Nagyjából egy éve tartanak a különböző lezárások és korlátozások, és csak remélhetjük azt, hogy mihamarabb visszakaphatjuk a régi életünket.
Épp ezért, hogy kicsit bizakodva tekintsünk a következő, tavaszváró heteink felé, felidéznénk Cameron Vincent egyik régi budapesti kiruccanását, az itt töltött napjaiból összeállított kisfilmet – amelyben normál esetben semmi extra nem volna. Azonban egy idei év után úgy vágyunk szinte minden ingerre, mint egy falat kenyérre.
Napsütésben ölelkező emberek, élettől teli kávézók, esti Duna-partozás,
zsúfolt utcák, egy világ, ahol a szociális távolságtartás fogalma mondhatni nem ismert, ahol legfeljebb anyu vagy egy szigorú élettárs rendelhet minket haza estére, ahol a maszk legfeljebb farsangi kellék, és még annak sem a legjobb. Annyira szabadnak és szinte szürreálisnak tűnik ez az egész. Reméljük, hamarosan ez a szinte már elfeledett világ újra a valóságunkká válik.
És ha már a napsütésnél tartunk:
FOLYTASD EZZEL
