Close
Nemes gesztus vagy kulturális trójai faló? Kinek jó a Louvre Abu-Dzabi?

Nemes gesztus vagy kulturális trójai faló? Kinek jó a Louvre Abu-Dzabi?

Valami olyasmi történik szombaton Abu-Dzabiban, ami korábban elképzelhetetlen volt, ugyanis úgy léphet be az ember a Louvre-ba, hogy nem Párizsban van. Közel fél évtizedes építkezés, és több hónapos csúszás után szerdán Franciaország elnöke, Emmanuel Macron adta át a párizsi intézmény Egyesült Arab Emírségek fővárosában található múzeumát. Beszédéből úgy tűnt, a múzeum feladata, hogy a nyitottság és tolerancia jelképe legyen, ami a globális terrorizmus időszakában fontos üzenetnek tűnik, sokkal többről van szó.

Louvre 2.0

A Louvre Abu Dhabi egy csapásra az arab térség legnagyobb múzeumává vált, és ezzel együtt a nyugati-keresztény kultúra olyan gyűjtőpontjává, amilyen eddig az öbölállamokban, sőt, az Amerikai Egyesült Államokat nem számítva sehol a világon nem létezett. Már Macron is a „sivatag és fény múzeumaként” emlegette a Louvre 2.0-s verzióját, és kétségtelen, hogy jelentősen növeli majd a város presztízsét, ami a Forma-1 után újabb mélyütést vitt be közeli riválisának, Dubajnak illetve a katari Dohának.

A múzeum kiállítási terei 8600 négyzetméter felületűek, ebből 6400 négyzetméteren találhatóak a múzeum képtárai, 2000 négyzetmétert tartanak fenn az időszaki kiállításoknak és 200 négyzetmétert egy gyermekek számára berendezett múzeumnak. Nouvel épülete egy arab medina hangulatát idézi meg, ötvenöt helyiségből áll, és nincs közöttük két egyforma. A jelenlegi gyűjtemény legkomolyabb darabja Leonardo da Vinci La Belle Ferronniere című festménye, Vincent Van Gogh önarcképe a Musée d’Orsay-ből, Édouard Manet Le Bohémien-je, Picasso, Whistler, Aj Vejvej alkotásai, illetve egy II. Ramszeszt ábrázoló szobor a Louvre-ból.

A Louvre mint trójai faló

A meggyőző pr-stunt mögött brutális beruházás áll, amellyel Franciaország nyerte a legtöbbet. Az épületet egy francia építész, a Pritzker-díjas Jean Nouvel tervezte, az eredetileg 600 millió euróra becsült építkezés végül másfél milliárdnál állt meg, és ezt teljes egészében Abu-Dzabi állta.

Ezenfelül a város harminc évre megvásárolta a franciák művészeti know how-ját: Párizs város egymilliárd euróért kölcsönzi szellemi tudását, szervez kiállításokat és kölcsönöz műtárgyakat.

Csak a 2037-ig érvényes névhasználatért 400 millió eurót kapott a tizenkét párizsi múzeumot tömörítő szervezet, az Agence France-Muséums, Abu-Dzabinak tehát eddig közel hárommilliárd eurójába került, hogy a Louvre franchise megnyissa helyi fiókját. A francia államnak azonban nem csak az eurómilliárdok számítottak: sokkal fontosabb, hogy 2009-ben, két évvel a Louvre Abu-Dzabi szerződés megkötése után létrehozták az első állandó katonai támaszpontjukat Abu-Dzabiban, ami politikai szakértők szerint fontos lépés afelé, hogy növeljék befolyásukat az Öböl-térségben. Nem véletlen, hogy a Louvre Abu-Dzabiról úgy tartják, „ez az első múzeum, amelyet a diplomácia hozott létre”.

Az Abu-Dzabi nem az első Louvre, amelynek nyitása politikai felhangokkal bír. A Louvre-t 1793. augusztus 10-én nyilvánították közmúzeummá, a királyság bukásának egyéves évfordulóján.

És mit akar Abu-Dzabi? A Louvre csak az első fejezet Abu-Dzabi rebrandelésében, amelynek célja, hogy a pejoratív „sivatagi vidámpark” címkét ledobva a térség kulturális kohójává váljanak. A közeljövőben hasonló múzeumfiókokat fog nyitni a New York-i Guggenheim, és a múzeumnegyedben pedig már adott a szintén szupermodern Zajed Nemzeti Múzeum, vagyis mondhatjuk, hogy az olajváros vezetői hajlandók mélyén a zsebükbe nyúlni, hogy valóban a térség kulturális fővárosává válhassanak. Vannak bennünk kérdőjelek, hogy pusztán anyagi befektetésekkel lehetséges-e, de ez már egy teljesen másik történet.

Close