Close
Így születtek katonai egyenruhákból exkluzív öltönyök – A Hugo Boss-sztori

Így születtek katonai egyenruhákból exkluzív öltönyök – A Hugo Boss-sztori

A Hugo Boss márka története a 20. század elején indult, azonban csak hosszú évtizedek után vált azzá, ami ma: az elegáns, kifinomult férfiak kedvelt márkájává. De hogyan is indultak az első, sötét évtizedek, és hogyan jutott el mára a Boss a nemzetközi divatházakig?

Hugo Ferdinand Boss 1885-ben fehérneműt és textilt árusító bolttulajdonos családba született a német Metzingenben. A boltot a család egyetlen fiú gyermekeként ő vette át még az első világháború előtt, majd a két háború között, 1924-ben megnyitotta saját ruhagyárát, ahol a pólóktól a német lódenkabátokig mindenféle ruhadarabot gyártottak.

A gyár első komoly megrendelése egy Rudolf Born nevű textilkereskedőtől érkezett, ami többek között a Nemzetiszocialista Párt számára készülő barna ingeket is magában foglalta – Hugo F. Boss valószínűleg ekkor még nem sejtette, hogy a német rohamosztag barnaingeseinek egyenruháját gyártja épp.

Az 1929-ben beköszöntött nagy világgazdasági válság a textilipart sem kímélte: Boss vállalata 1931-re a csőd szélére került, és csak a hitelezőinek köszönhetően folytatódhatott tovább a termelés – na meg azért, mert Boss ugyanabban az évben belépett a Nemzetiszocialista Pártba, mely innentől egyenesen tőle rendelte az egyenruhákat.

A textilipar a Harmadik Birodalom idején újra erőre kapott – még úgy is, hogy az export korlátozásával és a szintetikus anyagok kötelező használatával igencsak megnehezítették az ipar fejlődését. A második világháború alatt a ruhagyártás szinte kizárólag csak az egyen- és munkaruhákra korlátozódott – és ezekre nyilvánvalóan a szigorú szabályozások sem voltak érvényesek.

A Boss csillagai szerencsésen álltak: bár egy ideig még többféle ruhadarabot gyártottak, hogy talpon tudjanak maradni a nehéz időkben, az 1938-as állami megbízás a hadsereg egyenruhájának gyártására ugrásszerűen megnövelte a vállalat bevételeit.

A növekedés egészen 1942-ig folytatódott, a Boss az egyenruhagyártás piacán mégsem jutott vezető szerephez, csupán több kis- és középvállalkozással együtt elégítették ki a világháború alatt megnövekedett egyenruhaigényt.

Ennek ellenére a Boss-gyárat még ma is sok támadás éri múltja miatt: arra vonatkozóan ugyan nincsenek írásos bizonyítékok, hogy a vállalat az egyenruhák gyártása mellett azok tervezésében is részt vett volna, a vádak másik fele, miszerint a második világháború alatt kényszermunkások dolgoztak a gyárban, többszörösen bizonyosságot nyert.

Metzingen városát 1945-ben foglalták el a szövetséges hatalmak, és hamarosan francia fennhatóság alá került. Hugo F. Bosst a háború alatt betöltött szerepéért, a nemzetiszocializmusból való anyagi nyerészkedésért, és a Nemzetiszocialista munkáspárt támogatásáért százezer német birodalmi márka megfizetésére kötelezték.

A háború után a Boss-gyár nem zárt be: továbbra is egyenruhákat gyártottak, akkor már a francia katonák és a Vöröskereszt számára. Hugo F. Boss 1948-as halála után a vállalat irányítását lányának férje, Eugen Holy vette át.

A termelés egészen az 1960-as évek végéig növekedett, 1953-ban pedig az egyenruhák mellett legyártották az első öltönyt is. A gyár ennek ellenére anyagi problémákkal küzdött, megint a csőd szélére került, így 1969-ben Boss unokái, Jochen és Uwe Holy vették át az irányítást, ami egy teljesen új korszak kezdetét jelentette a vállalat történetében: ekkor indult el a Hugo Boss márka a nemzetközi hírnév felé.

A fivéreknek köszönhetően az 1970-es években a gyár fókusza az egyenruhákról fokozatosan a stílusos férfiöltönyök és a sportruházat gyártására helyeződött át – a tudatos profilváltásnak köszönhetően az 1980-as évekre a Boss belépett a nemzetközi divatházak világába, a termékkínálatban megjelentek a férfikölnik, pólók, illetve a bőr- és kötött termékek is. A Boss hamarosan a juppik (a nyolcvanas évek jól kereső, stílusos fickóinak) kedvelt márkájává vált.

1993-ban a vállalat és a Boss család útjai szétváltak, ezzel ismét egy új fejezetet nyitva a márka történetében, mely az olasz Mazzotto S.p.A. tulajdonába került. A tulajdonosváltás stratégiaváltást is hozott: az egyre bővülő termékkínálat szétválasztására több almárkát hoztak létre.

A klasszikus öltönykínálatot a Boss Hugo Boss, míg a fiatalabb, divatra érzékeny célcsoportnak szóló termékeket a Hugo márkanév alatt kezdték el forgalmazni. Azóta már megjelentek a piacon a Boss Orange és Boss Green almárkák, valamint az olasz vállalat vezető dizájnere után elnevezett Baldessarini és a kifinomult, stílusos üzletasszonyokat megcélzó Boss Woman is.

A funkcionalitást, letisztult vonalakat és részleteket szem előtt tartó márka neve – a múlt árnyéka ellenére – máig elismert a férfiruházat piacán, mely folyamatosan lépést tart a nemzetközi trendekkel, és mára talán végleg leszámolt a nem éppen példaértékű múltjával. A Boss ma már a kifinomult öltönyökről, az igényes ruházatról, parfümökről és kiegészítőkről szól.

Close