1969. október 5-én a BBC első alkalommal tűzte műsorára minden idők legnagyobb hatású komédiasorozatát, a Monty Python Repülő Cirkuszá-t. Negyvennyolc évvel később a New York-i 1988 Gallery-ben a csoport munkássága előtt tisztelgő alkotásokból nyílt kiállítás. A printeken és műtárgyakon van minden, amitől egy Monty Python rajongónak elkezd remegni a térde: Brian élete, halott papagáj, Gyalog galopp és Fekete lovag, vérnyúl, Dennis Moore, Gumby, szóval minden és mindenki a Repülő Cirkusz univerzumból.
A kiállítás maga január 27-én fizikai valójában bezárt, de a munkák a galéria honlapján megtekinthetők, és meg is vásárolhatók. Az árak a teljesen baráti 7000 forintos ártól a befektetés kategóriába tartozó 600 ezer forint között mozognak – utóbbi Bennet Slater „Hozzátok ide Blájent” című festménye.
De mit kell tudni a Monty Pythonról?
Sokan próbálták már definiálni a MPFC-t, de a félreértések elkerülése végett, a Repülő Cirkusz nem egyszerűen csak egy komédiasorozat, sokkal inkább elmeállapot, filozófia, mentálhigiénés attitűdterápia.
Világnézet, méghozzá egy olyan groteszk, furcsa világ nézete, amelyben vadászok szúnyogokra lőnek gépfegyverrel, takarítónők vitatkoznak Jean Paul Sartre-ról, inkvizítorok párnával döfködik áldozataikat, a leghülyébb járásért pedig kormánytámogatás jár.
Aki végignézett egy epizódot, és magába fogadta az őrületet, az már sohasem tudott ugyanúgy nézni az őt körülvevő világra, mint előtte.
A lexikonok szerint a punk 1974–75 táján ütötte fel a fejét Angliában, de a helyzet az, hogy az első igazi brit polgárpukkasztók a pythonok voltak. Szisztematikusan vették nagyító alá a rendszer toposzait, és apránként nevetségessé tettek mindent, ami képmutató, öncélú. Ledőltek a tabuk, a BBC képernyőjén tettek nevetségessé nem csak a politikusokat, úgy általában, hanem név szerint is, kapott a miniszterelnök, és az akkor még csak képviselőként dolgozó Margaret Thatcher is.
Aztán jöttek egyéb köztiszteletnek örvendő entitások: a rendőrök, bírók, orvosok, ügyvédek professzorok, vallási vezetők, a királyi család, maga a BBC, aztán a fennhéjázó kispolgárok, a bigottak, az önjelölt művészek, televíziós személyiségek, és így tovább, szinte nincs olyan eleme, vagy jelensége a társadalomnak, amely kimaradt volna a Monty Python újrakatalogizált valóságából. Öniróniától sem voltak mentesek, ráadásul a tévés komédia műfaját is újraértelmezték és kiszélesítették: műsorukat megszakítják a BBC bocsánatkérései, és egyéb elidegenítő effektusok.
John Cleese szerint a mai politikailag korrekt viszonyok között a Repülő Cirkusz nem jutna el a képernyőig, és ebben teljesen igaza is van, holott a pythonok sosem voltak öncélúan vulgárisak, rasszisták vagy vallásellenesek. A Brian élete tipikus példa arra, hogy mindig akadnak olyanok, akik szándékosan nem akarják érteni a viccet: 1978-ban a katolikus egyház kemény kampányt folytatott az általuk istenkáromlónak bélyegzett alkotás ellen, az Egyesült Államok két államában is betiltották. A csoport tagjai és a világ értelmes része szerint a film nem istent vagy Jézus Krisztust támadta, hanem a vallási fanatizmust, illetve a Jézus életéről szóló filmeket. Nos, igen, a 20. század végén már senki sem számított a spanyol inkvizícióra.
Egy, kettő, öt!
A Monty Python a számok nyelvén nagyon szürkén hangzik: 1969 és 1974 között negyvenöt darab harmincperces epizódot készítettek, kiadtak tizenhét lemezt, fél tucat könyvet, három nagyjátékfilmet, és három szkeccsfilmet.
1969-ben olyan produkciót tettek le az asztalra, ami tempójában és témájában még közel öt évtizeddel a születése után is érvényes tudott maradni.
A hatosfogat csúcsra járatta az abszurd humorra alapozó tévés vígjáték műfaját, a repülő cirkusz zsákutca, előzményei ugyan akadnak, de követői már nincsenek, mert ezt az iskolát nem lehet folytatni.
Ez a mintegy harmincórányi törzsanyag ma is úgy áll a vizuális univerzumban, mint Kubrick 2001 Űrodüsszeia című opuszának monolitja az ősemberek között: magában álló entitás, amely energiával teli inspirációs forrást jelent környezete számára. A különbség csupán annyi, hogy a Monty-monolittól betegre röhögheti magát az ember. Maguk a tagok is pontosan tudták, hogy szólókarrierjük során soha nem lesznek képesek progresszívebbek lenni cirkuszos énjüknél, ezért kizárólag konzervatívabb formákban gondolkoztak. Az viszont látható, hogy noha megismételni ezt a bravúrt nem sikerült, attól még soha nem szűnt meg inspirációs forrásnak lenni.
És még egyszer: a printekre az 1988 galéria honlapján lehet lecsapni!
Ez is érdekelhet:
Az irodalmi infotainment hazai apostola megírná egy elfelejtett csapat krónikáját, de Esterházy marketingjéről, a zeneipar és az irodalom párhuzamairól, és a könyvei hatásáról is beszélt a Roadsternek.
new york | festmény | monty python | fan art | ár
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!