Ha abból indulunk ki, hogy csak a legkeresettebb, legexkluzívabb luxusmárkákat érdemes hamisítani, könnyű megérteni, miért botlunk minden sarkon diszkontárú Louis Vuitton táskákba. Persze, egy jószemű vásárló simán kiszúrja a csalást – az ikonikus logó, a jellegzetes formavilág, az anyagok, és egy-két finom részlet is árukodik, hogy eredeti darabbal van-e dolgunk. Az LV-szignó az egyik legismertebb a világon, azt viszont kevesen tudják, hogyan indult ez a legenda több mint százötven éve, még mielőtt a luxusüzletek kirakatába került volna.
Az aprócska, francia faluban, Anchay-ben született Louis Vuitton nagyon fiatalon megunta a vidéki életet – 1834-ben, mindössze tizenhárom évesen, egyetlen táskával nekivágott a világnak. Vuitton gyalog indult el Párizsba, végül csak két évvel később érkezett meg a 470 kilométerre fekvő fővárosba.
Az izgalmas nagyváros Vuittonnak jó lehetőségeket hozott, megérkezését követően Monsieur Maréchal doboz- és csomagolóanyagokat gyártó műhelyében kezdett tanonckodni. Maréchal műhelye a 19. században kulcsfontosságú igényeket szolgált ki: a lovaskocsikon, hajókon és vonatokon az utasok csomagjait korántsem kezelték óvatosan, így aki tehette, szakembereket fogadott féltett tárgyainak és ruháinak szakszerű csomagolására, és az ehhez szükséges tárolódobozok gyártására.
Louis hamar megtalálta a helyét a szakmában, és tizenhét éven keresztül Maréchal mellett dolgozott, ahol a dobozkészítés mellett később a személyre szabott bőröndök gyártásába is beletanult. 1853-ban karrierje egy váratlan megkereséssel vett új irányt: Franciaország császárnője, Eugénia, Bonaparte Napóleon felesége kérte fel, hogy legyen a személyes dobozkészítője és pakolója.
Innentől Vuitton az előkelőbbnél előkelőbb császárnői ruhák szakszerű és biztonságos pakolásáért felelt, és azért, hogy azok épségben jussanak el a Tuileriák palotájából a saint-cloud-i kastélyba, vagy épp különböző tengerparti célpontokra. A pozíció kapukat nyitott uralkodók, és az elit világ felé, így nem sokkal később saját műhelyet nyitott Párizsban.
Ettől kezdve már saját neve alatt árulta bőröndjeit és tökéletesítette termékeit: hamarosan bőr helyett a tartósabb és vízálló textilből kialakított bőröndökkel kezdett kísérletezni, és kifejlesztette a négyszögletes, egymásra pakolható modellt, ami a kerek formájú szállítódobozok korában hatalmas innovációnak számított.
A praktikus újítások annyira népszerűek lettek a kényelmes utazásra vágyók körében, hogy Vuittonnak hamarosan egy nagyobb műhelybe kellett költöznie – 1859-ben nyitott meg az asnièresi műhely, ahol kezdetben húsz, az 1900-as évek elején száz, 1914-ben pedig már 225 lelkes bőröndkészítő dolgozott.
A megrendelésekkel együtt a műhely is növekedett, később a Vuitton család lakhelyét is a műhely mellett alakították ki. A ház ma egy magánmúzeum része, a régi műhelyben viszont most is közel kétszáz szakember dolgozik a világ minden tájáról érkező ügyfelek megrendelésein.
Vuittont 1867-ben a Napóleon által szervezett párizsi kiállításon bronzmedállal jutalmazták, ami tovább növelte ismertségét. Az 1870-71-es porosz–francia háború alatt ugyan műhelyét kirabolták és lerombolták, a munka nem állt meg hosszú időre: a háború után új helyszínen folytatta a gyártást és tervezést, 1886-ban pedig fiával közösen bemutatták a legendás kétrugós csatból álló zárat, ami egy teljesen új fejezetet nyitott az utazóbőröndök világában.
A sima bőrönd innentől igazi kincsesládává vált, amiben a boldog tulajdonosok elzárhatták legféltettebb tárgyaikat.
A zár hatékonysága olyannyira csalhatatlannak bizonyult, hogy Louis Vuitton még a híres szabadulóművészt, Houdinit is nyilvános újságcikkben hívta ki egy megmérettetésre. És bár a művész nem válaszolt a kihívásra, a zár a mai napig a híres LV-logós bőröndök védelmét szolgálja.
Louis Vuitton egészen 1892-ben bekövetkezett haláláig folytatta a munkát, utána a vállalat irányítását fia, Georges Vuitton vette át, aki az egyre gyarapodó hamisítások miatt a korábban már levédett vásznak mellé szabadalmaztatta a gyémántokat, köröket, és virágokat ábrázoló ikonikus, LV monogramos vásznat, hogy ezzel is megkülönböztethesse a vállalat termékeit az olcsó utánzatoktól.
A márka hírneve a rengeteg hamisítvány ellenére is töretlen, a kollekciók pedig már messze túlmutatnak a táskákon: az első kreatívigazgató, Marc Jacobs keze alatt a Louis Vuitton bemutatta saját férfi és női utcai ruhakollekcióját, a reklámkampányokban pedig évről évre olyan hírességek tűnnek fel, mint Angelina Jolie, Bono, Sean Connery vagy Jennifer Lopez.
És hogy mennyit ér ma ez a bőröndbirodalom? 2012-ben a világ második legnagyobb piackutató cége, a Millward Brown tanulmányában a Louis Vuitton a világ legértékesebb luxusmárkájaként végzett, 25;9 milliárd dolláros összértékével megelőzve a Hermest és a Rolexet.
Ez is érdekelhet:
Egy algériai fickó, aki Párizsba ment, és örökre megváltoztatta a divatot.
(Fotók: Louis Vuitton, Pixabay)
luxusmárka | doboz | uralkodó | louis vuitton | szállítás
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!