Az 5 legjobb város, ha tényleg imádod a kávét

5. Trieszt

Ugyan az első eszpresszót 1884-ben Torinóban főzték le, az olasz kávékultúra mégis az északkeleti Triesztben teljesedett ki, amely az Illy Caffè szülővárosa is. A város az Osztrák-Magyar Monarchia egyik kulcsfontosságú kikötője volt, és miután a 18. században eltörölték a kávéra kivetett adót, valóságos kávéházi fellendülés robbant ki.

A helyi kávézók ma is szinte múzeumi értékűek. Az Antico Tommaseo gazdagon díszített, kerubokkal faragott mennyezetét 1830 óta csodálják a vendégek, míg a Caffè San Marco boiserie lambériája és velencei maszkjai egy maximalista enteriőr minden szépségét felvonultatják. Érdemes elidőzni a valaha James Joyce által is kedvelt Caffè Pirona könyvtárhangulatú tereiben, vagy beülni a díszes Caffè degli Specchibe, ebbe az igazi tükörterembe, ahol minden kávé mellé jár egy apró pohár csokoládé – télen forró, nyáron hideg.

Triesztben ráadásul nemcsak a kávéházi miliő különleges, hanem maga a kávézás nyelve és rítusa is. Már a helyi zsargon, a csészék és poharak típusa, sőt az italok elnevezése is eltér az Olaszország más részein megszokottaktól. Az egyik leggyakoribb formátum a b-du-capo: ez egy kevés tejhabbal készülő eszpresszó, amelyet kis üvegpohárban szolgálnak fel – a b a bicchiere, vagyis pohár rövidítése. Az eszpresszót itt egyszerűen nerónak nevezik. A szinte elkerülhetetlen koffeintúladagolást pedig legjobb egy strucolóval, vagyis rétessel, illetve egy presnitzzel lehet enyhíteni, utóbbi egy csigavonalban feltekert, dióval töltött tésztaféle.