Újra beleszerettünk Budapestbe ettől a friss építészeti könyvtől

Különleges és izgalmas könyvet jelentet meg a napokban Palkó György, az egyik legismertebb hazai épületfotós: Budapest kortárs építészetét mutatja be 50+1 projekten keresztül. A rendkívüli gondossággal összeállított listán garantáltan találunk majd kedvenc helyszíneket, de ugyanolyan garantáltan érnek majd meglepetések is, és minden fotóalany mellé társul egy-egy leírás, amely nemcsak az építészetről, de az életünkről is mesél.

Kisvárdán lakik, onnan futja be az országot, de rendszeresen vannak külföldi megbízásai is: nemrég például az első magyar fotós lett, aki a Zaha Hadid Architects felkérésére dolgozott – így mutathatjuk be a legrövidebben Palkó Györgyöt. De ha a fél életét random helyszíneken tölti, a másik felét pedig az autóban, akkor miért éppen Budapestet választotta témának?

„A kulcs az inspiráció, ami a mentoromtól, Mike Kelley-től jön – mondja Palkó. – Tőle tanultam az alapokat, meg később is szinte mindent.

Két éve jelent meg az 50 Los Angeles-i épületet bemutató könyve, de New York és London is része a sorozatnak. Szerintem elég jól hangzik, ha ehhez Budapestet hozzátesszük negyediknek.”

Célcsoport a nemzetközi közönség is, amelynek „Budapestről elsősorban a történelmi épületeink, a Duna partjai jutnak az eszébe, de nagyon jó megmutatni azt is, amit ehhez az elmúlt húsz évben hozzátettek az építészek – zömmel magyarok, és néhány külföldi.”

Adott volt hát egy határozott koncepció, amit egy profi csapat csiszolt tökéletesre: a munkában az Építészfórum korábbi főszerkesztő párosa, Kovács Dániel és Somogyi Krisztina segített (szerkesztőként, illetve az előszó megírásában), a szövegeket Mizsei Anett jegyzi, a grafikai munkák Sipos Balázst, a Roadster print artdirektorát dicsérik.

Véletlenül se gondoljunk egy könnyed, szubjektív listára: kiegyensúlyozott válogatást kapunk, akár a funkciókat (stadion, villa, irodaház, piac, szakrális épület, óvoda, társasház is szerepel a könyvben), akár a területi megoszlást, akár az építészirodákat nézzük, ennek köszönhetően kerültek be landmark épületek és outsiderek egyaránt, és még a reuse (újrahasználat) témakörét is szépen körüljárták.

Egy izgalmas, részben nem ismert Budapest-tabló bontakozik ki előttünk, az összhatás pedig a szövegekkel együtt lesz igazán erős.

Mizsei Anett – maga is építész, aki rendszeresen publikál –, elrugaszkodott a merev építészeti leírásoktól, helyette szakmailag helyt álló, mégis mindenki számára befogadható jegyzeteket fűzött minden épülethez, de még ennél is többet tett: a válogatás változatosságát kihasználva egy-egy épületnél az életünk egy-egy kis szeletére is reflektál, mesél szórakozásról, tanulásról, elmélyülésről, az egymáshoz való viszonyulásunkról, és persze a városi létről is. Szöveg és kép egymást erősíti, együtt alkotnak egy nagyon erős egységet.

„Olyan szinten sokrétűvé és izgalmassá sikerült varázsolni a szerkesztőknek ezt a válogatást, amire én álmomban sem gondoltam” – meséli Palkó, aki kezdésnek összeírt egy 80 épületből álló listát, amiből végül csak 12-13 került be a végső anyagba, így az „sokkal több lett, mint az eredeti ötlet”.

Aki résen van, emlékezhet, hogy 50+1 épületet írtunk a bevezetőben. A +1 projekt a BudaPart Gate, ami egyben képviseli az egész BudaPart projektet is, mely már inkább „a város következő egy-két évtizedének építészetét határozhatja majd meg, ezzel egy kicsit kikacsintottunk már a folytatás felé is.”

