A várnegyedből érkezve zegzugos lépcsőkön át lehet eljutni a Vérmező új loft étterem-bárjába, amely hiánypótló helye a környéknek: nemcsak jól ismert ízeket, hanem extravagáns környezetet is ad.
Az első benyitás után nem gondolnánk, hogy előző életében egészen más jellegű rendeltetéssel működött, mert a tekintetet rögtön elkapják a magasban pihenő zöldek, a márványszerű asztalok és a tekintélyesnek ható pult.
Később kiderül, a nagy belmagasság és a látszógépészet oka az indusztriálban keresendő, annak idején ugyanis egy hatalmas ipari tér otthonaként szolgált az épület.
Az enteriőr megálmodóinak eszük ágában sem volt elrejteni az erre utaló bizonyítékokat, inkább csak elfedték az alapvető indusztriális hangulatot.
Sikerült, merthogy a robosztus, sötétre fújt gépészetet jóval színesebb, természetközelibb dolgokkal öltöztették fel.
Az éttermet magába ölelő épület egy abszolút felső kategóriás luxusapartman. A Marischkánál pedig igyekeznek a házhoz igazodva annak színvonalát hozni, miközben az utca embere számára vonzó, hívogató alternatívában gondolkodnak, amit egyszerűséggel és az extravagáns belső tér kettősségével próbálják meg elérni.
Az egyszerűség az étlapon jelentkezik, mert ha megnézzük tradicionális fogások uralta, szinte már a menza irányába kacsintgató menüt, máris megfejthetővé válik a képlet. "Rendkívül szépek és finomak az ételek, sikerült jól eltalálni a tálalást. A nagy elméletek helyett ez volt a célunk" – ezek már Bokor János ügyvezető válaszai arra a kérdésre, miért itt, a Vérmező szomszédságában próbáljuk ki a jól ismert klasszikusokat, amiket ezer másik étteremben is elénk tudnak rakni.
A ház által biztosított jellegzetes környezettel és – egy kis oximoronként – a feltűnés nélküliséggel próbálnak kitűnni, nem beszélve a Budapest egyik legelegánsabb luxusszállodájából érkező Purger Attila séf bevetéséről, aki afféle saját játszóteret kapott a konyhában.
"Utóbbi eredményeit a napi ajánlaton mutatjuk meg: kísérletezős, modern fogásokkal kedveskedünk. Azért szeretek vele dolgozni, mert az első pillanattól kezdve egyértelmű volt számára, hogy érti, amire gondolok. Attól, hogy valami egyszerű, még nagyon sok örömöt okozhat a vendégnek. Az volt a kérésem, hogy próbáljunk meg egyszerű ételeket nagyon-nagyon jól elkészíteni. Merthogy egyáltalán nem mondható alapvetésnek, hogy ez mindig sikerül. Ebben kiváló partnernek bizonyult, így nálunk a krumplileves az krumplileves, nem kell tovább gondolni semmit. Azt akartam elkerülni, hogy öncélúak legyenek ezek a kombinációk. Az étlapon a sorrendiséget megtartva, az egyszerűtől indulva a modern és bonyolultabb fogásokig, úgy érzem, sikerült megtalálni a harmóniát” – mondja a Marischka étterem és bár ügyvezetője.
A harmónia a klasszikusokban is ott rejtőzik; a legnépszerűbb fogásként számon tartott hagymás rostélyosban a kiváló minőségű hús például remekül működik együtt a pikáns, fűszeres, mustáros szósszal, amiben megmártózik, és amihez természetesen sok-sok hagymát társítanak, aztán a gazdagon illusztrált gulyáslevesben is, aminek omlós húsa mellett a hagymaszórása érdemel extra figyelmet. Nem mondható menzaklasszikusnak, sokkal inkább a különlegességek közé kerülhetne fel a kacsamell, amelyet – hogy egy kis rendhagyóság azért beleférjen – céklával és észveszejtően lágy paszternák krémmel tálalnak és ugyancsak a modernebb irányt mutatja a csokoládétorta, ami egyszerű, sűrű, tömör, kakaós és grillázsos költemény, amihez istenien passzol a hű(s) társként érkező ribizlis öntet. Remek lezárás lehetne, csakhogy itt még nem ér véget a történet.
Mint a neve és a bevezetőben említett pultja elárulja, a hely nem csupán étteremként járul hozzá a környék felpezsdítéséhez: estefelé a kellemes félhomály és a signature koktélok és kézműves sörök veszik át észrevétlenül az irányítást.
(Fotók: Bálint Tamás és Major Ákos)
vérmező | bár | konyha | buda | klasszikus | modern
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!