Idén búcsúzik a legendás amerikai zenekar, még egyszer utoljára a Müpában is láthatjuk őket

A hangzásuk még azoknak is ismerősen csenghet, akiknek a név talán nem: a Manhattan Transfer énekegyüttes The boy from New York City című feldolgozásával egy csapásra a slégerlisták élére került, és beírta magát a zenetörténelembe.

Az 1972-ben alapított, két női és két férfi taggal rendelkező formáció a különböző műfajokből merítve harmonikusan eklektikus zenei világot alkotott, melyben egyaránt szerephez jut a felhőtlen vidámság és a mély érzések.

Az egyik tag, Alan Paul egyszer így nyilatkozott: „nem akartuk magunkat korlátozni vagy egy zenei stílusba zárni. Nagyszerű lemezeket akartunk készíteni, és hittünk abban, hogy minden zenei műfajban létezik kiválóság. Mindig is megvolt a szabadságunk a felfedezéshez, és ahhoz, hogy rányomjuk a saját harmonikus bélyegünket bármire, amit csinálunk".

Az együttes a negyvenes évek könnyűzenéjéhez és jazzszerzeményeihez nyúlt vissza, és a hetvenes, nyolcvanas években a vokális hagyományok új reneszánszát indította el

azzal, hogy a számokat modern R'n'B- és popköntösbe öltöztette, elképesztő harmóniát teremtve a fülbemászó dallamokkal. De ami emellett igazán különlegessé teszi őket, az a közvetlen előadásmódjuk.

Hogy mennyire fontosnak tartják a közönséggel való kapcsolatot és azt, hogy megszólítsák az embereket, jól illusztrálja, amit Cheryl Bentyne a Boy from New York City feldolgozása kapcsán mondott: hogy úgy gondolták, ennek a slágernek van egy második esélye a sikerre, mert egyike azon daloknak, amelyeket jól lehet dudorászni, az emberek pedig szívesen éneklik.

Ezt a közvetlenséget mi is testközelből átélhetjük november 29-én a Müpában, ahová a karrierjét lezáró búcsúturné keretében hét esztendő után tér vissza a zenekar

nem sokkal azelőtt, hogy december 15-én sor kerülne az utolsó fellépésére a Los Angeles-i Walt Disney Concert Hallban.

Ami a repertoárt illeti, bőven lesz miből válogatni, az együttes ugyanis összesen huszonkilenc albumot jegyez. A legutóbbi a Fifty című, amellyel tavaly az ötvenéves pályafutásukat ünnepelték, és amelynek különlegessége, hogy egy nagyzenekar, a kölni WDR Funkhausorchester közreműködésével született. Az albumon, amelyért Grammy-díjat is kaptak, tíz kiválasztott darab szerepel, nagyszerű áttekintést adva a kvartett stiláris sokszínűségéről, a nagyzenekar pedig az együttes egyébként is lenyűgöző harmóniai megoldásait parádés hangszerelési ötletekkel gazdagítja.

Pályafutásukra egyébként is jellemzőek a különleges együttműködések: dolgoztak együtt többek között Tony Bennett amerikai jazzénekessel, Bette Midler popénekessel, Phil Collins-szal, BB King-gel és még sokakkal.

Grammy-díjból sem ez volt az első, amivel büszkélkedhetnek. Húsz jelölést és tizenegy díjat kaptak, 1981-ben pedig elsőként egyazon évben mind a pop, mind a jazz kategóriában elnyerték az elismerést: a Boy From New York City című dalért a legjobb pop vokálos duónak illetve együttesnek járó elismerést vihették el, az Until I Met You című dalért pedig a legjobb jazzduó illetve együttes kategóriában bizonyultak a legjobbnak.

1985-ben nem kevesebb, mint tizenkét Grammy-jelölést kaptak a Vocalese című albumukért, amivel Michael Jackson Thrillerje után a második legtöbb jelölést kapó lemez lett az övék abban az évben. Munkásságuk elismeréseként bekerültek az amerikai énekegyüttesek előtt tisztelgő Vocal Group Hall of Fame-be is.

Az idők során a zenekar több tagcserét megélt, a jelenlegi formációban
az egyik alapító, Janis Siegel, és a nem sokkal később csatlakozott Cheryl Bentyne valamint Alan Paul és a 2014 óta tag Trist Curless énekel. A zongorista és egyben zenei rendező Yaron Gershovsky szintén régóta tagja a zenekarnak, a dobok mögött pedig Ross Pederson, bőgőn Boris Kozlov, gitáron Pete McCann kíséri az énekeseket, akik könnyed profizmusukkal és szerethető személyiségükkel bizonyára maradandó nyomot hagynak a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönségének lelkében.

Jegyek a Müpa oldalán kaphatók.

Manhattan Transfer | jazz | zene | ének | müpa | pop