Close
Száznyolcvanhat New Yorker-címlapot alkotott, mégis alig ismerjük a nevét

Száznyolcvanhat New Yorker-címlapot alkotott, mégis alig ismerjük a nevét

Amerika legjobb grafikusai közt tartották számon a budapesti dizájnert, aki repülőgépekbe és autókba tervezett textileket, és megalkotta az első modern gyerekszobát.

Meglepő, mennyire jól állnak a magyar grafikusok az amerikai sajtó egyik klasszikusánál, a New Yorker magazinnál. Bányai István másfél évtizede rajzol címlapokat a New Yorker-nek (az elsőt a 2001. szeptember 10-ihez készítette), korábban pedig Miskey Gyula (Julian de Miskey) és André Francois (Farkas André) is eljutott idáig.

De alighanem mindegyikük karrierjén lendített egy kicsit a hőskorszak egyik legtehetségesebb művésze,

Kárász Ilonka, aki közel ötven át tervezett rendszeresen címlapokat a világ egyik legismertebb lapjának.

Kárász karrierje 1924-ben indult a New Yorker-nél, majd 1973-ig összesen 186 borítót készített. Jellemzően a hétköznapi élet egy-egy színes pillanatát elevenítette meg, szó szerint, ugyanis előszeretettel használt merész, szokatlan színkombinációkat.

A felülnézeti ábrázolásokon a városi élet mozzanatai éppúgy megjelentek, mint egy piknik vagy bármely más szabadidős elfoglaltság, esetleg egy kert flórája, ilyen formán Kárász borítói nemcsak a dohányzóasztalon mutattak jól, de dokumentumként is értékelhetőek.

„Mona Lisa-stílusú hajviselet, éjfekete szempár, komoly tekintet”

jellemezte Kárászt a húga, Mariska. „A remete festő” – mondta róla egy kis kiadó vezetője, Guido Bruno. A karakteres jelenségről többen is festettek portrékat, Nickolas Muray rendszeresen fotózta, és még az egyik Vanity Fair-be is bekerült, mint a New York-i latin negyed egyik múzsája.

Kárász, és egy-egy általa tervezett fríz és tányér

Nevezték félelmetesnek, elszántnak és szenvedélyesnek, és mert hosszú alkotói pályát futott be, a művészete messze túlmutat a New Yorker-borítókon, noha azokról a legismertebb. Avantgárd magazinok, könyvek és gyerekkönyvek borítóit tervezte, illusztrációkat készített, sőt még térképeket is.

És ez még mindig csak a grafikusi tevékenysége. Tervezett textileket, tapétákat, bútorokat, játékokat, kerámiákat, lámpákat, használati tárgyakat. Elsöprő lendületű tehetsége révén sosem álltak előtte akadályok: a szülővárosában,

Budapesten tizenhat évesen a Képzőművészeti Főiskola első női hallgatójaként egyéni kiállítást rendezhetett, majd Amerikában is nagyon gyorsan megtalálta a helyét.

1913-ban, tizenhét évesen vándorolt ki az édesanyjával, majd több Európából emigrált művésszel együtt megalapította a Society of Modern Artot. Ők adták ki a Modern Art Collector magazint, amelynek gyorsan nőtt az ismertsége és a presztízse, így Kárász munkáira hamar felfigyelt a helyi elit is: a divatcikkeket forgalmazó Bonwit Teller 1915-ben felkérte egy reklámkampány tervezésére.

Akkoriban textiltervezést is tanult, sőt a Women’s Wear divatmagazin versenyein rendre jól szerepelt, olyannyira, hogy 1918-ban már „az egyik legjobb modern dizájnernek” tartották.

Megalapította a Design Groupot, amelyet aztán fél évszázadon át vezetett, egészen a hatvanas évekig. Az ipari formatervezés számtalan aspektusát kipróbálta, a munkáira hatott a népművészet, a holland De Stijl csoport is, de mindezt a saját világába olvasztotta. Megelőzte a korát, amikor nem félt a bonyolult minták megjelenítését lehetővé tevő Jacquard-szöveteket átültetni a modern művészetbe, aminek köszönhetően a legnagyobb gyártóktól kapott megrendeléseket.

Közreműködött több új anyag, például a műselyem tökéletesítésében, és azon kevés művészek közé tartozott, akiket az Alcoa felkért az alumíniumburkolatokkal való kísérletezésre.

A munkái autókon, repülőgépeken is megjelentek, de bútortervezőként is sikeres volt, elsősorban gazdasági világválság idején.

Illusztráció William Maxwell The Heavenly Tenants című könyvéhez

1928-ban az American Designers Gallery kiállításán az egyetlen női tervező lett, akire egy teljes szoba berendezését rábízták. A gyerekszobánál derült ki, mennyire jó ötlet volt: forradalmasította a helyiség tervezését, kicsi és könnyen alakítható bútorokkal, különböző színű fogantyúkkal, könnyen mosható, tartós anyagokkal, a gyerekek fejlődését segítő megoldásokkal. Sokan ezt tartják Amerika első modern gyerekszobájának.

Több New York-i mozi és egy iskola bútorait is megtervezte, ám a legfontosabb munkája a saját otthona lett. New Yorktól nyolcvan kilométerre, Brewsterben egy teljesen saját tervezésű otthont épített fel a férjével, Willem Nylanddal, akitől később két gyereke született.

A huszonegy szobás ház bekerült a House Beautiful magazinba is. Akkoriban még igen merésznek számítottak a rózsaszín és zöld falak, vagy az asztalnak használt színezett tükrök. A házat a hetvenes években adták el, akkor készült ez a fotósorozat is.

1981-ben, kevéssel a nyolcvanötödik születésnapja előtt halt meg, a lánya warwicki otthonában. Egy évvel később a New York-i Fifty/50 galéria kizárólag Kárász munkáiból rendezett kiállítást.

Jelenleg több tucat illusztrációját, szőttesét, formatervezett tárgya található a Cooper Hewitt Múzeumban, de olyan megkerülhetetlen gyűjtemények is őrzik az alkotásait, mint a Museum of Modern Art, és a Metropolitan Museum of Art.

A kaland folytatódik

Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.

Close