Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.
Vannak jó hotelek, kiváló hotelek, és vannak különleges hotelek. Utóbbi kategóriába azok az intézmények tartoznak, amelyek minőségét már nem lehet csillagokba tuszkolni, és nem azért, mert ne lehetne feljebb, hanem mert valami olyasmit tudnak, amit nem lehet a szolgáltatások mennyiségével és minőségével osztályozni. Az ilyen helyeknek stílusuk van, majdhogynem lelkük.
Az Hôtel de Paris Saint-Tropez ilyen hely. Vannak drágább és felkapottabb helyek a dél-francia kisvárosban, az Hotel Sezz vagy a celebek, zenészek, filmsztárok, sportolók, orosz és arab milliárdosok által frekventált Hotel Byblos mindenképpen ilyenek, de ezekben nincs meg az a kedvesség és finom chic, ami a városka közepén található, 1931-ben nyitott szállodát jellemzi.
Nagy szállodának lenni Saint-Tropez-ban kiváltság, ugyanis új hotel nem épülhet fel, csak akkor, ha egy régi bezár. Ez azonban szökőévente történik meg, mivel a turizmus nagyon jövedelmező iparág (mondjuk egyben az egyetlen is). A legjobbak között azonban komoly verseny zajlik, de az Hôtel de Paris Saint Tropez jól áll ebben a megmérettetésben.
Sabrine Declercq-kel, a szálloda kommunikációs vezetőjével a szálló tetőtéri éttermében, a LesToits-ban ültünk le beszélgetni. A tetőről csodás kilátás nyílik a tengerre, ami olyan kék, mint kevés helyen a világon. Határozottan kellemes háttér bármilyen beszélgetéshez egy ilyen látvány: a vízen jachtok húznak fehér csíkot maguk után, sirályok lebegnek a hajók árboca felett, a távolban pedig, az öböl túloldalán Sainte-Maxime halványlik fel.
"A városvezetés a helyi éttermekkel együtt igyekszik feltuningolni a helyi gasztronómia vegán opcióit – mondja Sabrine Declercq. – A célunk az, hogy az éttermek húsmentes kínálata ne álljon meg a salátáknál, és a séfek kicsit erőltessék meg a fantáziájukat."
Lokációját tekintve a szálloda aligha lehetne jobb helyen: a város közepén van, mégis könnyű autóval is megtalálni, az óváros pedig egyperces séta, vagy inkább annyi sem. A szomszédos épület a Musée de Gendermerie, azaz a Csendőrmúzeum. Napjainkban filmmúzeumként üzemel, a Louis de Funes-féle csendőrfilmek mellett a város nem hivatalos védőszentjének, Brigitte Bardot-nak is szenteltek egy emeletet. Apropó, Bardot: a hotelben is több fotója látható, úgy működik, mintha szentkép lenne, szinte nincs olyan bolt, étterem, kávézó, ahol ne lógna kint a fényképe. A szálló egyetlen, kétszintes luxuslakosztályában ennél tovább mentek: a falakon olyan fotók lógnak, amelyeket maga Bardot készített.
A kétszintes luxuslakosztályhoz két terasz is tartozik, egyiken akad egy pezsgőfürdő, illetve egy nagy grill is, a kilátás így is adott, akinek van napi hatezer eurója, ne is keressen jobbat a Dolce Vita névre hallgató suite-nál. Mi egy szerényebb, kétszobás lakosztályt próbáltunk ki, amely ugyan egyszintes volt, de így is lehetett benne bújócskázni. A szobák dizájnja letisztult, modern, némi mediterrán beütéssel, a hangszigetelésnek köszönhetően olyan csendes, mintha egy szigeten lenne az ember, így aztán nyugodtan lehet pihenni, zaj nem fogja megzavarni az alvásunkat. Egy ilyen lakosztály ára főszezonban, hétvégente 1850 euró körül mozog, de hétközben lemegy nyolcszázra, szezonon kívül pedig hatszázötven euróra.
A városkán belül nincs strand, de a jó hír, hogy a hotel saját buszaival viszi a vendégeit a legmenőbb strandokra, majd onnan vissza a szállóba.
Aki vizet szeretne, annak ki sem kell tennie a lábát a hotelből, ugyanis van egy spa is, amelyet a Clarins luxusmárkával közösen üzemeltetnek, illetve van egy pazar tetőtéri medence.
Az egy elég kellemes érzés, amikor a lift megérkezik a legfelső szintre, ahol a napfényben fürdő tetőbár és a medence látványa fogadja. estéként dj pörgeti a lemezeket, a bárból pedig a helyi viszonyokhoz képest jó árfekvésben lehet provence-i rozékat rendelni.
Aki a hedonizmus mellett az egészségére is figyelne, a már említett Spa by Clarins és az ottani tucatnyi masszázs és kezelés mellett a hotel fitnesztermét is igénybe veheti. Összességében annyit mondhatunk, hogy az Hôtel de Paris Saint-Tropez nemcsak egy hely, ahol megszállhatunk, hanem egy olyan intézmény, ahol autentikus ízelítőt kapunk a Saint-Tropez életérzésből.
Ez is érdekelhet:
Bemutatunk tíz fantasztikus – és talán kevésbé elcsépelt – látnivalót, melyekért érdemes belevágni egy hosszú kalandba.
szálloda | Provence | saint tropez | hotel | riviéra | brigitte bardot
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!
