Itt egyszerre található meg a zord hegyvidéki vadság és a már-már túlzásba vitt alpesi nyugalom. A Júlia-Alpok egykor szinte csak a raftingról volt híres, de időközben Európa egyik legtrendibb outdoor-paradicsomává vált.
Bovec, a Júliai-Alpok központja az elmúlt években egyre népszerűbb hely. Tíz éve még csak a vadvízi sportok szerelmesei, a kajakosok, a raftingosok és a kanyoningnak hódolók látogatták, ám ez mára teljesen megváltozott. Igaz, létezik még a hétvégi raftingturizmus is, de akik megértették a hely szellemiségét, rájöttek arra, hogy ami itt igazán csodás, az a hegyvidék és a mély völgyek csodás vadsága. Terepfutók, biciklisták és túrázók lepték el a Soca folyó völgyét, és a menedékházakban megszállók vagy sátorral túrázók inkább heteket töltenek itt, mint egy gyors hétvégét. És természetesen a spirituálisabb outdoor-turisták is megtalálták a völgyet, egyre több a jóga-retreat, a glamping.
Ez a változás jót tesz a völgynek, és igaz, hogy talán kevesebb pénzt hoz a konyhára, de a hiányt az újabb és újabb adrenalinlöketet hozó sportokkal gond nélkül betöltik a helyiek.
Jóga villámok között
Hogy mennyire megfér a legmodernebb spirituális jóga-digitális nomád vonal a legvadabb adrenalinőrülettel, arra jó példa, amikor legutóbb egy amerikai jógaoktató óráján vettem részt a boveci reptéren, miközben az égből pár méterrel mellénk potyogtak paplanernyővel a skydriverek, majd az óra végére megérkezett a híres boveci vihar is, mindenfelé villámok csapkodtak, úgyhogy az egyórás flow-t (így hívják a jógában történő folyamatos mozgást) végül a reptéri hangárban zártuk, sörrel, az ugráló paplanernyősökkel közösen.
Az Alpok–Adria-túra
A legjobb időszak erre kétségkívül a kora szeptember. A 750 kilométeres fiatal túraútvonal (ez nem egy újonnan épített túra, hanem a meglévő turistautakat kötötték össze egy gigantikus túrává) kétségkívül legszebb szakasza Szlovéniában van, és csak az vádoljon elfogultsággal, aki már bejárta. A túrát egy applikáció segítségével gyerekjáték leszervezni és végigjárni.
A túra legszebb szakasza a Trenta-völgyben, a türkizkék, iható tisztaságú Soca folyó mellett halad, leírhatatlanul gyönyörű öblökkel és partszakaszokkal csábítva egy pihentető fürdőre. A folyót átszelő kis fa függőhidak a völgy jelképeivé váltak. Senkinek nem kell megijednie ettől a túrától, a lényeg az esztétikai élvezet és a gyönyörű táj, kevés a szintemelkedés. Szóval ez nem hegymászás, hanem színtiszta gyönyör.
A tervek szerint a jövőben minden egyes szakaszon kijelölnek majd egy mágikus helyet, ahol a négy elem (a víz, levegő, tűz és a föld) harmóniája különlegesen erős. Erős a gyanúm, hogy ennek nagy része reklám, de manapság nagyon trendi dolog a spirituális cuccok és a természet egyvelege, és ezzel olyan nagyon nagy baj nincs is. Ezek a turisták – magamat is beleértve – soha nem fognak szemetet hagyni egy erdei tisztáson, és inkább távoznak a mások által otthagyott szeméttel, mint a sajátjukkal, ellentétben azért másokkal. Mert sajnos a paradicsomi állapotokkal rendelkező Soca-völgyben is látni azért elvétve sörösdobozt a folyóparton, és azt biztosan nem a helyiek tették oda...
Tehát még nem késő elindulni a túrára, sőt az év legszebb időszaka közeleg. Szállást kell foglalni például Bovec központjában, itt, vagy a Thirsty Riverben, ahol a legjobb söröket főzik.
Flyfishing
Ha valaki nem vágyik túrázni vagy jógázni, annak teremtették az egyre trendibb flyfishinget, amire a Soca-völgynél kedvezőbb helyet nagyon nehezen találunk, pláne nem Magyarországról hatórányi autózásra. A türkiz színű folyóban élnek a világ legfinomabb pisztrángjai, a márvány pisztrángok. Nagyon finom húsú hal, a legkisebb fogható méret hatvan centiméter, szóval nem kicsi, éppen ezért valódi trófea! Sokkal gyakoribb fogás a Rainbow, azaz szivárvány pisztráng, ami már 26 centiméteres nagyságtól elvihető, és hasonlóan finom.
Kifogni azonban nem egyszerű, mert nagyon harcos típus.Ha nem akarunk semmivel foglalkozni, csak élvezni ezt a különleges sportot, bízzuk a dolgot egy irodára. Lehet felszerelést bérelni, és megtanítják az alapokat is. A flyfisher tényleg sportol, ugyanis a jéghideg vízben kell mászni elég sokat, és egyfolytában dobálni a horgot. A horgász-szezon áprilistól október végéig tart, és csak engedéllyel űzhető.
Hegymászás minimális erőfesztéssel: a Júliai-Alpokban ez egyszerű, köszönhetően a sok hegyi hágónak, amit a szlovének kénytelenek voltak megépíteni, ha nem akartak elszigetelődni a világtól. És több tucatnyi birkával túrázni 2300 méteren, feledhetetlen élmény. A Mangart Szlovénia harmadik legmagasabb csúcsa, de nem kell a csúcsra törni, csak egy nagyon klassz hegyi szerpentinen felautózni a Mangart nyeregbe. Aki nagyon menő, az bringával teker fel ide. A 2200 méteren lévő nyeregből el kell indulni az olasz határ felé, és ott minél feljebb túrázni, majd egy idő után megtaláljuk a keskeny gerincen a birkákat.
Akik nagyon barátságosak, de azért a portréfotózáshoz el kell velük üldögélni egy-két órát, mire a bizalmukba fogadnak. Hasonló akcióra számíthatunk a Vrsc hágóban, ahol egy-két, vagy akár félórás túrázással már pazar helyekre érhetünk. Állítom, olyan hegyek ezek, amiket nemigen láthatunk a nyugat-európai Alpokban.
A hely varázsa, ha még nem hangsúlyoztam eléggé, hogy a legújabb trendek mellett a tradíciókat is erősen őrzik a helyiek. A hegyi házakban csak szlovén fogásokkal és szlovén sörökkel fogunk találkozni, és a legmenőbb fast food Bovec főterén is alapvetően szlovén konyhára épül. Itt árulják a világ legfinomabb grillezett erdei gombáját, grillezett burgonyával és polentával, a tejfölhöz hasonlító szósszal.
Bovec és a Júliai-Alpok titka tehát nem titok, a helyiek – akik már nem is annyira helyiek, mert rengeteg természetszerető őrült telepedett le itt –, nyitottak az újdonságokra, de azért ragaszkodnak a tradíciókhoz, és nagyon-nagyon védik a völgyet, a természeti adottságaikat. Úgy tűnik, egyelőre elkerülték a csapdát, hogy aprópénzre váltsák azt, amijük van, és ez eddig bejött nekik.
Ez is érdekelhet:
Vannak olyan városok vagy országok, melyeknek kifejezetten az őszi évszakok hangulata áll jól. Közülük ajánlunk most ötöt szeptemberre, Albániától a Napa-völgyig.
(A szerző fotóival)
júlia alpok | rafting | jóga | trekking | kanyoing | szlovénia
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!