Close
Kéknyúl és a bolygó hollandi június visszautasíthatatlan ajánlatai a Müpában

Kéknyúl és a bolygó hollandi június visszautasíthatatlan ajánlatai a Müpában

Júniusban is a Müpa a kultúra Wakandája, a hely, ami a magas minőség szinonimája. A tucatnyi programból most kettőt emelünk ki, amelyek nagyon különbözőek, de a közös nevezőjük, hogy mindkettő abszolút csúcs a saját területén.

Wagner: A bolygó hollandi, június 6. és 10.

Ki jár operába? Kit érdekel az opera? Miért néz valaki operát? Nos, pontos adatokkal nem tudjuk alátámasztani, de a kultúra világában az opera olyan ritka és delikát élvezet, amit kevesen értenek, és még kevesebben értékelnek. Az opera a kultúra brut pezsgője, kerti sármánya, Talbot Lagója. A jó hír, hogy az ilyen ritka és különleges élmények élvezetét el lehet kezdeni megtanulni, és ha már rászántuk erre magunkat, akkor simán indíthatunk Wagnerrel és A bolygó hollandi-val, amit június közepén mutatnak be a Müpában, méghozzá egy igazán rendhagyó rendezésben.

Wagner darabja már önmagában egyfajta enigma, ugyanis a zenekritkusok előtt talány, hogyan írhatta meg a harmincéves német zeneszerző úgy, hogy korábban szinte csak és kizárólag szuperközhelyes, teljesen felejthető darabokkal rukkolt elő. A bolygó hollandi nem csak Wagner addigi életművéből ütközött ki, hanem a teljes műfajtól, vagyis ez a darab 1843-ban forradalminak számított, és úgy rázta meg saját korát, hogy azelőtt Jimi Hendrix és David Bowie is emelte volna kalapját.

A rendező, Kovalik Balázs azt tette A bolygó hollandi-val, amit Baz Luhrman 1996-ban a Rómeó és Júliá-val, és most nem Leonardo DiCaprióra gondolunk, hanem a modernizálásra. Kovalik operája megkapta a 21. századi kezelést, vannak benne mosógépek, nyakkendős férfiak és pompomlányok, röviden csupa olyasmi, ami az 1843-as ősbemutatón biztosan nem láthattak a színpadon. Mi is belenéztünk, és többekkel együtt elmondtuk róla a véleményünket:

Kéknyúl, június 20.

A Kéknyúlt ne keressük a nagy állathatározóban, mert nem fogjuk megtalálni – de ezt valószínűleg mindenki sejtette. Ahol viszont ez a ritka állatfajta előfordul, azok a stúdiók, koncerttermek, klubok, illetve idén júniusban a Müpa, a Kéknyúl ugyanis egy zenekar. Az eredetileg Premecz Mátyás Hammond orgonája köré épített banda soul-funk alapú muzsikát tol, klasszikusan az a zene, ami még a holtakat is feltámasztja, és akkor ne is beszéljünk az élőkről.

A június 20-i koncertjük Criminal Funk alcímre hallgat, vagyis aki bevállalja ezt az estét, nagy valószínűséggel kriminálisan jól fog szórakozni. A banda a hetvenes évekbeli krimik funkos zenéjét (megvan még a San Francisco utcáin főcímdala?) alkotta újra, olyannyira, hogy egy nem létező film soundtrackjét is megírták!

A nem létező film létező aláfestő zenéjét is el fogják játszani 20-án, méghozzá egy szülinapi dzsemobori keretében: – “A zenekar idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját – nyilatkozta Premecz Mátyás. – Arra gondoltunk, hogy ebből az alkalomból magunkat és a közönségünket is megpróbáljuk meglepni valami különlegességgel. Új dalokban, igazán ínyenc hangszerelésekben és vendégekben sem lesz hiány”.

Visszautasíthatatlan ajánlat mindkettő, mi mondtuk.

Ez is érdekelhet:

Akár két hónapot is dolgozik egy hegedűn Újlipótváros Stradivarija – Roadster

Hosszú hetekig tartó munkájába kerül egy darab elkészítése úgy, hogy napi nyolc órát bíbelődik vele. Önkéntelenül is belecsempészi saját személyiségjegyeit egy hangszerbe, mert ezt egyszerűen nem lehet kikerülni. Adonyi Iván hegedűkészítőnél jártunk. Hangulatos és nesztelen műhelyében még a falióra kattogását is hallani.

Close