A szerkesztési elvek annyira szigorúak voltak, hogy a fotós, bár ötletgazda volt, tökéletesen elfogadta a stáb válogatását, és még támogatókat is csak a könyv elkészülte után kezdett keresni. De Palkó önmérsékletet tanúsított a tördelésnél is: az album formátum felettébb csábító a poszter-szerű duplaoldalas képekre, ilyeneket azonban csak elvétve találunk – akkor viszont annál nagyobbat ütnek. Kelley könyvei kijelölték az irányt, Balázs is sokat segített – sorolja a fotós –, de azért „nagyok lesznek az egyoldalas képek is, elvégre egy 28-szor 24-es könyvről beszélünk.”

A minőségből semmilyen szinten nem engedtek, deklarált cél volt, hogy a három „inspirációs kötet” mellé téve ne lógjon ki a sorból. Helye lehet egy építész asztalán, bármely Budapestet szerető polcán, de remek „ajándék is lehet külföldieknek a Tokaji aszú mellé” – mert angol verzió is készült belőle.

Éles, letisztult, színhelyes képek

A fenti alcímet Palkótól idéztük, így írta a le a stílusát három és fél éve a Roadsternek.

Most már hat éve épületfotós, az alapelvei ugyanazok, de a stílusa finomodott: „Bátrabb, magabiztosabb lettem. Jobban tudom már, mi az, amit láttatni akarok, akár olyan áron is, hogy sötétebb vagy kontrasztosabb képeket keszítek.” A könyvben például mert „benne hagyni olyan idézőjeles hibákat, amiket az élet okoz egy-egy épületen.”

„Többször megesett, hogy egy-egy kép után ugráltam örömömben, mint egy kisgyerek, amikor gólt rúg a focipályán.

Ez volt az első alkalom, amióta elkezdtem épületet fotózni, hogy csak a saját ízlésem, gondolatvilágom, elképzelésem alapján, senki mástól nem befolyásolva fotózhattam, és ez nagyon felszabadító volt.” A teljes anyag 103 fotózási alkalommal született meg, vannak olyan épületek, ahol négyszer, ötször járt, máskor csak egyetlen képért ment vissza egy adott időpontban, van épület, amit télen, nyáron és ősszel is befotózott, és sokszor 3.30-kor kelt, hogy napfelkeltére Budapesten lehessen.

Közben a könyvön túl is akadt meghatározó élménye: október végén ő lett az első magyar épületfotós, aki a világhírű Zaha Hadid Architects felkérésére fotózott. „Nem álomhelyszín van, hanem álomépítészek. Felírtam öt-hat nevet, akiknek bármelyik épülete rajta van a kívánságlistámon” – mondta nekünk három éve, most pedig elárulta, hogy a ZHA neve „nemhogy rajta volt, de talán első volt ezen a listán”. Pozsonyban fotózott egy társasházat, aminek az öt tornyából az első három készült el eddig.

„Amit ott átéltem, az volt maga a megvalósult álom: ott nem Palkó Gyuri voltam, hanem a Zaha Hadid megbízott fotósa, és ekként is kezeltek” – mesélte.

És ez az élmény még a svájci, ausztriai fotózáshoz képest is teljesen más volt. – Másképp beszélnek veled, sokkal szabadabban tudsz mozogni, több időd is jut. Általában figyelni kell, hogy ne zavarjam a napi munkát, most viszont ők figyeltek arra, hogy engem ne zavarjanak.”

Zaha Hadid, díjnyertes képek, külföldi munkák... de hová illeszkedik ebben a folyamatban a könyv megjelenése? „Mérföldkőnek számít. Akadt, amikor megálltam egy pillanatra, és nagyon örültem: talán a külvilágnak nem sokat számít, de számomra meghatározó, amikor ehhez a könyvhöz egy építész úgy engedett be a saját házába fotózni, hogy az még nem jelent meg máshol printben. Számomra ez egy olyan elismerés, olyan bizalom, amit nehéz szavakba önteni. De ugyanígy személyes siker, amikor fiatal építészek rám bízzák az első elkészült munkájuk befotózását, vagy amikor egy-egy belsőépítész kiemeli, hogy az első munkától kezdve érzi, hogy számít, amit én csináltam – akkor érzed azt, hogy megéri csinálni ezt az egészet.”

A Budapest építészete 2000-2020 című könyv saját kiadásban jelenik meg, várhatóan január közepén. Kapható lesz boltokban, jelenleg már előrendelhető Palkó György honlapján.

fotózás | fotóalbum | Palkó György | nagy sztori | könyv