Julie Gautier alkotása talán az egyetlen tánckoreografikus búvár-művészfilm a világon.
Eszünkbe sem juthat, hogy az AMA című kisfilm egyetlen szereplőjének beszélnie is kellene – ez nemcsak a közeg adta kényszer, hanem koncepció is, a néző így legfeljebb támpontokat kap, de az értelmezési tartomány így is széles. Ha viszont tudjuk, hogy Julie Gautier saját bevallása szerint élete legnagyobb fájdalmát osztotta meg, és művét a világ összes nőjének ajánlja, akkor közel juthatunk a megoldáshoz.
