azt javasolta, rendezzenek egy Red Bull műrepülő-világkupát.

A Red Bull vezére azonban elvetette az ötletet, és azt mondta Besenyei Péternek, hogy saját versenyt akar, ahol a sebesség és az idő számít, valami olyat, mint a földön a Forma-1. Besenyei csalódott volt, úgy érezte, megint kudarc érte. Aztán mégis nekiállt ákombákomokat rajzolni egy kockás papírra – ebből lett később a pálya. Egy hatfős csapattal közösen kidolgozták a Red Bull Air Race koncepcióját.

– “A legérdekesebb volt azt kitalálni, hogy miből legyenek a kapuk. Gondolkodtunk vízsugárban, szárazjég füstjében, kartonpapírban, mindenféle ötlet felvetődött. Én javasoltam, hogy legyenek acélrudak, akkor legalább nincs vita, hogy ki ment neki a kapunak, és a közönség is egyre jobban élvezi, hiszen a végén csak egy marad. Persze ez vicc volt, de végül ezekből az ötletelésekből születtek meg a felfújható kapuk.”

Besenyei Péter megnyerte az első Red Bull Air Race-t, és a következő években nyolc futamgyőzelem mellett huszonöt dobogós helyezést ért el. 2015-ben vonult vissza a versenyzéstől. Azt mondja, negyven év versenyzés elég volt, több időt akar a családjával és kutyáival tölteni – és horgászni.

– “Negyven évig majdnem minden hétvégén versenyeztem vagy bemutatóztam, és szerettem volna a normális emberek életét élni.” Azért elismeri, az sem tetszett neki, hogy a Red Bull Air Race szabályait megváltoztatták.

– “Én jobban kedvelem azt a fajta versenyt, amikor csak az idő számít, és ez dönti el a sorrendet. Az első években ez így volt, de most páros kiesés van, így előfordulhat, hogy valaki egy gyengébb idővel tovább jut, míg egy másik jobb idővel kiesik.”

– “Hívtak külföldre, de nem érzem magam jól máshol. Ha külföldön vagyok, pár nap után már minden bajom van, és jönnék haza a honvágyam miatt. Én úgy érzem, bárhol máshol gyökértelen és hontalan lennék. Ha valaki pisztolyt tartana a fejemhez, és azt mondaná, hogy mindenképp valahol máshol kell élned, akkor csak Új-Zéland jöhetne szóba” – mondja határozottan, majd beszáll Corvus típusú gépébe, és elrepül a Farkashegyi repülőtérre, mert épp ott van dolga.

Besenyei Pétert közel negyvenhét éve sok pilóta tekinti példaképének világszerte, és nem csupán technikai tudása, hanem egyénisége, humora miatt is. Mindenki tudja róla, hogy ha mond valamit, az úgy lesz. Híresen megbízható, és szponzorai mindig méltányolták legendás hűségét.

– “Egy normális sportoló tisztában van azzal, hogy a kudarcok elkerülhetetlenek, de ezek a kudarcok nevelnek. Ez része a sikernek, mert a kudarc figyelmeztet arra, hogy te is csak emberből vagy, és ilyenkor visszakerülsz a földre. Nagyon hiszek az adott szóban és a tisztességben, ezt én a szülői házból hoztam, és egész életemben igyekeztem ebben a szellemben élni.”

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Molnár Anikó, Besenyei Péter archívuma)

Close