Tradicionális kézi szövésű technikával, fémszálakat felhasználva alkot textilképeket a Komonka projekt mögött álló Kovács Móni. A fiatal lány a kortárs építészetet és a textilt vitte anyakönyvvezető elé, a házasítás során létrejött kreációi formabontónak számítanak.
A MOME-n végzett Móni textiltervezés iránti vonzalmáról már a középiskolás időkben akadtak árulkodó jelek. Imádott anyagokkal foglalkozni és különféle kísérletezésekkel maradandó dolgokat teremteni, mindig is érdekelte, hogyan építhet fel egy saját struktúrát, és hogyan valósulhatnak meg az általa megálmodott motívumok.
Egyetemi évei alatt eljutott Dániába, ahol az ottani szemlélet mellett egyből megfogta a dizájn hétköznapisága, ahogy átszövi az északi emberek mindennapjait.
Egy utazást követően érzett rá igazából, hogy az enteriőrdizájnnal tudná a legszorosabb kapcsolatot kialakítani.
Elkezdett olyan felületeket kreálni, melyeket főleg az építészetben megjelenő anyagok inspiráltak: ilyen volt az első kollekcióját, aztán későbbi márkájának origóját alkotó látszóbeton. "Megtetszett a rozsdás fém és a beton találkozása, valósággal élővé váltak számomra a gyönyörű, rozsdás lemezek. Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen klassz lenne a textilembe beleszőni a fémszálat. Rengeteget kísérleteztem, vastelepekről beszereztem egy rakás, építkezéseken használt drótot, aztán egy sikeres ösztöndíjnak köszönhetően lehetőséget kaptam továbbvinni ezt a gondolatot. Egy építésznek megtetszettek a dolgaim, az ő megrendelésére készítettem el első munkámat" – meséli Móni a kezdeti lépéseket.
Kizárólag textilképeket készít. A sárgarézzel, vörösrézzel és acélszálakkal megdolgozott szövet felületét a szálak roncsolásával befolyásolja, a végeredmény pedig minden esetben művészi szintet képvisel.
A teljes struktúrát egyedül hozza létre, az egész tulajdonképpen egy felületi játék, ami kicsit elmosódó, véletlenszerű foltok eredményeként jön létre.
Mielőtt leül a szövőszékhez, már tisztában van vele, hogy hová, milyen jellegű, és mekkora térben lel majd állandó otthonra az általa kreált kép, mennyire lesz hangsúlyos vagy éppen visszafogott az adott helyiségben.
"Általában a megrendelő elmondja, mit szeretne viszontlátni, és aztán rám bízza a többit. Valamennyi alkotásom teljesen egyedi, személyre szabható. Soha sem készül két egyforma kép" – avat be munkafolyamatának titkaiba, de kiderül az is, hogy a szövőszék adta korlátok miatt maximum száznegyven centi széles lehet egy-egy alkotás. Persze akadnak ennél kisebb kreálmányok is, minden a tér és az elrendezés hatásától függ.
Nem csupán a jó munkához, a művészethez is idő kell. A tervezési folyamattól a kivitelezés befejeztéig akár egy hónapot is dolgozhat egy képen úgy, hogy naponta nyolc órán át foglalatoskodik a szövőszéken. Sok függ a felhasználható fém minőségétől, a legnehezebb dolga állítása szerint a sárgarézzel van. Egy kiállításra készült legfrissebb munkája például ezüst, arany és az ún. rosegold fémszálakból tevődik össze, de ahogy ennek, úgy valamennyi korábbi kreációjának sem tudja vállalni a szavatossági idejét. Elképzelhető, hogy húsz év múlva már korrodálódik az anyag.
Az emberek türelmesnek és nyugodtnak látják, amikor ezzel foglalkozik, kívülről tényleg békés, stresszmentes munkának tűnik. „Nem mindig az – vágja rá Móni. – A textilképkészítés igazi türelemjáték. Folyamatos harcot jelent az idővel, hogy meglegyek a napi mennyiséggel, ráadásul addig nem látom a textilt, amíg le nem vágom. De még akkor sincs teljesen kész. Szövés közben zenét hallgatok általában, és folyamatosan jár az agyam. Leginkább arra gondolok, vajon milyen lesz a végeredmény, minden úgy sikerül-e, ahogy elterveztem, elvégre egy homogén felülettel dolgozom, ami tele van icipici hibákkal."
Inspirációként az utazásokat, a természetet és a kortárs épületeket jelöli meg, a távolabbi terveit illetően pedig szeretné, ha minél többen megismernék a műveit, és a hétköznapi emberek életébe is nagyobb mennyiségben beleszövődne a dizájn. Nyitna új területek és teljesen másfajta technológiával készülő dolgok felé, ilyen például a szőnyegkészítés.
Móni kézzel készült, ősi technikával gyártott különleges munkáiban az állandóság és a hagyomány köszön vissza.
Ha rájuk nézünk, könnyedén el tudunk mélyedni bennük, vagy bármikor elveszhetünk néhány percre. Főleg akkor, ha többféle szögből nézzük ugyanazt a képet.
Ez is érdekelhet:
A cement.project mögött álló Holló Henrietta betonból kreál különféle tárgyakat az ékszerektől kezdve egészen a nagy kedvencnek számító tortatálakig.
(Fotók: Visontai Márton, Máté Balázs)
kép | textilkép | portré | komonka | textil
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!