Ksenia Wallenstein egy tehetséges, fiatal hölgy, aki orosz újságíróból lett budapesti keramikus. Két kisgyermek anyukája, egy családfakutatás következtében talált rá a fazekasságra. Vagy fordítva? A szakma találta meg őt? Agyagról, népművészetről, újrakezdésről és izolációról beszélgettünk. Szigorúan virtuálisan.
Az Instagramon bukkantunk rá Ksenia letisztult, kicsit az északi dizájnhoz, kicsit a japán wabi-sabi szemlélethez közelítő egyedi munkáira, és nem tudtunk elmenni szó nélkül a legújabb kollekciója mellett (sem). Aztán kiderült, hogy az egzotikus, Ksenia Wallenstein név nem felvett művésznév, a Budapesten alkotó fiatal művész bizony Oroszorszából érkezett hozzánk. A szerelem hozta, férjével, Robival hét éve ismerkedtek meg, és aztán a budapesti főhadiszállásnál döntöttek. Újságírói pályát hagyott maga mögött, hogy egy új, járatlan úton indulhasson el.
Ksenia ükapja és a dédnagypapája is fazekasok voltak, de az utánuk következő generációk már nem foglalkoztak kerámiákkal. Néhány évvel ezelőtt mélyebben utánament a családfájának, és fel is kutatta a dédapja egyik tanítványának a tanítványát. Aztán úgy döntött, nekilát a fazekasságnak, és nem kellett sok, hogy teljesen magával ragadja a szakma szépsége.
Egy kivételes gondolatot is megosztott velünk az agyagról:
"Nagyon különleges anyag. A természetben megtalálható, így bőven van spirituális jelentése is. Ráadásul a megmunkálásához mind a négy elemre szükség van: vízre, földre, levegőre és tűzre is – ez egy gyönyörű harmónia. A munkafolyamat pedig nagyon érzéki, erre talán nincs is jobb szó... sokan nem véletlenül hasonlítják a szerelmeskedéshez, hiszen hasonlóan érzékeny az agyag, és idő, míg ráérzünk minden rezdülésére."
Szereti, hogy ennyire formálható: egyik nap még egy vázát, a következő napon egy szobrot készíthet, vagy cserepet, esetleg egy apróbb ékszert. A fazekasmesterség Ksenia szerint sosem unalmas, mert mindig tanul valami újat, és próbálgathatja a szárnyait. Most éppen a mázazás minden csínját-bínját tanulja, nagyon élvezi a kísérletezést.
Magyarország természeti adottságaiból és kincseiből sok ötletet és inspirációt merít. A “sand and stones” sorozata egészét a Balaton és környéke inspirálta.
"Most például magyar kézimunkákkal is dolgozom, mert egyszerűen mindig megmelengeti a szívem a népművészet. Nemcsak a kézügyesség, hanem egy nemzet kultúrája, és közvetve egy egész élet is benne van. Imádom a múltat és a történetiséget kutatni, sokat adhat a munkámhoz."
Éttermekkel és kávézókkal is dolgozik, de mint mondja, nem annyira az ő világa a sorozatgyártás. "Minden darab egyedi és megismételhetetlen. Természetesen, ha kell, ismétlek, de nem szeretnék beleragadni egy formavilágba vagy stílusba."
Mi is a karanténnal kapcsolatos munkái kapcsán találtunk rá, ezért pláne kíváncsiak lettünk, hogy jutott eszébe Kseniának, hogy egy ilyen kortörténeti lenyomatot is hagyjon maga után. "A karanténbögrék egyfajta emlékeztető kerámiák. Elég sok tényezős, hogy miért is készítem őket. Furcsa, de elég egyedi időket élünk most. Mindig érdekelt ez a kommemoratív műfaj, és szerettem volna reagálni a megváltozott világra.
Azért választottam a bögrét, mert az az egyik leggyakrabban használt tárgy a konyhából. Sokunknak a teázás, kávézás egy kis rituálé, szóval a börge bőven több, mint csak egy tárgy. Önmagunk elszigetelése ebben az esetben kettős jelentéssel bír.
Eddig a "karanténba zárva", a "self-isolation", a "moss kezet", a "maradj otthon", a "Semmelweisnek igaza volt" és a "covidient" – ezt a kifejezést a férjem alkotta, és azt a személyt jelöli, aki szépen betartja a szabályokat, és következetesen otthon marad ezekben a vírusos időkben – szövegek kerültek fel a bögrékre" – mesélte a művész.
Mint egykori újságírónak, neki is érdekes, ahogy a nyelv formálódik, hogy melyek azok a szavak, mondatok, amelyek mindannyiunk vagy többségünk hangulatát kifejezhetik. "Ha valamit leírsz vagy kimondasz, hangosan – mint a pszichoanalízis alaptétele –, azzal a lendülettel el is fogadod, és elkezdhetsz a pillanatban élni és gondolkodni. Azt hiszem, amint ezeket a mondatokat, szavakat megértjük, onnantól kezdve elkezdhetjük élni az új életet, a megváltozott körülményeivel együtt, ahelyett, hogy panaszkodnánk, és a negatív dolgokra koncentrálnánk.
Személyes kedvencem a semmelweisses darab, mivel lenyűgöz ez a fantasztikus történet, azt hiszem, sokunknak példaértékű lehet. Itt az ideje eddig ismeretlen és meg nem tapasztalt utakon járni, ahogy ezt Semmelweis is tette. Ő sosem adta fel!"
Ksenia szerint a koronavírus lehetőséget nyújt arra, hogy sok rossz szokást is átgondolhassunk és újraértékeljünk a légszennyezéssel, a bolygó kizsákmányolásával és az életstílusunkkal kapcsolatban.
Ez is érdekelhet:
Ezek a mostani, sosem látott 2020-as napok hamarosan már csak a múlt emlékei lesznek.
(Fotók: Ksenia Wallenstein jóvoltából)
karantén | ksenia wallenstein | keramikus | kerámia | covid-19 | dizájn
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!
