Amerika legjobb grafikusai közt tartották számon a budapesti dizájnert, aki repülőgépekbe és autókba tervezett textileket, és megalkotta az első modern gyerekszobát.
Meglepő, mennyire jól állnak a magyar grafikusok az amerikai sajtó egyik klasszikusánál, a New Yorker magazinnál. Bányai István másfél évtizede rajzol címlapokat a New Yorker-nek (az elsőt a 2001. szeptember 10-ihez készítette), korábban pedig Miskey Gyula (Julian de Miskey) és André Francois (Farkas André) is eljutott idáig.
De alighanem mindegyikük karrierjén lendített egy kicsit a hőskorszak egyik legtehetségesebb művésze,
Kárász Ilonka, aki közel ötven át tervezett rendszeresen címlapokat a világ egyik legismertebb lapjának.
Kárász karrierje 1924-ben indult a New Yorker-nél, majd 1973-ig összesen 186 borítót készített. Jellemzően a hétköznapi élet egy-egy színes pillanatát elevenítette meg, szó szerint, ugyanis előszeretettel használt merész, szokatlan színkombinációkat.
A felülnézeti ábrázolásokon a városi élet mozzanatai éppúgy megjelentek, mint egy piknik vagy bármely más szabadidős elfoglaltság, esetleg egy kert flórája, ilyen formán Kárász borítói nemcsak a dohányzóasztalon mutattak jól, de dokumentumként is értékelhetőek.
„Mona Lisa-stílusú hajviselet, éjfekete szempár, komoly tekintet”
– jellemezte Kárászt a húga, Mariska. „A remete festő” – mondta róla egy kis kiadó vezetője, Guido Bruno. A karakteres jelenségről többen is festettek portrékat, Nickolas Muray rendszeresen fotózta, és még az egyik Vanity Fair-be is bekerült, mint a New York-i latin negyed egyik múzsája.
Nevezték félelmetesnek, elszántnak és szenvedélyesnek, és mert hosszú alkotói pályát futott be, a művészete messze túlmutat a New Yorker-borítókon, noha azokról a legismertebb. Avantgárd magazinok, könyvek és gyerekkönyvek borítóit tervezte, illusztrációkat készített, sőt még térképeket is.
És ez még mindig csak a grafikusi tevékenysége. Tervezett textileket, tapétákat, bútorokat, játékokat, kerámiákat, lámpákat, használati tárgyakat. Elsöprő lendületű tehetsége révén sosem álltak előtte akadályok: a szülővárosában,
Budapesten tizenhat évesen a Képzőművészeti Főiskola első női hallgatójaként egyéni kiállítást rendezhetett, majd Amerikában is nagyon gyorsan megtalálta a helyét.
1913-ban, tizenhét évesen vándorolt ki az édesanyjával, majd több Európából emigrált művésszel együtt megalapította a Society of Modern Artot. Ők adták ki a Modern Art Collector magazint, amelynek gyorsan nőtt az ismertsége és a presztízse, így Kárász munkáira hamar felfigyelt a helyi elit is: a divatcikkeket forgalmazó Bonwit Teller 1915-ben felkérte egy reklámkampány tervezésére.
Akkoriban textiltervezést is tanult, sőt a Women's Wear divatmagazin versenyein rendre jól szerepelt, olyannyira, hogy 1918-ban már „az egyik legjobb modern dizájnernek” tartották.
Megalapította a Design Groupot, amelyet aztán fél évszázadon át vezetett, egészen a hatvanas évekig. Az ipari formatervezés számtalan aspektusát kipróbálta, a munkáira hatott a népművészet, a holland De Stijl csoport is, de mindezt a saját világába olvasztotta. Megelőzte a korát, amikor nem félt a bonyolult minták megjelenítését lehetővé tevő Jacquard-szöveteket átültetni a modern művészetbe, aminek köszönhetően a legnagyobb gyártóktól kapott megrendeléseket.
Közreműködött több új anyag, például a műselyem tökéletesítésében, és azon kevés művészek közé tartozott, akiket az Alcoa felkért az alumíniumburkolatokkal való kísérletezésre.
A munkái autókon, repülőgépeken is megjelentek, de bútortervezőként is sikeres volt, elsősorban gazdasági világválság idején.
1928-ban az American Designers Gallery kiállításán az egyetlen női tervező lett, akire egy teljes szoba berendezését rábízták. A gyerekszobánál derült ki, mennyire jó ötlet volt: forradalmasította a helyiség tervezését, kicsi és könnyen alakítható bútorokkal, különböző színű fogantyúkkal, könnyen mosható, tartós anyagokkal, a gyerekek fejlődését segítő megoldásokkal. Sokan ezt tartják Amerika első modern gyerekszobájának.
Több New York-i mozi és egy iskola bútorait is megtervezte, ám a legfontosabb munkája a saját otthona lett. New Yorktól nyolcvan kilométerre, Brewsterben egy teljesen saját tervezésű otthont épített fel a férjével, Willem Nylanddal, akitől később két gyereke született.
A huszonegy szobás ház bekerült a House Beautiful magazinba is. Akkoriban még igen merésznek számítottak a rózsaszín és zöld falak, vagy az asztalnak használt színezett tükrök. A házat a hetvenes években adták el, akkor készült ez a fotósorozat is.
1981-ben, kevéssel a nyolcvanötödik születésnapja előtt halt meg, a lánya warwicki otthonában. Egy évvel később a New York-i Fifty/50 galéria kizárólag Kárász munkáiból rendezett kiállítást.
Jelenleg több tucat illusztrációját, szőttesét, formatervezett tárgya található a Cooper Hewitt Múzeumban, de olyan megkerülhetetlen gyűjtemények is őrzik az alkotásait, mint a Museum of Modern Art, és a Metropolitan Museum of Art.
bútortervezés | design | magazin | kárász ilonka | dizánj | grafika
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!