Close
Ha útra kelünk, úgy akarjuk látni a világot, mint ő – Inspirationholic-interjú

Ha útra kelünk, úgy akarjuk látni a világot, mint ő – Inspirationholic-interjú

Szerintünk a hazai Instagram-feedek között Balogh Katáé az egyik legprofibb, leginspirálóbb, nemzetközi csúcsszintet is elérő platform. Ebből a merész felütésből már sejthető, hogy kedveljük az Inspirationholicot, talán azért, mert éppen úgy gondolkodik az utazásról, inspirációról, kreativitásról, ahogyan mi is.

Balogh Kata fiatal jogász, a keze benne van egy hamarosan nyíló étteremprojektben, és ha ez nem lenne elég, a képei olyan wanderlustot képesek generálni, hogy ember legyen a talpán, aki nem akar elkezdeni azonnal bepakolni a bőröndbe. Párjával, Horváth Miklóssal öt éve indították el blogjukat: kezdetben, 22 évesen még a divattal foglalkozott, aztán jött a gasztronómia, ma már sokkal inkább az utazásra, lakberendezésre, röviden a lifestyle-ra koncentrál. Úgy döntöttünk, megkerestük őt, hogy megismerjük, ki bújik meg a képernyővédőnek is beillő fotók mögött, és megkérdezzük, mit gondol az utazásról, inspirációról és az Inspirationholic jövőjéről.

– Én egy maximalista típus vagyok. Évekbe telt elfogadnom, hogy a jogászi hivatásom mellett sajnos nem tudok a blogba annyi energiát fektetni, amennyit szeretnék. Ezért próbáltam olyan irányba formálni, ami beleillik a mindennapjaimba, hogy kevésbé érezzem “munkának”, valamint ritkábban posztolni, és azt a kevesebbet az én mércém szerinti legmagasabb színvonalon prezentálni a követőim felé. Most alapvetően a blogot “lifestyle” irányultságú blognak kategorizálnám, sok külföldi és belföldi utazással, gasztronómiával és lakberendezéssel. Természetesen így is van vele munkánk bőven, hisz például egy olyan posztot megcsinálni, mint a legutóbbi portugáliai anyagunk volt, rengeteg idő. Egy ilyen hétnapos utazáson körülbelül ezer képet készítünk, ezeket átválogatni, utómunkázni időbe telik. Igen, megosztjuk a feladatokat, ketten fotózunk a barátommal, Horváth Miklóssal, viszont az utómunka hozzám tartozik, azt nem engedem ki a kezeim közül.

– Mint bloggernek, vagy ahogy manapság nevezik, influencernek, nekem is meg kellett találnom az egészséges blog-life egyensúlyt az életemben. Ebben természetesen sokat segített, hogy a jogászi hivatásomat választottam, így a blogolásra csak hobbiként tekintek. Egyrészt meg kellett tanulnom, hogy ne mindenben a fotótémát keressem, élvezzem az adott pillanatot. Másrészt ha bármilyen kreatív alkotásban részt veszel és azt megosztod a közösségi felületeken, nehéz a követők és a like-ok számától elvonatkoztatni, nem elbizonytalanodni magadban egy gyengébb szereplésű kép után. Tényleg nem egyszerű annak, aki száz százalékban ebből él, hisz egy konstans inspirációforrásnak kell lenned egy olyan globális közösségben, ahol már szinte lehetetlen kitűnni, eredetit alkotni.

– Én Nikon fényképezőgéppel dolgozom – kiegészítve egy Olympus kompakt géppel –, Miki pedig Canonnal. De szoktuk cserélgetni is őket. Ez olyan, mintha Mercedes és BMW között kellene választani; az ember abba szeret bele, amelyiket először a kezében tartja.

Mindketten szeretünk fotózni, de én az utómunkát élvezem a leginkább, mivel akkor tudom kihozni az adott témából, életérzésből a maximumot.

– Most legutóbb Lisszabonban voltunk a munkám kapcsán egy nemzetközi konferencián. Négynapos volt maga a konferencia, azt egészítettük ki még három nappal, mert imádjuk Portugáliát, ott volt az első közös nyaralásunk. Gyönyörű ország, bármikor és bármennyiszer visszamennék, megunhatatlan.

– Imádok utazni, de hát ki nem? Az utazás nekem elsősorban inspirációforrás. Akinek lehetősége van, az utazzon, méghozzá nyitott szemmel, mert az utazás során kinyílik a világ, kilépünk a mikrokörnyezetünkből, és rengeteg mindent látunk, tapasztalunk, amit érdemes hazahoznunk magunkkal. A másik ok, hogy engem már az utazás gondolata is felvillanyoz. Ha tudom, hogy egy hónap múlva egy új helyre juthatok el, legyen az belföld vagy külföld, egy hétvége vagy jobb esetben egy egész hét, a tízórás munkanapokat is sokkal könnyebben vészelem át.

– Egyéb inspirációforrások? Én még azok közé tartozom, akik olvasnak, meg természetesen nagy étvággyal fogyasztom a sorozatokat is.

Természetesen belföldön is gyakran utazunk, főleg, hogy a hazai turizmus is fejlődésnek indult, kezd kialakulni egy minőségi szolgáltatásnyújtás vidéken is, úgyhogy az elmúlt két évben többet jártam belföldön, mint az azt megelőző tíz évben összesen.

Tavasszal voltunk a Kreinbacher pincészetben, készítettem is róluk egy anyagot, pedig nem volt közöttünk együttműködés. Szerintem ár-érték arányban kiválóak, a gasztronómiára nagyon nagy hangsúlyt fektetnek, ami – legyünk őszinték – sok helyen még hiányzik.

