Close
New Yorker-címlapok ötven éven át, és még ennél is több – Kárász Ilonka-portré

New Yorker-címlapok ötven éven át, és még ennél is több – Kárász Ilonka-portré

Amerika legjobb grafikusai közt tartották számon a budapesti dizájnert, aki repülőgépekbe és autókba tervezett textileket, és megalkotta az első modern gyerekszobát.

Meglepő, mennyire jól állnak a magyar grafikusok az amerikai sajtó egyik klasszikusánál, a New Yorker magazinnál. Bányai István másfél évtizede rajzol címlapokat a New Yorker-nek (az elsőt a 2001. szeptember 10-ihez készítette), korábban pedig Miskey Gyula (Julian de Miskey) és André Francois (Farkas André) is eljutott idáig.

De alighanem mindegyikük karrierjén lendített egy kicsit a hőskorszak egyik legtehetségesebb művésze,

Kárász Ilonka, aki közel ötven át tervezett rendszeresen címlapokat a világ egyik legismertebb lapjának.

Kárász karrierje 1924-ben indult a New Yorker-nél, majd 1973-ig összesen 186 borítót készített. Jellemzően a hétköznapi élet egy-egy színes pillanatát elevenítette meg, szó szerint, ugyanis előszeretettel használt merész, szokatlan színkombinációkat.

A felülnézeti ábrázolásokon a városi élet mozzanatai éppúgy megjelentek, mint egy piknik vagy bármely más szabadidős elfoglaltság, esetleg egy kert flórája, ilyen formán Kárász borítói nemcsak a dohányzóasztalon mutattak jól, de dokumentumként is értékelhetőek.

„Mona Lisa-stílusú hajviselet, éjfekete szempár, komoly tekintet”

jellemezte Kárászt a húga, Mariska. „A remete festő” – mondta róla egy kis kiadó vezetője, Guido Bruno. A karakteres jelenségről többen is festettek portrékat, Nickolas Muray rendszeresen fotózta, és még az egyik Vanity Fair-be is bekerült, mint a New York-i latin negyed egyik múzsája.

Kárász, és egy-egy általa tervezett fríz és tányér

Nevezték félelmetesnek, elszántnak és szenvedélyesnek, és mert hosszú alkotói pályát futott be, a művészete messze túlmutat a New Yorker-borítókon, noha azokról a legismertebb. Avantgárd magazinok, könyvek és gyerekkönyvek borítóit tervezte, illusztrációkat készített, sőt még térképeket is.

És ez még mindig csak a grafikusi tevékenysége. Tervezett textileket, tapétákat, bútorokat, játékokat, kerámiákat, lámpákat, használati tárgyakat. Elsöprő lendületű tehetsége révén sosem álltak előtte akadályok: a szülővárosában,

Budapesten tizenhat évesen a Képzőművészeti Főiskola első női hallgatójaként egyéni kiállítást rendezhetett, majd Amerikában is nagyon gyorsan megtalálta a helyét.

1913-ban, tizenhét évesen vándorolt ki az édesanyjával, majd több Európából emigrált művésszel együtt megalapította a Society of Modern Artot. Ők adták ki a Modern Art Collector magazint, amelynek gyorsan nőtt az ismertsége és a presztízse, így Kárász munkáira hamar felfigyelt a helyi elit is: a divatcikkeket forgalmazó Bonwit Teller 1915-ben felkérte egy reklámkampány tervezésére.

Akkoriban textiltervezést is tanult, sőt a Women’s Wear divatmagazin versenyein rendre jól szerepelt, olyannyira, hogy 1918-ban már „az egyik legjobb modern dizájnernek” tartották.

Megalapította a Design Groupot, amelyet aztán fél évszázadon át vezetett, egészen a hatvanas évekig. Az ipari formatervezés számtalan aspektusát kipróbálta, a munkáira hatott a népművészet, a holland De Stijl csoport is, de mindezt a saját világába olvasztotta. Megelőzte a korát, amikor nem félt a bonyolult minták megjelenítését lehetővé tevő Jacquard-szöveteket átültetni a modern művészetbe, aminek köszönhetően a legnagyobb gyártóktól kapott megrendeléseket.

Közreműködött több új anyag, például a műselyem tökéletesítésében, és azon kevés művészek közé tartozott, akiket az Alcoa felkért az alumíniumburkolatokkal való kísérletezésre.

A munkái autókon, repülőgépeken is megjelentek, de bútortervezőként is sikeres volt, elsősorban gazdasági világválság idején.

Illusztráció William Maxwell The Heavenly Tenants című könyvéhez

1928-ban az American Designers Gallery kiállításán az egyetlen női tervező lett, akire egy teljes szoba berendezését rábízták. A gyerekszobánál derült ki, mennyire jó ötlet volt: forradalmasította a helyiség tervezését, kicsi és könnyen alakítható bútorokkal, különböző színű fogantyúkkal, könnyen mosható, tartós anyagokkal, a gyerekek fejlődését segítő megoldásokkal. Sokan ezt tartják Amerika első modern gyerekszobájának.

Több New York-i mozi és egy iskola bútorait is megtervezte, ám a legfontosabb munkája a saját otthona lett. New Yorktól nyolcvan kilométerre, Brewsterben egy teljesen saját tervezésű otthont épített fel a férjével, Willem Nylanddal, akitől később két gyereke született.

A huszonegy szobás ház bekerült a House Beautiful magazinba is. Akkoriban még igen merésznek számítottak a rózsaszín és zöld falak, vagy az asztalnak használt színezett tükrök. A házat a hetvenes években adták el, akkor készült ez a fotósorozat is.

1981-ben, kevéssel a nyolcvanötödik születésnapja előtt halt meg, a lánya warwicki otthonában. Egy évvel később a New York-i Fifty/50 galéria kizárólag Kárász munkáiból rendezett kiállítást.

Jelenleg több tucat illusztrációját, szőttesét, formatervezett tárgya található a Cooper Hewitt Múzeumban, de olyan megkerülhetetlen gyűjtemények is őrzik az alkotásait, mint a Museum of Modern Art, és a Metropolitan Museum of Art.

Close