Mi ugrik be elsőre (másodikra, harmadikra) az egyesült államokbeli Utah-ról? A Nagy-sóstó, a mormonok, vagy az egykoron szebb napokat megélt Jazz kosárlabdacsapat. Pedig ha valamiről nevezetes a megcsonkított téglalap alakú állam, azok a nemzeti parkok és a természetvédelmi területek, merthogy az USA-ban itt található belőlük a legtöbb. Közülük is kitűnik az Észak-Amerika legszebbjének tartott Bryce Canyon Nemzeti Park, ahol több ezernyi vörösben csillámló sziklatű, sziklaív és sziklaoszlop tornyosul ki a földből.
Az állam déli részén található park 2400 és 2700 méter közötti tengerszint feletti magasságban pompázik.
Nem klasszikus értelemben vett valódi kanyon, hanem egy fennsík pereme, ahol a szél és a jég faragta ki a változatos formációkat.
Megannyi látványosság akad ezen a természetfeletti helyen: az arénára emlékeztető Bryce amfiteátrum, a barlangszerű képződményeket megmutató Paria View kilátó, a Natural Bridge kilátópont, ahonnan a park talán legszebb sziklaívére lehet rálátni, és a képződmény legmagasabbja, a 2775 méteren fekvő Rainbow Point.
Ebeneezer Bryce mormon telepesnek köszönhető a kanyon neve, ugyanis a legenda szerint 1874-ben a kóbor marháit a sziklafalak között nagy nehezen meglelő férfitől származik az alábbi örökbecsű mondat, amely mindennél jobban visszaadja a misztikus terület jellemét:
“Pokoli hely, ha eltéved egy tehened”.
Szerencsére manapság a vezetett utaknak köszönhetően nem nagyon lehet elveszni a tízemeletnyi magas narancsos-vöröses sziklaoszlopok végtelenjében, bár kissé félreesik a mainstream világtól, ezért jóval kevesebben látogatják, mint az arizonai Grand Canyont.
A turisták mellett szívesen vernek itt sátrat a csillagászok, ugyanis ahogy említettük, a Bryce Canyon Nemzeti Park távol esik a civilizációtól, tehát az égbolt fényszennyezettsége egész alacsony.
A látvány annyira szívbemarkoló, hogy egyrészt nehezen hisszük el, tízmillió év eróziós folyamatainak csodálatos végeredményét látjuk, nem pedig mesterségesen megmunkált falakat, másrészt
hosszú percekig tart, míg megtaláljuk a kanyon szívébe vezető ösvényt, ami szinte beleolvad a sziklafalakba.
Maga a park száznegyvenöt négyzetkilométernyi területével egy teljes napot igénylő kirándulással bejárható. Tizenhárom kijelölt kilátóhelye között akadnak napfelkeltére és napnyugtára specializálódottak. Összesen ötven kilométernyi csapás tekereg a sziklákon, melyek között a kevésbé edzettebb látogatóknak a tizennégy kilométeres túraútvonalat érdemes bevállalniuk, a profik pedig belevághatnak a harminchét kilométeres kalandba. A belépő személyautóval nagyjából tízezer forint hét napra, fejenként pedig még ennél is kevesebb, ötezer forint. A park honlapján érdemes tájékozódni a nyitvatartási időszakokról és egyéb részletekről.
Ez is érdekelhet:
(Fotó: Unsplash)