Close
Úgy érezte, mintha két személyisége lett volna – Bizarr művészsztorik Frida Kahlóról

Úgy érezte, mintha két személyisége lett volna – Bizarr művészsztorik Frida Kahlóról

“Merj élni, meghalni bárki tud!” – Frida Kahlo nagyon tudott.

Alkotni, alkotónak lenni nem olyan egyszerű feladat, mint azt gondolnánk. Kell hozzá egy csipetnyi őrültség – no jó, talán több is, mint egy csipetnyi –, aztán ott van a megbotránkoztatásra való képesség, és az a fajta elvont életszemlélet, amit csak egy kreatív ember tud igazán a magáénak érezni. Kedvenc művészeink rengeteg furcsa, bizarr szokást tudhattak magukénak – ezekről szól ez a néhány részes minisorozat.

A huszadik századi képzőművészet egyik legjelentősebb nőalakja Frida Kahlo, aki mexikói származása és szűkös anyagi lehetőségei ellenére a világ egyik elismert művészévé vált. Mindössze hatéves volt, amikor úrrá lett rajta a gyermekbénulás, ennek következtében pedig olyan deformitás alakult ki a testén, ami miatt társai megállás nélkül csúfolták és megalázták.

Ez volt a kezdőpontja annak a ténynek, hogy Kahlóból egy végletekig introvertált felnőtt vált, ez a magának való hozzáállás, illetve a rengeteg megoldandó lelki probléma vezetett aztán zseniális alkotói képességeinek kialakulásához.

Bár egyáltalán nem volt hiú, azért akadt egy furcsa szokása: sosem mondta meg, valójában hány éves. Amikor iskolába járt és hazájában épp forradalom zajlott, három évvel fiatalabbnak hazudta magát, hogy ő is “a forradalom lánya” jelzőt viselhesse. Ebbe a füllentésbe aztán annyira belejött, hogy később is lecsalt néhány évet valós korából.

A kis Frida egyébként borzasztó rossz kisgyerek volt, és bár egy egyházi iskolába íratták be a testvérével együtt, nem sokáig bírta szigorú keretek között, és végül kicsapták. Később sem hazudtolta meg önmagát: gyakran keveredett politikai összetűzésekbe, néhány napig börtönben is ült. Azt feltételezték róla, hogy megölhetett egy befolyásos ismerőst, de végül ejtették a vádakat.

Miután befutott alkotó lett, a saját magáról készített portréira koncentrált – azt nem tudni, hogy az önmagával való szembenézést megkönnyítendő, vagy egyszerűen csak azért, hogy megörökítse magát az utókornak, de az előbbi lehet a legvalószínűbb. Kahlót fizikai problémái miatt összesen harmincszor műtötték, ez pedig még jobban összetörte az amúgy is antiszociális és visszahúzódó nőt. Önmaga megfestése viszont annyira érdekelte, hogy az összes alkotásának egyharmadát ezek a munkák teszik ki, ami ötvenöt festményt jelent.

De a művésznő nemcsak magát szerette nézni: egy-egy nagyobb házibuli alkalmával imádott farkasszemet nézni vendégeivel. Állítólag még bajnokságokat is rendeztek, természetesen Frida toronymagasan vezetett.

Mivel a festőnő köztudottan legalább annyira szerette a nőket, mint a férfiakat, színes szoknyáin kívül nagy örömmel öltött magára férfiruhákat is. Öltönyt, nyakkendőt hordott, és ő maga is bevallotta egy interjúban, hogy általában úgy érezte, mintha két személyisége lett volna.

Talán nem újdonság, mivel rengeteg híres művész – többek között Salvador Dalí vagy Pablo Picasso – rajongott az állatokért, de Frida egyenesen egy állatkertet alakított ki otthon, a Casa Azúl csodálatos kertjében. Imádta az egzotikus és furcsa állatokat: egy ősi, azték kutyafajtát választott házőrzőként, befogadott két pókmajmot, egy papagájt, egy őzet, és egy sas is repkedett a híres kék házban, ahol a művésznő élt. Később ezek az állatok is inspirációs forrásként szolgáltak: számos festményen találkozhatunk velük.

Talán kevesen tudják, de Kahlo imádott főzni, és még egy-egy külföldi úton is ragaszkodott ahhoz, hogy magának készítse el a reggelit vagy a vacsorát. Ezek minden esetben valamilyen tradicionális, mexikói fogások voltak, amelyek receptjeit titkos füzetében gyűjtötte össze.

Egyes írások szerint Kahlo gyakran volt barátságtalan és távolságtartó az emberekkel, és nem értette a humort. Erre rácáfol az az eset, amikor egy kiállítás kapcsán New Yorkba utazott, és az egyik forgalmas utcán sétált színes, hímzett ingben, szoknyában, és jellegzetes, virágos hajpántjában. Olyannyira kitűnt az emberek közül, hogy a semmiből odament hozzá egy kislány, aki megkérdezte tőle, merre van a cirkusz, gondolván, hogy Frida ilyen külsővel biztosan onnan jöhetett. A művésznő megállt egy pillanatra, rámosolygott a kisgyerekre, majd továbbsétált, még jó néhány percig nagy vigyorral az arcán.

A művésznő egész életét áthatotta egyfajta furcsa, bizarr légkör, ami abból adódott, hogy már-már betegesen vonzódott a halál kérdéséhez. Szabadidejében különböző kultúrák temetkezési szokásairól olvasott, nem kereste a lét értelmét, hanem egyenesen azt akarta bizonyítani, hogy az életnek igazából nincs súlya, a cél a halál, és mélyen intellektuális beszélgetéseinek központja is ez a téma volt. Olyannyira nem félt az elmúlástól, hogy amikor utolsó évében már teljesen leépülve feküdt otthon, akkor is ragaszkodott hozzá, hogy eljusson kiállítása megnyitójára. Ehhez mentőt hívott, és mintha csak egy limuzin lett volna, méltóságteljesen begurult az eseményre, nem kis feltűnést keltve. Megérkezni tudni kell.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Getty Images)

Megjelent a legújabb Roadster magazin!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom