Close
“Bármikor újraélném, csak több pálinkát vinnék” – Így lehet levadászni a sarki fényt

“Bármikor újraélném, csak több pálinkát vinnék” – Így lehet levadászni a sarki fényt

Aurora borealis. Mindenki tudja, hogy létezik ez a valami odafent, északon, de keveseknek adatik meg, hogy kihúzzák a bakancslistájukról. Két olyan szerencsés férfival beszélgettünk, akik egy csontig hatoló hideg norvégiai estén ezt megtehették.

Bence és Balázs társasága egy komplex hétvége köré építette a sarkifény-vadászatot. Egy pénteki napon elrepültek Oslóba, hogy onnan még északabbra, Tromsöbe utazzanak, és befizessenek egy szakember által vezetett fényüldözésre. Mielőtt azonban egy profira bízták volna magukat, szombat este saját szakállukra nekivágtak az ismeretlennek, és a TripAdvisoron talált helyekre alapozva próbálták meg befogni az aurora borealist. Szerencséjük volt, mivel épp komoly aktivitás zajlott az égen, sikerült a hétköznapi emberek által elérhető egyik legjobb helyet kifogniuk. Rengeteg mindentől függ – a naptól kezdve a szélviharokig –, hogy adott esetben a teljes égbolton tekeregnek-e a fények, vagy nincs semmiféle aktivitás, és csak ködöt lát a peches  utazó.

– “Rengeteget olvastam róla, mindennek utánajártam, így tisztában voltam vele: ez a dolog nem úgy működik, hogy kinézek az ablakon és aztán meglátom, vagy kimegyek és meglesem, mint egy naplementét. Nyomulni kell, utána menni” – kezdi Bence a tervezés körülményeivel. Léteznek sarkifény-túrára szakosodott emberek vezetésével ún. aurora chasingek, melyeken nem csupán irányba állítják az átfagyott kalandort, hanem addig mennek, akár több száz kilométeren keresztül is, amíg az ügyfél meg nem pillantja a csodát.

Ezek a szakértők minden apró részletet kidolgoztak; tisztában vannak vele, hogy ha este nyolckor éppen keletről nyugatra vonulnak át a felhők és mérsékelt szél fúj, melyik sziget mely pontjának koordinátáit érdemes beütni a GPS-be, hogy elkapják a fénynyalábot. És ez még nem minden: az erdőben elrejtett csúcskameráikat előkapva tökéletes fotókat készítenek a pillanatról.

Kétféle guide-olt túra létezik. Az egyiken kilencszáz norvég koronáért ötven-száz emberrel együtt bezsúfolnak egy buszba, valameddig elvisznek, és a reménykedésen kívül egyébbel már nem tudnak szolgálni. Vagy igénybe vehető például a GuideGunnar, egy Gunnar nevű norvég férfi által irányított kirándulás, mely a végsőkig elmegy, még egy útlevelet igénylő másik országába is.

Ez az élményközpontú utazás ezerkétszáz koronáról egy tizenhat fős busszal indul, a célban aztán Gunnar tábortüzet rak a hegytetőn, házi kecskesajtos-fahéjas süteménnyel kínál, állványokat ad a fotózáshoz, segít a beállításokban.

– “Mikor odaértünk és megláttuk az égen csillámló zöld fényeket, mindenki rögtön lelkesen fotózgatni kezdett, majd megjelent Gunnar az orbitális optikájával, és két kattintással olyan képeket készített, hogy meg se tudtunk szólalni” – eleveníti fel emlékeit Bence, amit Balázs csak megerősíteni tud. – Így van, tökéletes exponálással, brutális színekkel, csillagokkal, mindennel együtt döbbenetes fotókat alkotott. A csomagban benne van egyébként, hogy ezeket utólag e-mailben elküldi a résztvevőknek. Igénybe vehető ennek egy prémium változata is, ilyenkor hajóval viszik a túrázót a tenger közepére, ahol a fjordokról visszaverődő fényt is megpillanthatja.

A határ tehát szó szerint a csillagos ég.

A kaland előrefoglalással kezdődik, és ahogy Bence elmondásából kiderül, minden részletre kiterjedően folytatódik.

“Bementünk az irodájába, közben folyamatosan nézte a laptopját és a webkameráit, hogy hol, milyen idő van, mert mindig annak megfelelően alakítja a programot. Tudtuk, hogy kegyetlen hideg lesz, és erre Gunnar is felhívja a figyelmet az oldalán, hogy mindenki megértse: a többrétegű ruha az nem két pólót és egy pluszpulcsit jelent, hanem gyapjúpulóvereket és gyapjúzoknikat.

“No és a megfelelő cipőt. Elég hamar fázni kezdett a lábam a direkt erre az alkalomra vásárolt bakancsomban, ezért megkérdeztem Gunnart, nincs-e egy melegebb kölcsönsurranója, mire ránézett a lábamra és csak ennyit mondott: aha, te a participődben jöttél? Az ottani viszonyokhoz képest az enyém kb. a táncos cipellő kategóriájába tartozott, úgyhogy adott egy hótaposót, amiben aztán nem fázott a lábam a mínusz tíz fokban” – ezek már a majdnem átfagyott Balázs szavai, aki cáfolja azt a feltevést, hogy nem tűnik vészesnek az éjszakai mínusz tizes. – “De, az, mert a havon állva pillanatok alatt megfázhatunk, ha nem elég vastag a cipőnk talpa.”

És hogy mit éltek át, mikor először megpillantották a természet varázslatát? Érdemes volt-e több száz kilométert zötykölődni a dermesztő norvég tájakon azért a néhány fotóért? Bence:

“Ahogy említettem, rendesen utánaolvastam, mire számíthatok. Fényképeken teljesen más a látvány, mint élőben. Szabad szemmel olyan, mintha time lapse-videót néznék. Feltűnik egy gyors, hosszú, világító csík, egy egész horizonton kígyózó fénynyaláb…Nem számítottam rá, hogy ilyen megkapó lesz, minden előzetes várakozásomat felülmúlta.”

Akárcsak Balázsnak. – “Alapjáraton a bakancslistás dolgok közé tartozik, akár jó, akár nem, de legalább ki lehet pipálni. Nekem az igazi impulzust a fátyolfelhők adták, pláne, amikor megláttam, hogy sikerült megörökíteni a fényképezőgépemen. Hatalmas élmény, bármikor újraélném, de jobb géppel. És még több pálinkát vinnék.”

(Fotók: Papp Zsuzsanna)

Close