– Most már lassan három éve érintve vagyok egy étteremnyitásban. Az első időszakban kvázi mindenes voltam, de ahogy felállt a csapat, ez leszűkült a jogi feladatokra – mivel azokból is akad bőven, lévén hogy egy 400 négyzetméteres üzlethelyiségről van szó az V. kerületben, közel a Váci utcához. A tervek szerint 2018 májusában lesz a nyitás. Nem lesz könnyű feladatunk talpon maradni a piacon, nagy a konkurencia. Az elmúlt években Budapest a vendéglátás szempontjából kivirágzott, rengeteg színvonalas hely nyílt, ami nagyon jót tett a fővárosnak. De pont emiatt most már az alapértékeken túl – minőségi alapanyagok, kiszolgálás és környezet – kell valami plusz. Dolgozunk rajta.

– Ha valaki úgy találja, hogy az Insta-feed mögött jó ízlés bújik meg, akkor az a családom miatt van, a szüleim nagyon inspiratív és ízléses közeget biztosítottak nekünk. És szerintem az is lényeges, hogy olyasvalaki fotóz, aki ismer és szeret, így a képek természetes hatásúak. Hat éve vagyunk együtt, a blog ötéves, szóval a kezdetek óta együtt csináljuk. Együtt utazunk, együtt gyűjtjük az élményeket. Korábban egyikünk sem fotózott, a blog miatt kezdtük el, de nagyon megszerettük, mindkettőnk szenvedélyévé vált, már csak ezért is örülök, hogy anno belevágtunk a blogolásba.

– Bakancslista? Egy régi vágyam nemrég teljesült, mert a testvérem esküvője révén eljutottam Hawaiira, Kauai szigetére. Ausztrália és Új-Zéland egyértelműen ott vannak az élmezőnyben. Aztán Portugálián belül még feltétlenül ki szeretném pipálni az Azori-szigeteket. És ott van még Izland is. Ha választhatok, akkor inkább a “kevés város és sok természet” úticélokat kedvelem. Ezért élveztem annyira a nyári mastercardos együttműködésünket. Egy tíznapos roadtrip keretében bejártuk Olaszországot és Svájcot. A túra csúcspontja egyértelműen Zermatt volt, ahol hajnalban útra keltünk, hogy a híres Toblerone csokoládé logóját megihlető Matterhornt megnézzük (és lefotózzuk) a napfelkeltében.

– Természetesen a blog-life egyensúly megőrzésére az utazások alatt kiemelten figyelnem kell, mivel szponzorált utak alkalmával a nyaralást vegyítjük a munkával. Tartalmat kell gyártanunk, amely tartalom nemcsak a követőknek, hanem a megrendelőnek is meg kell, hogy feleljen. A blog az én gyermekem, több érzelem fűz hozzá, ráadásul az együttműködéseket is én menedzselem, így a felelősség is rajtam van, ami a maximalista énemmel és az olaszos temperamentumommal kiegészülve vezet néha feszültséghez a kapcsolatunkban, de a családtaggal való közös munka már csak ilyen.

– A jövő? Az első, hogy leszakvizsgázom januárban. Aztán remélem, hogy az étterem is megnyitja kapuit. Azt még nem döntöttem el, hogy mennyi energiámat fogom átcsoportosítani oda, esetleg nem jogi területre. Ez még a jövő zenéje. Most szeretem, hogy több lábon állok, hogy a munka terén változatosak a hétköznapjaim, a hétvégéken pedig ott a blog. Aki ismer tudja, hogy sosem unatkozom, állandó pörgésben vagyok. De hát mikor, ha nem 28 évesen? Azért be kell vallanom, titkon dédelgetett álmom, hogy egyszer nyomjak egy pause gombot, és egy évet csak utazzak, kétkezi munkát végezzek és közben fotózzam a világot. De szerintem ezzel az álommal nem vagyok egyedül, sokan kipróbálnák.

– Az első állomás lehet, pont Hawaii lenne, paradicsomi hely volt, és az ottani életforma is nagyon tetszett, boldognak és kiegyensúlyozottnak láttam az embereket. Nyilván ott is van, akit beszippant a mókuskerék, de kijózanító volt látni, hogy a többség időben végez a munkával, felkapja a szörfdeszkát és lemegy családostul, kutyástul az óceánpartra.

– Hogy mi lesz tíz év múlva az Insta-feedemmel? Ameddig a pénztárcánk engedi, utazni és fotózni biztosan fogunk, így ha nem lesz egy újabb közösségi platform, akkor továbbra is az Instagramon fogjuk megosztani az élményeinket.

(Fotók: Inspirationholic, mihophoto )

FOLYTASD EZZEL
Újabb várost hódítottak meg a monumentális tetovált márványszobrok
„Ami stabilan az enyém, az én magam vagyok” – Lakatos Márk-portré
Rendeld meg a Roadster magazin 5. számát!
Mi jobb, mint egy 170 oldalas Roadster magazin? Hát egy 220 oldalas Roadster magazin! Igen, a 2021-es nyári számunkra jelentősen megnöveltük a terjedelmünket, hogy még több kalandot, utazást és inspirációt élhessünk át közösen. A méret azonban nem minden, arra is figyeltünk, hogy ismét a lehető legjobbat kínáljuk olvasóinknak. A tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Close
HELLO, EZ ITT A
ROADSTER
Kövess minket a Facebookon!
Történetek, amiket nem fogsz elfelejteni!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom