London városa minden évben kifizeti a brit koronának a bérleti díjat két telekingatlan után. Azt azonban jó ideje senki sem tudja, hogy ez a két terület pontosan hol található.
A bérleti díj kifizetése Anglia legrégebbi nyilvántartott hivatalos ceremóniáján, az évente megrendezett Ceremony of Quit Rents keretében zajlik a londoni legfelsőbb királyi bíróság, a Royal Courts of Justice épületében. A ceremónia során a város képviselője átad a királynő remembrance tisztségű segítőjének
egy sarlóra hasonlító, hajlított pengéjű kést, egy fejszét, hat óriáspatkót, valamint hatvanegy szöget.
A remembrance egy olyan közjogi jellegű, pénzügyekre szakosodott tisztség a ködös Albionban, amit már a 12. század óta betöltenek. A megbízottnak kell számon tartania azt, hogy kinek van bérletfizetési kötelezettsége a korona felé, továbbá emlékeztette a bérlőket is efeljegyzések formájában a tartozásokra, illetve a kifizetések időszakos letudására.
Az illeték megfizetésével azonban a földet birtokló polgár is jól járt, ugyanis mentesülhetett bizonyos kötelezettségek teljesítése alól. Például hiába is bírt valaki vadászati joggal az általa bérbe vett területen, azzal, hogy a magasabb rendű földhatóságnak, azaz a koronának bérleti díjat fizetett, mentesült a külső joggyakorlás alól.
Miután a remembrance átveszi London városának képviselőjétől a különleges illetékcsomagot, megvizsgálja azok minőségét. A hagyomány szerint
a baltának élesnek kell lennie, a késnek pedig tompának. Mindkettőt egy mogyoróvessző átvágásával teszik próbára.
Ha a balta elszabja az ágat, a kés viszont nem, akkor a királynő képviselője az évszázados hagyomány szerint azt mondja, hogy good service, vagyis jó szolgálat volt. Majd ezek után megszámolja a szögeket, és ha mind a hatvanegy megvan, akkor egy good number (jó számok) keretében fejezi ki azt, hogy letudták erre az évre az ingatlan bérlését.
A két birtok holléte a homályba veszett
Középkori feljegyzések szerint a mooors, azaz a mocsárvidék néven szereplő egyik birtokot 1211 óta bérli London városa, a terület pontos helye viszont idővel a homályba veszett. Ennek egyik oka az, hogy a környező lápokat már rég lecsapolták, majd beépítették, így ez a elnevezés nem nyújt sok segítséget a terület beazonosításából.
Egyes feljegyzések szerint a birtok Shropshire ceremoniális megyében található.
Ezt azonban hivatalosan sosem támasztották alá. Az 1980-as években az egyik volt londoni polgármester le akarta végre-valahára tudni az ügyet, így megjelölte a híres mocsárvidéket a térképen – azonban a sejtése nem nyert bizonyítást, és a brit köztudatban sem terjedt el.
A másik ingatlan a Temzéhez közel, a Covent Garden, a St. Paul-székesegyház és a Waterloo Bridge által körülölelt területen lehetett
a korabeli leírások alapján. A második birtok külön eredettörténettel is bír. A brit történelmi emlékezet szerint a Royal Courts of Justice épülete közelében rendeztek egy középkori lovagi tornát. A lovagok segítséget kértek a páncéljuk megjavításához, így felajánlották a munka elvállalójának azt, hogy kibérelheti az akkor még kietlen területet, hogy egy kovácsműhelyt hozhasson létre.
Egy másik elképzelés szerint egy patkolókovács kapta meg a jogot, hogy műhelyt alapítson a területen, miután megpatkolta a templomosok harci méneit. Ezt a történetszálat támasztaná alá az, hogy a megnevezett terület közelében található a Temple Church, és így a bérleti díj egyik része is magától értetődő lenne – a hatvanegy szög és a hat óriáspatkó ugyanis kézenfekvő fizettség volt egy patkolókovácsnak.
És ha már Anglia:
A kocsmárosnak az egész szigetet felügyelnie kell, még a holtszezonban is.
(Forrás: Atlasobscura)
ceremónia | korona | london | brit korona | nagy sztori | Anglia
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!