Close
Gaudí legnagyobb remeklése a destruktív tulajdonost is túlélte

Gaudí legnagyobb remeklése a destruktív tulajdonost is túlélte

A Casa Mila mélygarázzsal és sok más innovációval épült meg 1911-ben, a népnyelv kőfejtőnek gúnyolta, de mára Barcelona egyik legnagyobb büszkesége lett.

1900-ban a Passeig de Gracia volt Barcelona legfontosabb sugárútja, színházakkal, mozikkal, éttermekkel, drága boltokkal, és nem utolsósorban gazdag polgárokkal, akik egymással versenyezve igyekeztek minél látványosabb házakat építtetni maguknak a kor legjobb tervezőivel. Így tett a textilmágnás Pere Milà is, aki a feleségével, Roser Segimonnal megvásárolt egy 1835 m²-es telket, majd az ott lévő kertes ház helyére egy nagyszabású épület megtervezését kérte Antoni Gaudítól.

Így született meg a Casa Mila, Gaudí utolsó lakóépülete, amely tökéletesen szemlélteti a sajátos, organikus stílusát, az innovatív gondolkodását, összegzése az életművének.

Az 1905-től 1912-ig tartó építkezést pénzügyi és törvényi problémák kísérték: Gaudí jóval átlépte a tervezett költségvetést, és nem törődött az építési előírásokkal. A ház nagyobb lett az engedélyezettnél, amiért a városháza százezer pesetára megbüntette Miláékat. Gaudíék pert indítottak, a bíróság pedig megállapította, hogy az épület műemlék jellegű, ezért nem kell szigorúan alkalmazkodnia a szabályokhoz. A Mila család 1911-ben beköltözött, egy évre rá pedig teljesen befejezték az épületet.

A korabeli lapokban karikatúrák jelentek meg a Casa Miláról, a városiak pedig hamar rásütötték a La Pedrera (kőfejtő) gúnynevet a sziklatömb-szerű külseje miatt. Barcelonában a mai napig is Pedrerának hívják a házat, még a hivatalos honlapjának is ez a címe.

Nincs más épület a világon – állítják –, amely ennyi funkciót szolgálna ki: látogatható turisztikai központ, kiállítások és konferenciák helyszíne, még mindig lakják bérlők, a földszintjén irodák és boltok vannak, és végül ez a La Pedrera Alapítvány központja is.

Különleges megoldások

A ház szinte kiviteli terv nélkül, egyszerű vázlatok alapján épült. Az acélvázas szerkezet elé függönyfalként húzták fel a kőburkolatot, lehetővé téve az erkélyek szabad formálását, és nagyobb ablakok nyitását.

Gyakorlatilag nincs egyenes vonal a homlokzaton, amelynek látványába Gaudí az erkélyek növényeit is belekomponálta. A sok görbületre panaszkodott is Segimon, mondván, nem tudja hová tenni a Steinway pianóját. Az építészt ez nem hatotta meg, annyit mondott csupán:

„Akkor inkább hegedüljön.”

Gaudí már akkor gondolt az autókra is, az alagsorban alakították ki a kor első mélygarázsát, amelynek esernyő alakú mintázata megjelenik a fölötte lévő belső udvaron is.

A két nagy belső udvar akkor jelentős újításnak számított, lényegesen jobb lett a lakások benapozottsága. Gaudí egy helyre csoportosította a szellőzőket és a vizesblokkot, és eleve áthelyezhető, elmozdítható válaszfalakat tervezett, hogy később rugalmasan alakítható legyen a beltér.

Még a bútorokat, ajtókat, ablakokat is az építész tervezte, rengeteg egyedi mérettel és formával.

A falakat stukkók és változatos témájú festmények díszítik, a mennyezet a homlokzathoz hasonlóan sehol sem egyenes, még a kilincsek és fogantyúk is egyediek.

Különleges a tetőterasz is: kerámia és csiszolatlan márvány borítja, a kémények megidézik a füstöt, de szoborszerű boszorkányűzők éppúgy díszítik, mint nonfiguratív plasztikák.

Segimon ellenérzései azonban áldozatokkal jártak: Gaudí halála után a tulajdonos a bútorok nagy részét kidobta, helyettük hagyományosokat szerzett, és több mint ötszáz négyzetméternyi felületen csupaszították le a mennyezetet.

Koncertek és új lakások

Az idő viszont Gaudít igazolta, a Casa Mila lehetőségeiből az elmúlt fél évszázadban kisebb átalakítások után aknázták ki a legtöbbet.

1953-ban Francisco Juan Barba Corsini tizenhárom lakást hozott létre a padlástérben, az első emeleten pedig négy, egyenként száz négyzetméteres lakást alakított ki.

Pere Mila özvegye, Roser Segimon itt halt meg 93 évesen, 1964-ben. Húsz évvel később a Casa Mila a Világörökség része lett, majd közel tízéves felújítási munkák után 1996-ban megnyitották a nagyközönség előtt.

Azóta rendeznek kiállításokat az épületben, nyaranta pedig dzsesszkoncerteket tartanak a tetőteraszon. Gaudí épülete elevenebb, mint valaha.

Ha pedig a Casa Mila után kicsit szétnéznél Barcelonában:

(Fotók: Flickr.com, Wikipedia)

Megjelent a legújabb Roadster magazin!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom