Vannak márkák, amelyek önerőből vészelték át az elmúlt száz-százötven év válságait, vannak márkák, amelyek csoportokba szerveződtek a túlélésért, és vannak, amelyek megszűntek. A Heuer a nyolcvanas években a csoportosulást választotta, és jól döntött.
De kezdjük az elejéről. 1860-ban, a Saint-Imier nevű kisvárosban – akkor még inkább csak falucska – Edouard Heuer megalapítja a márkát, majd pár évvel később Bielbe költözteti. A kezdeti időkben a fejlesztésekre, újításokra koncentráltak, elsősorban a stopperes szerkezetek terén. 1911-ben már műszerfalba készítettek kronográfot, ’16-ban pedig megalkották az egy századmásodperc mérésére is alkalmas stopperszerkezetet, a mikrográfot. A húszas években már a Heuer a hivatalos időmérője az olimpiai játékoknak és sok más sporteseménynek. ’33-ban készült el az első Autavia, ami versenyautókban szolgált műszerfali stopperként.
Láthatjuk tehát, hogy nem tétlenkedett a Heuer az ötvenes évek előtt sem, viszont 1958-ban átvette a cég vezetését az alapító dédunokája, Jack Heuer. Neki, és az autók, az autóversenyzés iránti szerelmének köszönhető a márka megújuló kollekciója. A napjainkban is kapható, 1964-ben bemutatott Carrera, valamint a legendás Monaco is hozzá köthető.
A Heuer a Monacóval indult 1969-ben az első automata kronográf címért – erről bővebben itt –, ahol a Breitlinggel, Burennel, a Hamiltonnal és két szerkezetgyártóval, a Leonidas-szal és Dubois-Depraz-val egy csapatban fejlesztett, szemben a Zenithtel és a Seikóval.
Abban a korban elképesztő újításnak számított egy olyan stopperes karóra, amely az óra mozgására húzza fel magát – tehát automata.
A gyártók szinte mindent megtettek azért, hogy ők lehessenek az elsők, végül olyan, hogy tényleg első, sosem lett.
A hatvanas-hetvenes években a marketing egész mást jelentett, mint most. Van óra, amiről az a pletyka járja, hogy az első volt az Everesten – pedig nem –, van, amelyik nagyon erős gyengélkedés után egy filmsztárnak – mai körülmények között influenszernek – köszönhette a napjainkig töretlen sikert, és részben a Heuer Monaco is így vált világhírűvé.
Amellett, hogy az első négyzet alakú, vízálló, automata kronográf volt, a színész Steve McQueen kifejezetten kedvelte, ilyet viselt a LeMans c. filmben is. Innentől kezdve töretlenül nőni kezdett a Monaco népszerűsége. A típus ’75 és ’97 között kényszerpihenőjét töltötte, az egyik legfőbb jellegzetessége is elveszett egy időben, érdekessége volt ugyanis, hogy a tok egyik oldalán a stopper gombjai vannak csupán, a másik oldalon pedig a korona, amivel az időt állíthatjuk. A kilencvenes években modernebb, vásárolt szerkezeteket használt a márka, ezért el kellett hagyják ezt a jellegzetességet. Egészen 2015-ig kellett várni, hogy újra eljöjjön a régi felállás, és a Monaco, immár TAG Heuer Monacóként visszakapja az 1969-es formáját.
De hogy került oda a TAG?
A kvarcválság, mint szinte minden gyártót, a Heuert is megrázta. A nyolcvanas évek elején Jack Heuer arra kényszerült, hogy eladja a vállalatot. Az első jelentkező a – mostanra Swatch Group alá tartozó – Piaget luxusmárka volt, majd 1985-ben átkerült a Techniques d’Avant Garde nevű céghez. A történelemnek maradnia kell, a jelen pedig elengedhetetlen, így lett TAG Heuer. 1999-ben bejelentkezett a luxustermékeket birtokló cégcsoport, az LVMH (Louis Vuitton – Moet Hennessy), a TAG Heuer pedig elkezdhette békés, modern, 21. századi életét.
A békés, modern élet pedig azt jelenti, hogy egy csoporton belülre került az egykori vetélytárs Zenithtel – ’69-ben külön csoportban versengtek, kié lehet az első automata kronó –, majd pár évvel később az Hublot-val is. A közös fejlesztés pedig sokkal hatékonyabb lehet, mint az egyedi. A korábbi kollekció megmaradt, tehát láthatunk klasszikus Carrerákat, Autaviat, Monacót, F1 sorozatot, de egy sokkal merészebb irányban is elindultak.
Egyre változatosabb az anyaghasználat, és egyre változatosabbak a formák. 2015 márciusában mutatták be az újraértelmezett Carrerát.
