A környezettudatos utazóvá válás hét pontja

Ha nyaralunk, akkor sem kell feladnunk az elveinket. Elmeséljük, hogyan maradhatunk zöldek akkor is, amikor kimozdulunk a hazai terepről.

Szerencsére olyan családból jövök, ahol mindig is első helyen szerepelt a tudatosság, ezért már gyerekkoromtól teljesen magától értetődő volt, hogy a különböző színű szelektív kukákat hogyan használjuk, hogy műanyaghalmokat és bádogból készült tonhalkonzerveket ne sorakoztassak a konyha polcain és hogy a kozmetikumoktól az étrendkiegészítőkön át mindenben a lehető legnaturálisabb és legkörnyezetkímélőbb verziót kell keresnem.

Amikor tizennyolc évesen elköltöztem otthonról és elkezdtem élni a nagybetűs életet, ugyanúgy odafigyeltem ezekre a dolgokra, ahogyan akkor tettem, amikor anyukám minden egyes nap emlékeztetett rá, és a mai napig is fontos, hogy környezettudatosan éljek. Egy valamit viszont észrevettem az elmúlt évek során: ha valahova elutaztam, mintha ez az énem kisebb időszakokra eltűnt volna.

Mintha a környezetvédelem legalábbis olyan kötelesség lenne, mint a munka, és ugyanúgy el kellene szakadnom tőle, ahogyan a teendőktől teszem.

Szeptember elején a párommal olasz körutazásra indultunk, és kíváncsi voltam, mennyire tudunk zöldek lenni a közel kéthetes kiruccanáson, ami alatt lényegében mindig az adott kis falu vagy város helyi erőinek voltunk kiszolgáltatva, arról nem is beszélve, hogy rengeteget ültünk autóban vagy vonaton. Ezekből a tapasztalatokból született meg néhány, számomra nagyon fontos – pozitív és negatív pólusokat egyaránt tartalmazó – pont, ezek remélhetőleg útmutatóként szolgálnak majd a jövőbeni utazások alkalmával nem csak nekem, hanem a környezetemnek is.

A műanyag palackos víz kérdése örök dilemma lesz, de nincs minden veszve. Tapasztalatok alapján a nyaralások alatt a palackozott víz állandó fogyóeszköz, főleg, ha az ember mediterrán országban kirándul, ahol a hőmérséklet még árnyékban is negyven fok környékén jár. Éppen ezért én is mindig fél liter vízzel indultam útnak, mondván, majd útközben veszek még pár palackot, ami fokozatosan kitart a nap végéig. Idén ez másképp történt, és csak a négy-, hat- vagy nyolcórás autóutakon nyúltunk műanyag palackhoz. Egyébként egy másfél literes, újrahasznosított palackot és egy üvegkulacsot vittünk magunkkal mindenhova, amiket újratöltöttünk vízzel. Szerencsére Olaszországban rengeteg ivókutat talál magának az ember, de ha ez nincs, még mindig ott vannak a kávézók és éttermek mosdói, ahol fel lehet tankolni. És azt senki ne mondja, hogy soha nem áll meg egy kávéra, egy ebédre vagy egy sütire – esetleg mindegyikre – a nap folyamán.

Ha a szállásadó nem szelektíven gyűjti a szemetet, attól még nem kell mindent egy kukába dobni. Ha csak egy szemetes van az apartmanban, akkor is érdemes befogni egy-egy használt papírdobozt vagy zacskót, hogy az üveg, a műanyag és a papír külön kerülhessen. Mivel nincs rá biztosíték, hogy a szállásadó nem borítja össze a szelektált hulladékot, a legjobb megoldás az, ha mi magunk dobjuk ki – feltéve, ha látunk a közelben szelektívkukákat.

Dobozolás. Mivel mi kocsival indultunk neki a körutazásnak, a bőröndök mellett még jó pár csomag összejött, amiket nagyméretű vászontáskákba vagy dobozokba tettünk. Az első útunk közel nyolcórás volt, mivel egyenesen Veronába mentünk, ezért jól feltankoltunk szendvicsekből és rágcsálnivalókból is, amiket itthon készíttettünk el és dobozoltunk, vagyis próbáltuk teljesen kikerülni a zacskó- és szalvétahasználatot.

A szemetünket a kocsiban is szelektáltuk és kidobtuk, amikor szelektívkukákat láttunk.

Kevesebb előre elkészített ennivaló, több friss. Egy-egy utazás alatt az ember képes telepakolni a hátizsákját kekszekkel, ropival, előre csomagolt péksüteményekkel vagy müzliszeletekkel. Mi zöldséget és gyümölcsöt vágtunk össze dobozba, és inkább többször álltunk meg a helyi paninósnál – azaz szendvicsesnél –, hogy valami frissen készült finomságot együnk.

Ha eldobta, az az ő bizonyítványa. Mármint az eldobott szemétről beszélek. Mi kivétel nélkül olyan helyeken jártunk, ahol rengeteg volt a turista, és sajnos mindig akadt olyan, aki eldobta a csokispapírt vagy ott hagyta a palackját egy sziklának döntve, a cigarettacsikkekről nem is beszélve.

Ha ezeket inkább felszedjük ahelyett, hogy csak dühöngünk a szemetelő tettén, máris a zöld úton haladunk.

Rendszerezés. Az ember úton-útfélen vásárol valamit, ha például egy nagyvárosban jár. A mi utolsó úti célunk Firenze volt, végeláthatatlan bevásárlóutcákkal tele, és persze minket is elcsábított egy-egy üzlet kirakata. Az ilyen eshetőségek miatt nálam például mindig van egy összehajtogatott vászontáska, amelybe a zsákmányt pakolhatom. Ha éppen nincsen, akkor csak egy nagyobb méretű zacskót kérek, hogy a következőknél már ne kelljen, és mindent egyetlen egybe tudjak rendszerezni. Sőt, ha csak egy zoknit vagy valamilyen apró kiegészítőt vásárolok, semmilyen csomagolást nem kérek, hanem csak bedobom a táskám egyik rekeszébe.

Környezettudatos szuvenírek. Felejtsük el a tömeggyártásban készült, több méter celofánba csomagolt műanyag díszeket, tollakat, hógömböket és kulcstartókat! Olaszországban például isteni, helyben készült üveges tésztaszószok, olajbogyók és marinált halacskák várták, hogy ajándékok lehessenek. Minden országnak megvannak a maga helyi specialitásai, amelyek ráadásul nagyon eredetiek is.

Ez is érdekelhet:

olaszország | szemetelés | zöld | környezetvédelem | turizmus