Ha már a Cukidzsi halpiac és a reggeli szuszizás sem hoz lázba, vagy ha már a Sindzsuku negyed izakaja pubjaiban is törzsvendégnek számítunk, érdemes lehet Tokiót egy-két napra magunk mögött hagyni, és felfedezni a környékbeli városok valamelyikét is. Mutatjuk a kedvenceinket.
Kamakura – templomból ki, szörfkölcsönzőbe be
Óceánpart, zen buddhizmus, hegyek, gasztronómia: ilyen adottságok mellett talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a Tokiótól mindössze ötvenöt kilométerre levő Kamakurában sajnos nem mi leszünk az egyetlen turisták. Az egykori főváros ennek ellenére Kiotóhoz hasonlóan kérdés nélkül szippant be: az élő történelem, a természettel való harmónia, a tisztelet és a békesség által meghatározott atmoszféra két perc alatt írja felül minden ellenérzésünket.
Az egy óra vonatutat már önmagában a Haszedera templom miatt is érdemes megtenni. A kegyelem buddhista istennőjének templomát cseresznyefák, halastavak, bambuszerdő, föld alatti barlangok, kisebb szenthelyek veszik körül, a legfelső szintre felérve pedig a színes háztetők felett maga az óceán tárul elénk.
De legalább ennyire impozáns látvány a felfelé vezető utat szegélyező több ezer kisebb-nagyobb dzsizó szobor is, melyek a halva született és elvetélt gyermekek lelkének védelmezői.
A terápiás hatású templomlátogatás után a Nagy Buddha szobor más értelemben sokkol: a 13 méter magas, 121 tonnás, görög hatást tükröző szobrot – amelynek még a belsejébe is be lehet menni –, ha nem Buddhát ábrázolná, valószínű még a megalomán építkezéseiről híres Dubajban is megirigyelnék.
A Juigahama strand felé közeledve a tömegnek már nyoma sincs, a turistákat megcélzó boltok és reklámtáblák helyét szörfkölcsönzők és cunami esetére szóló járdai felfestések veszik át. De más arcukat mutatják az óceánpart felé vezető úton levő templomok is: a Jojuin templomot egyedüli látogatóként körbejárni legalább akkora élmény, mint először megpillantani a Nagy Buddha szobrot.
Nikkó – ha a szépség alfáját és ómegáját onszenekből szemlélnéd
A “soha ne mondd, hogy »kekko« (azaz gyönyörű), amíg nem láttad Nikkót” mondásból már sejteni lehet, hogy nem egy átlagos japán kisvárosról van szó. Hegyek, völgyek, ősi cédrusok, vízesések és a Csúzendzsi-tó veszik körbe a már a nyolcadik század óta szent helynek tekintett várost, amely a sintóizmus mellett a buddhizmus központjává is vált, a természetfilmbe illő környezet mellett Nikkóban így értelemszerűen templomokból és szentélyekből sincs hiány.
A város – és Japán – egyik legfőbb nevezetessége a Tósógú szentély, mely díszítettségét tekintve – sintó volta ellenére – az európai barokk és rokokó legfőbb remekműveivel vetekszik. Az 1600-as években épült szentélyt, mely a kínai Ming-dinszatia építészetét és szobrászatát tükrözi, Japán tizenötezer legtehetségesebb kézművese és művésze faragta, festette és lakkozta két éven át, hogy méltó emléket állítsanak a japán történelem egyik legfontosabb alakjának, a Tokugava-sógunátus alapítójának. Pár perccel később a három bölcs majom legelső ábrázolása ránt vissza a jelenbe: a majmok által közvetített buddhista üzenet univerzális jelentésű, és ma is éppen annyira aktuális, mint évszázadokkal ezelőtt.
Ám Nikkó még egy titkos ütőkártyával rendelkezik, ha a nem mindennapi környezet és az azzal együtt lélegző szentélyek kombinációja nem lenne elegendő: a környék tradicionális fürdőiben, a sejtelmesen gőzölgő, gyógyhatású onszenenekben elmerülve a japán életérzés a legnagyobb kételkedőket is garantáltan utoléri.
Mashiko – slow living és hygge japán módra
A kerámiaművészetéről híres kisváros Tokiótól mindössze két óra, mégis olyan, mintha évszázadokat ugranánk az időben: Mashikóban a hipermodernt az ősi, a sorozatgyártottat a kézzel készített, a mesterségest az autentikus váltja fel. A kézművesség szeretete, a tradíciók iránti tisztelet és a kontinuitás az egész város légkörét áthatja. A mindenfajta műviséget nélkülöző független kis boltokban, műhelyekben, galériákban kapható rusztikusan modern kerámiák a huszadik század egyik legmeghatározóbb kerámiaművészének, Shōji Hamadának a hatását tükrözik, akinek múzeumként funkcionáló háza a város egyik legfőbb turisztikai attrakciója.
A rusztikus stílusú, földszínű házak között sétálva, az általam tapasztalt eddigi legmagasabb fokú kifinomultság által megrészegülten érek el a város szélén található, nyolcadik századból származó buddhista templomhoz, a hegyoldalon fekvő Saimyō-jihoz: a történelem, az építészet és a természet hármasának diadala ez, aminek most én is a részévé válok.
Arigatou, Mashiko, Arigatou, Japán!
Ez is érdekelhet:
Chicago az Amerikai Egyesült Államok harmadik legnagyobb városa, amit viszont kevesebben tudnak, az az, hogy Chicago Magyarország hetedik legnagyobb városa is – nem olyan régen legalábbis még így volt.
(Képek: Lauren K. Lancy)
nikkó | kiotó | japán | kamakura | tokió
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!