Close
Ilyen varázslatos megmászni Európa egyik legszebb hegyét

Ilyen varázslatos megmászni Európa egyik legszebb hegyét

Sokan esnek szerelembe vele első látásra. De azok is, akiket egyébként hidegen hagynak a havas hegycsúcsok, nem tudnak érzéketlenek maradni a világ egyik legszebb hegyének tartott Matterhorn láttán. Elmondjuk, milyen közelről.

“Egyszerűen nem lehet hasonlítani semmi máshoz, csak önmagához. A hó rajta nem olyan, mint a mandula, a kis felhők mellette nem olyanok, mint a nagynéném pihepárnái nagytakarítás után, feketén előugró homloka nem olyan, mint az oroszlán sörénye, sejtelmes kontúrjai nem olyan, mint Dante víziója a Purgatórium harmadik énekében. Az egész együttvéve pontosan olyan, mint a Matterhorn, csak éppen nem lehet elképzelni, hogy ilyen van.“

Ezt Benedek István írta 1963-ban a Csavargások az Alpokban című könyvében, s állítom, cseppet sem túloz.

Az egész a formájával kezdődik, aztán az ember közelebb megy hozzá, először elborzasztja, majd kezdi magát befészkelni az agyába. Nem egyszerűen egy hegy. Szinte mindenkire elementáris erővel hat a látványa.

Ez a 4478 méter magas hegycsúcs (olaszul Cervino) nem az Alpok legmagasabb hegye, de a legemblematikusabb. Svájc Wallis tartományában Zermatt városka felett magasodik, a másik oldalán pedig az olaszországi Cervinia fekszik, és két csúcsa is van: egy olasz és egy svájci. Jellemzően az olasz oldalról az olasz csúcsra, a svájci oldalról a svájci csúcsra másznak.

Az igazi csúcs azonban svájci, a legutóbbi mérések alapján 4477,5 méter, az olasz ugyanis az olaszok nagy szívfájdalmára kicsit alacsonyabb: 4476,4 méter.

Ez elhanyagolható különbség, de földrajzi értelemben a csúcs mégiscsak Svájcban van.

És legyünk őszinték, amíg az olasz oldalról kicsit átlagos képet mutat a hegy, a svájci Zermatt felől viszont olyan profilja van, amitől mindenki lélegzete egy kicsit elakad, amikor először megpillantja a világ legismertebb hegyét. Ezért válhatott Svájc szimbólumává, és a világ egyik legeladhatóbb marketingtermékévé. Nehéz lenne felsorolni, hány svájci óramárka logója lett a hegy, és az egyik legismertebb svájci csokoládé mellett megszámlálhatatlan terméket lehet eladni a hegy képével.

Ilyen hüttét vezetni a Matterhorn alatt

Kedvtelésből és persze némi fizetésért több szezont töltöttem el a hegy lábánál álló kis menedékházban, ahol telenként két hétig egyedül üzemeltettem a hegyi kunyhót. Ez elsőre viccesnek hangzik, de azért nem leányálom.

A Schönbiel Hütte 2800 méteres magasságban fekszik, és télen csak síléccel lehet megközelíteni, azaz sítúrázva. Hatalmas szélviharban egy jeges lejtő az utolsó leküzdendő akadály, mielőtt az ember bejutna a házba. Mivel a viharos szél jegesre gyalulja a ház előtti lejtőt, ezért egy vasat kell a síléc aljára erősíteni, ami karmokkal tapad a jégbe, ezzel megakadályozza, hogy visszacsússzon a léc.

Mivel legutóbb éppen egy vihar közben kellett felmennem oda, a jeges szélben rendesen küzdöttem, miközben a hátizsákom súlya húzott visszafelé. Felértem, befűtöttem, és négy napig majdnem egyedül voltam a hóvihar miatt. A hegyen szinte nyomasztó a csönd, néha felüdülésképp lavinák dübörögtek a szemközti Dent d’Herens északi faláról.

Télen menedékházat vezetni több okból is nehezebb, mint nyáron: nincs folyóvíz. Vagyis reggeltől estig havat kell gyűjteni, s azt egy hatalmas tartályban megolvasztani. És hideg van, hiszen tél van. Négy emberre nem kell sokat főzni, mosogatni se, ami ugye szintén hólével történik, mert itt nincs meleg vizes csap, a mosogatóvíz pedig megy a vécé öblítésére. Amúgy az már luxus, hogy nekem nem kellett a kinti vécét használni, a vendégek ugyanis a hóviharban is húsz métert ereszkedtek a jeges lépcsőn a mellékhelyiségbe. Nem ritka, hogy jégcsákányt kell használniuk az ereszkedéshez, hogy le ne csússzanak. A hegyi élet kihívásai közé tartozik, hogy nincs zuhany és hajmosás.

És akkor vissza a hegyre

A Matterhorn minden hegymászó szívét megdobogtatja. Nincs olyan alpinista, aki ne akarna legalább egyszer a csúcsán állni. Ez vakmerő próbálkozásokhoz is vezet, a Matterhorn ugyanis nem adja könnyen magát. Horace Bénédict de Saussure svájci fizikus és geológus, aki korábban már megmászta a Mont Blanc-t, lehetetlennek tartotta, hogy ember feljusson a Matterhorn csúcsára:

„szinte függőlegesen meredek oldalai, melyeken még a hó sem képes megtapadni, teljesen lehetetlenné teszik a feljutást.”

Az olasz–svájci konfliktus már a hegy első megmászásakor is valóságos és tragédiába torkolló küzdelemmé vált. Edward Whymper már túl volt több próbálkozáson, amikor 1865-ben a svájci Zermattból vágott neki a hegynek társaival, miközben az olasz oldalról Jean-Antoine Carrel hat társával indult a csúcs felé. Whymper és társai másnap délután fenn álltak a csúcson, miközben Carrel mindössze négyszáz méterrel volt a csúcs alatt. Amikor meglátta riválisát a csúcson állni, feladta a küzdelmet. Whymper viszont keserves árat fizetett a győzelemért: a lefelé mászás során három társa is lezuhant.

Az első megmászás viszont az emberéletet követelő tragédia ellenére mégis a svájci oldalról történt. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy az olasz oldal nehezebb. Én is kétszer próbálkoztam az olasz Oroszlán gerincen feljutni a hegyre, mind a kétszer kétszáz méterre a csúcstól fordultunk vissza, idő hiányában.

A Matterhorn mindenkié

Nem kell ahhoz a csúcsra vágyni, hogy élvezzük a Matterhorn fenséges látványát. Amikor szép az idő, mesés túrát lehet ide a házhoz tenni, akár hóban, akár nyáron a zöld réteken keresztül. A túra alatt végig kísér a Matterhorn látványa, ami méltán a világ egyik legszebbnek tartott hegye.

Zermattból indul több ösvény is, egyszerűen követni kell a Schönbiel Hütte táblát. Négy óra alatt fel lehet érni.

A lustábbak felmehetnek felvonóval a Schwarze See-ig, onnan csak két és fél óra a túra. Nyáron még aznap le lehet menni, de télen ajánlott az éjszakát a hüttében tölteni, ahol a foglalás erősen ajánlott. A félpanzió ára nyolcvan frank, ha bármelyik alpesi szövetség tagja az ember, akkor csak hatvankilenc frank.

Szállások és túrák ezen a honlapon találhatók.

(Fotó: a szerző, Unsplash)

Close