Close
El lehet egyáltalán búcsúzni New Yorktól?

El lehet egyáltalán búcsúzni New Yorktól?

Tombor Nelli tizenkét évnyi távollét után hazatért Budapestre, a Roadsternek pedig elmeséli, milyen érzés elengedni New Yorkot.

Egész nyáron azon gondolkodtam, hogyan fogok tudni elköszönni a várostól, ahova felnőtté válásom talán legmeghatározóbb pillanatai kötnek. Megszereztem álmaim diplomáját, megnézhettem Kris Moran díszlettervező irodáját, először láttam Soutine-festményt élőben, produkciót szervezhettem, hallhattam Jane Goodall előadását a New York Egyetemen, kezet fogtam Leonardo DiCaprióval, néztem, ahogy egy hercegnő tunkolja a szaftot a pogácsámmal, és átéltem életem első pánikrohamát egy konyhában.

Egyáltalán el lehet búcsúzni New Yorktól?

Azt tudtam, hogy a MET-et majd felváltja a Szépművészeti Múzeum, a Bryant Parknál lévő nagykönyvtárat pedig a Szabó Ervin könyvtár. A Breads Bakery mennyei csokis babkája helyett majd eszem a Café Kör somlói galuskáját, vagy a sógornőm fánkját (ha ettél már finomat…). De azt, hogy a barátoktól, akiket családomként szeretek, hogyan lehet elbúcsúzni, no arról fogalmam sem volt.

Talán a visszaemlékezés segít. Úgy újraélhetem azt a rengeteg csodás élményt, ami odaköt.

A szülinapi piknikek, a legjobb koncertek, a szakadó esőben futás a Brooklyn Bridge Parkban. A cocoronos vacsorák, a hajnalig tartó fontos beszélgetések. Amikor kétségbeesve, nehéz szívvel ültünk a brownstone lépcsőjén Erika barátnőmmel, mert nem tudtuk, hogyan tovább. Vagy amikor Zoltán megkapta élete egyik legfontosabb munkáját, és sírtunk, majd kacagtunk a Broadway és a 74. utca sarkán. Vagy amikor Francesco Clemente-vel és Alba Primicerivel vacsorázhattam, miközben meséltek nekem a nyolcvanas évekbeli New Yorkról, Basquiat-ról és a Studio 54-ról.

Az utolsó pár hétben a szokásosnál is többet gyalogoltam. Norah Jones, Elvis és Miles Davis szólt felváltva a fülemben, sütött a nap, kétségbeesve, de új tervekkel tele próbáltam képeket gyűjteni emlékbe.

Hetekig azon törtem a fejem, hogyan tudom majd néhány mondatban elmesélni, mi az, amit itt hagyok, mit jelent nekem ez a város. A sok magammal vívott harcon, nehézségen túl olyan szabadságot, olyan lehetőségeket adott, amit egyetlen hely sem ezelőtt.

Sosem felejtem el az első séfem, Chris Gesualdi szavait: a konyhában mindig van mit csinálni. Az igazság az, hogy bármilyen munkám, feladatom volt Amerikában, ez a mondat minden területen megállta a helyét. Mindig lehetne jobb. Azt hiszem, a tökéletességre való törekvésnek éppen az a lényege, hogy minden nap csinálhatod egy picivel jobban.

New York megtanított jobban érteni a világot és saját magam is; ma már tudom, hogy mik a határaim, és miként feszegethetem azokat.

A búcsúesténken azon gondolkodtam, milyen szerencsés vagyok, hogy ezek az emberek a barátaink, és mennyivel több lettem általuk. Amikor becsuktuk az ajtót a vendégek után, egymás nyakába borulva zokogtunk Zoltánnal. Napokig nem tértem magamhoz.

New Yorkból visszavágytunk a gyökereinkhez, hiszen otthona sokféle lehet az embernek, de hazája csak egy van.

Tavaly decemberben elindultunk, de azt hiszem, még nem értünk haza teljesen.

(Fotók: Tombor Nelli és Tombor Zoltán)

Megjelent a legújabb Roadster magazin!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom