Most már értjük, miért imádják a magyarok a horvát Toszkánát

Sokak szerint Horvátország legszebb régiója. Nem foglalunk állást, de annyi bizonyos: a mély völgyeken és szakadékokon át csobogó patakok, a mezők fölé magasodó dombok, a hegyekben elbújó kisvárosok és az olykor a tenger szélét érintő olajfaligetek látványa valóban dekoratívvá teszi Isztriát. Meg is néztük a háromszög alakú félsziget egy kisebb szeletét.

Budapestről nagyjából hatórányi gázpedál-nyomással elérhető a magyarok körében népszerű, tengerbe nyúló terület. A horvát partok legészakibb csücskébe autóval a legegyszerűbb eljutni, de a kalandvágyásban alulteljesítők saját felelősségre bevállalhatják a mintegy nyolc órán át zötyögő vonatot is.

Ciao, Itália!

A félsziget területén Horvátország és Szlovénia osztozik, ám alig akad olyan pontja Isztriának, ahol ne legyintenének meg az Olaszországból átfújó szellők. A mediterrán hangulattól kezdve a tipikus építészeti jegyeken át a kicsit furcsa, három nyelvet „összemosó” helyi dialektusig olyan pillanatok kapnak el, mintha valamelyik kedvelt Riviérán dolce vitáznánk.

Az itáliai impulzus nem véletlen, hiszen Triesztből szinte átintegetnek az ottaniak, a bájos és nyugodt Crveni Vrh (olaszul Monte Rosso) környékén pedig bátran leforgathatnák a Napsütötte Toszkána című film folytatását.

A magasba nyújtózkodó tujafák, a jellegzetes kőházak, a zöldellő olívaligetek, a szelíd domboldalakon sütkérező szőlőtőkék és a körülírhatatlan vibe a talán legkedvencebb olasz régióra emlékeztetnek.

A rómaiak, a velenceiek, a szlávok és az osztrákok okozta kulturális hatás miatt Isztria kétségkívül változatosnak mondható. A sokféleség a gasztronómiában is megmutatkozik: egyrészt a nagy vizektől távol élőknek szokatlan az a felszabadító frissesség, ami egy-egy tengerből kiemelt alapanyagból készülő fogásnál érződik, másrészt ezeken kívül a környék sztárjának számító szarvasgombát és olívát használó helyi specialitások kötelező megállókkal teli gourmet-Caminóvá emelik a régiót.

A főszezonnak a júliust és az augusztust mondják, úgyhogy a június mellett inkább a szeptember tűnik ideális időpontnak egy isztriai triphez. Várost nézni, strandolni, kirándulni, biciklizni, borászatokat látogatni, a tenger legjavát megkóstolni, netán csak egy étterem teraszán friss olívaolajba kenyeret tunkolni most (vagy az ősz nyitányán) a legjobb.

Ilyenkor kevés a szelfiszpotért tolakodó Instagrammer, nem kell egy nappal előre napozóágyat foglalni és a napszemüveg sem olvad rá a szemgödrünkre.

Ez a vidék (valamint Umag és tájéka) remek választás a nyugalomra és a természet közelségére szavazóknak. Mivel a félsziget nem számít vészesen nagynak, ezért bázisnak sem utolsó; az ismertebb helyek közül a környék legizgalmasabb városa címével büszkélkedő Porec, a bájos Rovinj, a római műemlékekkel teli Pula, vagy a monarchia hangulatában fürdő Trieszt is könnyedén megközelíthető innen.

Ötcsillagos élmények – I. fejezet

Bő egy évtizeddel ezelőtt még a nagy semmibe futott bele az, aki a mai Kempinski Hotel Adriatichoz tartozó birtokra tévedt.

Manapság viszont egy abszolút újszerű, egyben a helyi hagyományokat tiszteletben tartó komplexum terebélyesedik ott, melyhez privát tengerpart, tizennyolc lyukas golfpálya, saját kis olívaliget, és csinos luxusvillák tartoznak.

Már a nap és a homok színeiben úszó lobbyba belépve is apró hidegrázáson esik át a vendég – hiába van meleg – amikor az isztriai építészeti stílusra reflektáló előcsarnok üvegablakai láttatni engedik a tengert.

Elegáns, tágas, világos és modern resort ez, mely bevallottan az aktív pihenést keresőknek ad opciót. Rengeteg sportolási és kikapcsolódási lehetőséget ajánl az Adriatic, melyek közül vezető helyen áll a csodás környezetben fekvő golfpálya, de aki kosárlabdázni, füves pályán (!) teniszezni, kerékpározni, búvárkodni, túrázni, tengerparti jógázni szeretne, vagy „csak” kényeztető spa-kezelést élvezne, az sem csalódik.

Mivel a már említett szarvasgomba a környék egyik kincseként ismert, nem mindennapi élményként az erre a célra kiképzett kutyák társaságában a hotel által szervezett háromórás szarvasgomba-vadászatra is be lehet jelentkezni.

Az élménycsomag – nem hivatalos – része még a nyugalom és a csend; a harmónia leginkább a hotelhez tartozó, étteremmel kiegészülő privát tengerparton „kérhető”. Mindez azért érdekes, mert Horvátországban nem könnyű privát partszakaszhoz jutni, úgyhogy tényleg érdemes élni vele. A vízhez közeli napozóágyon elnyúlva szinte csiklandozza a víz a talpunkat, a nesztelenséget csupán a madarak és a hullámok csapkodásának hangjai zavarják. Órákon át csak feküdni és hallgatni a tengert felér egy teljes értékű akkumulátor-töltéssel.

Maga a szálloda 186 szobával, közte tizenkilenc lakosztállyal rendelkezik. Magáénak tud két elnöki lakosztályt is, melyek elsősorban a méreteikkel nyűgöznek le.

Mi másra, mint a tengerre néző hatalmas teraszán jacuzziban ülve lehet elmerengeni a nagy kékség látványában,

rossz idő esetén pedig alighanem az egész ország legnagyobb tévéje vár a nappaliban.

Azért a visszafogottabbnak tartott szobák sem kerülnek be a panaszkönyvbe, pláne, amikor egy eseménydús nap végén egy pohár borral kiülünk az erkélyre megnézni a narancsossá változott ég alját, majd a friss tengeri levegő hatására álomba szenderülünk.

Aki a pihenése minden pillanatát óvni szeretné, annak a resort területén található privát villák valamelyikére érdemes lecsapnia. A kényelmi csúcsot képviselő házak saját medencével, napozóterasszal és luxusfürdővel felszereltek.

Isztriára nyugodtan tekinthetünk afféle gourmet-célpontként is. Az Adriaticban működő Dijana étterem grillezett húsokra és halakra, valamint fekete és fehér szarvasgomba-különlegességekre felhúzott étlapja értelemszerűen mediterrán konyhát visz – fine dining-színvonalon. Meglehetősen idilli környezetben fogyaszthatjuk el a vacsorát a teraszon, ahonnét látszódik a tenger, nem maradunk le a nap elköszönéséről, a diszkrét élőzenei produkciók szünetében pedig csicsergő madarak folytatják a műsort.

Picit hűvösebb estén jó választás a házi tortellivel érkező marhahúsleves, a tenger all star válogatottjából kiemelt, krémes burgonyával, roppanós zöld spárgával és paradicsommal tálalt, lehengerlően friss sügérfilé, vagy elszakadva a nagy víztől, a száraz érlelésű, puha és szaftos marhafilé, ami burgonyafánkkal és lilahagyma lekvárral együtt eléri, hogy másnap se nagyon kelljen fejvakarással böngészni az étlapot.

Csak egy megálló Szlovénia

Mindössze félórányi kocsikázásra található innen a szlovén tengerpart lendületes kikötővárosa, amely ugyan nem egy metropolisz, de nyüzsgésben felveszi a versenyt terebélyesebb vetélytársaival.

Számos hotel, étterem, bár, kaszinó és szórakozóhely sorakozik egymás mellett a Rózsa kikötőjében, ahol klasszikus értelemben vett óvárosi sétára kevésbé, lüktető éjszakai életre viszont annál inkább számíthatunk. Az olajfáknak és a kékben pompázó tengernek köszönhetően a mediterrán hangulat errefelé is alapfelszereltség és Portorožból is egyszerűen megközelíthetőek a „természetesen” Toszkánára hajazó vidék kedvenc célpontjai. A szó szerint szomszédos, kulturális értékekben és romantikában erős Piran néhány percnyi buszozással vagy autózással megvan, de bringával és gyalog is be lehet vállalni azt a pár kilométert, ha bírjuk az emelkedőn trappolást vagy tekerést.

