Close
Kéknyúl és a bolygó hollandi június visszautasíthatatlan ajánlatai a Müpában

Kéknyúl és a bolygó hollandi június visszautasíthatatlan ajánlatai a Müpában

Júniusban is a Müpa a kultúra Wakandája, a hely, ami a magas minőség szinonimája. A tucatnyi programból most kettőt emelünk ki, amelyek nagyon különbözőek, de a közös nevezőjük, hogy mindkettő abszolút csúcs a saját területén.

Wagner: A bolygó hollandi, június 6. és 10.

Ki jár operába? Kit érdekel az opera? Miért néz valaki operát? Nos, pontos adatokkal nem tudjuk alátámasztani, de a kultúra világában az opera olyan ritka és delikát élvezet, amit kevesen értenek, és még kevesebben értékelnek. Az opera a kultúra brut pezsgője, kerti sármánya, Talbot Lagója. A jó hír, hogy az ilyen ritka és különleges élmények élvezetét el lehet kezdeni megtanulni, és ha már rászántuk erre magunkat, akkor simán indíthatunk Wagnerrel és A bolygó hollandi-val, amit június közepén mutatnak be a Müpában, méghozzá egy igazán rendhagyó rendezésben.

Wagner darabja már önmagában egyfajta enigma, ugyanis a zenekritkusok előtt talány, hogyan írhatta meg a harmincéves német zeneszerző úgy, hogy korábban szinte csak és kizárólag szuperközhelyes, teljesen felejthető darabokkal rukkolt elő. A bolygó hollandi nem csak Wagner addigi életművéből ütközött ki, hanem a teljes műfajtól, vagyis ez a darab 1843-ban forradalminak számított, és úgy rázta meg saját korát, hogy azelőtt Jimi Hendrix és David Bowie is emelte volna kalapját.

A rendező, Kovalik Balázs azt tette A bolygó hollandi-val, amit Baz Luhrman 1996-ban a Rómeó és Júliá-val, és most nem Leonardo DiCaprióra gondolunk, hanem a modernizálásra. Kovalik operája megkapta a 21. századi kezelést, vannak benne mosógépek, nyakkendős férfiak és pompomlányok, röviden csupa olyasmi, ami az 1843-as ősbemutatón biztosan nem láthattak a színpadon. Mi is belenéztünk, és többekkel együtt elmondtuk róla a véleményünket:

Kéknyúl, június 20.

A Kéknyúlt ne keressük a nagy állathatározóban, mert nem fogjuk megtalálni – de ezt valószínűleg mindenki sejtette. Ahol viszont ez a ritka állatfajta előfordul, azok a stúdiók, koncerttermek, klubok, illetve idén júniusban a Müpa, a Kéknyúl ugyanis egy zenekar. Az eredetileg Premecz Mátyás Hammond orgonája köré épített banda soul-funk alapú muzsikát tol, klasszikusan az a zene, ami még a holtakat is feltámasztja, és akkor ne is beszéljünk az élőkről.

A június 20-i koncertjük Criminal Funk alcímre hallgat, vagyis aki bevállalja ezt az estét, nagy valószínűséggel kriminálisan jól fog szórakozni. A banda a hetvenes évekbeli krimik funkos zenéjét (megvan még a San Francisco utcáin főcímdala?) alkotta újra, olyannyira, hogy egy nem létező film soundtrackjét is megírták!

A nem létező film létező aláfestő zenéjét is el fogják játszani 20-án, méghozzá egy szülinapi dzsemobori keretében: – “A zenekar idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját – nyilatkozta Premecz Mátyás. – Arra gondoltunk, hogy ebből az alkalomból magunkat és a közönségünket is megpróbáljuk meglepni valami különlegességgel. Új dalokban, igazán ínyenc hangszerelésekben és vendégekben sem lesz hiány”.

Visszautasíthatatlan ajánlat mindkettő, mi mondtuk.

Ez is érdekelhet:

Close