Egészen más, mint a korábbiak, hunyorogva talán hasonlít rá, elengedte viszont a hatvanas évekbeli gyökereket, és teljes mértékben felvállalja, hogy egy 21. századi darab, amely nem a trendeket követi, hanem maga írja azokat.
Az új szerkezet sokat segített a típus dizájnformálásában. Úgy tervezték, hogy könnyedén lehessen ún. szkelettált számlapot készíteni, tehát csontváz szerűt, olyat, ahol belelátunk a szerkezetbe. Az elmúlt három évben ezt reszelgették tovább, megjelent a frissebb H02-es szerkezet, mutatják be az újabb és újabb Carrerákat, érezni, hogy jó irányba halad a brand.
Mindenképpen meg kell említsük, hogy az elmúlt néhány évben a kevesek közül a TAG Heuer volt az egyik márka, amely csökkentett az árain, és ezzel újrapozicionálta magát a piacon. Árban bekerült a Breitling és az Omega alá, a Longines fölé, mindeközben minőségben és fejlesztés terén egy szinten áll az előbbi kettővel.
A korábban más márkákat megmentő/felemelő Jean-Claude Biver 2014 óta igazgatja a céget, egészen más szemlélettel, mint ami az óraiparban jellemző volt korábban – de ez a frissesség nem baj.
2017-ben mutatták be az Autavia újrakiadását: ’16-ban online szavazást szervezett a márka, hogy megtudja, melyik dizájnnal szeretnék viszontlátni az első Autaviat az igazi rajongók. Tegyük hozzá, ennek előzménye volt, hogy a kétezres évek elején nagyon mellélőttek egy újrakiadással, most viszont biztosra akartak menni. Sikerült is.
Ötezer euró alatt, modern, jó kidolgozású stopperes szerkezet, korabeli forma, de naprakész környezetben előállítva, nem sok pénz. Arról már volt szó, hogy egy óra árát mindig a környezetéhez, a konkurensekhez viszonyítjuk, így viszont kijelenthetjük, hogy nem drága. A Breitling kronók a B01 szerkezettel 6500 euró fölött indulnak, az Omega Planet Ocean Chronograph szintén.
Az Aquaracer kollekció szintén hasonló űrt tölt be a piacon. A nyúzást is jól tűrő búváróráik ára 1500–2500 euró, ami több mint elviselhető egy tényleg jó búváróráért. Ne feledjük, hogy a két fő konkurense közel másfélszer ennyiért kínálja hasonló kategóriájú időmérőit.
A Link típuscsalád az előző évezredből érkezett. A kilencvenes években volt egy jellegzetes, de rendkívül megkérdőjelezhető dizájnvonal, amin elindultak, ennek a típusnak volt S/El a neve, tehát Sporty/Elegance. Valójában egyik sem volt eléggé, a jellegzetes tok és szíjforma viszont talán örökre beleégett mindenki agyába, aki már látott ilyet. Ennek a családnak a finomított folytatása lett a Link. A szíj szemei letisztultabbak lettek, de követték a korábbi vonalakat, a tokon is csiszoltak, és kiderült, hogy ez működik, a Link ma is az egyik sportosan elegáns vonala a TAG Heuernek.
És ha már teljesnek éreznénk a kollekciót, jön a meglepetés: az óragyártók közül a TAG Heuer emelkedik ki igazán az okosóráival. Ez a Connected típuscsalád, amit több méretben (41–45 mm) és számtalan szín-szíj kombinációban állíthatunk össze.
Az újabb, Modular modellek pedig tényleg könnyen személyre szabhatók.
A szíj egy határozott gombnyomással eltávolítható, és bármelyikre cserélhető. Ami egy okosórától elvárt, de egy klasszikus óramániásnak új, hogy rengeteg TAG Heuer-számlap közül választhatunk, tehát ha úgy van kedvünk, egy stopperes Carrera, ha másképp, akkor egy Aquaracer jelenik meg a kijelzőn, és minden, ami a számlapon van, funkcionális.
Azt láthatjuk tehát, hogy a TAG Heuer szép múlttal rendelkezik, és az LVMH csoportnak köszönhetően fényes jövő áll előtte, jól pozicionált márka a felső kategória és a luxus közötti vékony határvonalon, egy olyan árkategóriában, ami egy nagyon szűk rést tölt be.
Ez is érdekelhet:
Ebben a listában olyan, alsóbb szegmensbe tartozó órákat szedtünk össze, amelyek a maguk nemében valamiért mégis jó vételnek számítanak.
A cikk szerzője a Kronometer.hu oldal főszerkesztője/szerzője. További remek órás cikkért nézzetek körül az órák világában!
Connected | Jean-Claude Biver | Edouard Heuer | Link | Jack Heuer
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!