Ötcsillagos élmények – II. fejezet

Szlovénia legismertebb szállodáinak listáján alighanem az élmezőnyben van a 2008-ban megnyitott Kempinski Palace Portorož.

A képeslapok ezreiről visszaköszönő hotel a közelmúltban komoly ráncfelvarráson esett át, hogy aztán a hagyományos és a kortárs dizájn egyedülálló kombinációjával büszkélkedhessen. A két eltérő világ a recepción üdvözli egymást, ahonnan egyik irányba indulva a régi, a másikba pedig a modern szárny járható be.

A monarchia hatását is érző impozáns épület a francia és az olasz Riviéra palotáit idézi, a mediterrán életérzést pedig csak fokozzák a sötétzöld zsalugáteres ablakok és a kertben pihengető hatalmas cédrusfák.

Tényleg kicsit megkavarodik itt az ember, mert egyszerre érehzeti magát valahol Toszkánában, Dél-Franciaországban, vagy a múlt századi monarchiai kastélyok valamelyikének udvarán, miközben valójában a szlovén partoktól néhány lépésre kortyolgatja a délutáni kávéját.

Apropó délutáni kávé: kötelező program a hűs árnyékot adó fák árnyékában elfogyasztani egyet, méghozzá az utcának háttal ülve, merthogy a privát piknikre is lehetőséget biztosító kertből lehet igazán megcsodálni a szépséges épületet.

A 182 szobás, ötcsillagos superior szálloda 1500 négyzetméteres wellnessrészleggel, innovatív étel- és italkoncepciójú étteremmel, valamint bárral, konferenciateremmel, tengervízzel táplált kinti és benti medencével, továbbá egy egészen egyedülálló bálteremmel bír.

A régi részlegen járkálva több ponton is valósággal megsimogat a történelem; a Sophia Lorenről elnevezett fine dining étterem időutazás a múltba, de találni a manapság butikként működő, annak idején hölgyek szalonjaként szolgáló helyiséget, rendezvényteremmé alakított egykori úriember szalont és megvan még a felfelé vezető lépcsők első két fokának eredetije is.

A mélyen megérintő rész azonban egyértelműen az egykori bálterem, amely napjainkban a reggelinek ad helyet.

Sok-sok évvel ezelőtt csupán egy privilegizált réteg engedhette meg magának a szarvasgombás falatokat, ezzel szemben most már bárki átélheti, milyen lehet(ett) hercegként vagy hercegnőként reggelizni a monarchiában – vagy egy korhű film díszletei között.

A Palace-ban viszont nemcsak a világsztár filmszínésznő ihlette étterembe foglalhatunk asztalt, hanem a hotel modern szárnyában berendezett Fleur de Sel-be is. A fehérben pompázó elegáns étterem fúziós konyhát kínál, főként a hagyományos isztriai és a modern ételek kombinációját válogatta az étlapjára.

A kilátás innen is öt csillagot ér; terasza a Pirani-öbölre és a szomszédos Horvátországra néz, de az Adriai-tengeri naplementéjében gyönyörködéshez sem kell távcsövet kérni a concierge-től. Ha nem eretnekség kihagyni az isztriai tenger gyümölcseiből készült levest, akkor a vajas, kakukkfüves krutonnal megbolondított spenótkrémlevesre, vagy a tésztával és zöldségekkel hódító marhahúslevesre érdemes rábökni a menün.

A helyi specialitásokkal való ismerkedésre kiváló randipartner a mennyei szarvasgombás fish & chips, ami üdítően friss, panírozott tengeri sügérből, sült krumpliból és a ráduplázás kedvéért lágy szarvasgombás majonézből áll. A brie sajttal, BBQ-szósszal, baconnel, kovászos uborkával és paradicsommal felöltöztetett, terjedelmes wagyu marhás húspogácsát ölelő burger pedig egész estére elfoglaltságot ad.

Ebben a szállodában alighanem minden benne van, amit ez az elbűvölő régió adni tud: egyszerre hagyománytisztelő és modern, kényelmes és izgalmas, vibráló és pihentető, egy olyan hely, ahová évente legalább egy alkalommal el kell jönni töltőre tenni a lelket.

(Fotók: Hotel Adriatic, Kempinski Palace Portoroz)

 

 

gourmet | élmény | gasztronómia | Horvátország | látnivalók