Close
5500 Lenin tűnt el Ukrajnában, és egy fotós megpróbálja felkutatni őket

5500 Lenin tűnt el Ukrajnában, és egy fotós megpróbálja felkutatni őket

Egy svájci fotográfus, Niels Ackermann az eltűnő Vlagyimir Iljics-szobrok nyomába vetette magát, és olyasmit talált, amit szavakkal nem lehetett elmesélni. Fotókkal viszont igen.

A „Looking for Lenin” című könyv Ukrajnáról és az ukránokról szól, és az építészet, történelem, hatalom, emlékezet közötti bonyolult kapcsolatról. Ukrajna szovjet öröksége az országot elborító Lenin-szobrok formájában a legszembeötlőbb, egyértelmű bizonyítékai voltak, hogy az ország múltja feldolgozatlan, és a „kik is vagyunk mi valójában, mint nemzet” kérdésre nem sikerült mindenki által elfogadható választ adni. Amíg Magyarország például gyorsan eltüntette vagy a Szoborparkba deportálta a szocialista múlt szoborformába öntött bizonyítékait, addig Ukrajnában ez egészen 2015-ig nem történt meg. Niels Ackermann fotós és Sebastien Gobert újságíró munkásságával válik nyilvánvalóvá, mennyire érdekes lett volna egy hazai fotósnak is dokumentálni, hogyan tűntek el Lenin, Marx és a többiek emlékművei, és még inkább azt, hogy hová is kerültek.

Egy lefejezett Lenin az Odesszához közeli Chabóban

Ami a Szovjetunió széthullása után két évtizeden át nem történt meg, az 2013-ban, a Majdan téri tüntetésekkel egy időben viharos gyorsasággal bekövetkezett. A Krím elcsatolása aztán végképp megpecsételte a mementók sorsát: az addig sem túl népszerű orosz-szovjet kötődésű entitások még népszerűtlenebbé váltak, és a Lenin szobrok helyzete még mostohább lett: 1991-ben még 5500 volt az országban, 2015-ben törvényileg tiltották be őket, és mára nem maradt egy sem. A svájci Niels Ackermann éveken át fotózta ezt a sietős lenintelenítést, és nemrég egy kiváló album formájában meg is jelentette. Amikor Skype-on interjúztunk vele egy reggeli órán, kijevi lakásában ült a kanapéján, fehér pólóban és egy gőzölgő teásbögrével a kezében.

– Először a majdani tüntetések során, 2013-ban szembesültem a lenintelenítés jelenségével, noha az országban lévő 5500 Lenin-szobor felét már az 1990-es évek elején eltüntették. Meglepő, de arányait tekintve a világon a legtöbb Lenin-szobor Ukrajnában volt. A teljes Szovjetunió területén összesen 7000 darab volt, míg a jóval kisebb Ukrajnában 5500. A 2013-as majdani tüntetések első napjait tekinthetjük a projektünk kiindulópontjának. A tér közepén állt egy elég híres Lenin-szobor, amit Szergej Merkurov alkotott, ugyanolyan Karellen vörös márványból, mint amiből a Lenin Mauzóleum is készült. Ott voltam, amikor ez a szobor 2013. december elsején ledőlt. Sok ukrán ember számára ez a szobor Putyint jelképezte. Másnap reggelre a ledöntött szobor minden egyes apró darabja eltűnt. Elgondolkodtam, hogy hová is tűnhettek ezek a darabok. Bementem a városházára, de nem tudtak semmit, helyi újságíróknál is érdeklődtem, de senki sem tudott segíteni.

Csak 2014-ben közel 900 szobrot mozdítottak el a helyéről

„– Nyomozni kezdtünk, és pár hónap alatt kiderítettük, ki lopta el Lenint. Kapcsolatba léptünk vele, hogy megnézhessük a szobor maradványait.”

A dnyipropetrovszki Lenint a város Nemzeti Történeti Múzeumának ajándékozták. Jelenleg a raktárban pihen, mivel az intézménynek nincs pénze kiállítani. 2015. november 13.

– Az asszisztense készített fotókat róla, azokat megnézhettük. Másfél évig egyezkedtünk, hogy sikerüljön bejutnunk hozzá. A férfi kilétét nem árulhatom el, de igazi történelemrajongó, és az az érzésem, hogy nem pénzt akart keresni a szobor maradványaival, hanem meg akarta védeni azt, ami megmaradt belőle.

Lenin orra. Egy egykoron nyolc méter magas Lenin-szobor tartozéka. Kijev, 2016
Harkov, Ukrajna, 2016. február

“Miközben egyre több és több szobrot kutattunk fel, azt vettük észre, hogy mindegyiknek saját története van”

A Darth Vaderré alakított odesszai Lenin. Alexander Milov, ukrán művész alkotása

Talapzat, szobor nélkül

Egy 2015-ös törvény megtiltotta a kommunizmust glorifikálását, így minden egyes városvezetésnek meg kellett kezdenie a kommunista emlékművek eltüntetését, kezdve az utcák átnevezésétől az emlékművekig. Niels Ackermann szerint sokan sajnálják a szobrok eltüntetését, és nem feltétlenül azért, mert szimpatizálnak Oroszországgal, sokkal inkább azért, mert nosztalgiát érezek az iránt a korszak iránt, amelyben fiatalok voltak. Mások szerint a kommunista emlékek eltüntetése csak felületi kezelés: a szobrok eltűnnek, de még mindig nem tudni, mi lesz Ukrajna jövője. A Majdan téri Lenin-szobor négy éve dőlt le, de a talapzata most is pontosan ugyanúgy áll ott, mint 2013-ban, és a Lenin-felirat is ugyanúgy ott olvasható rajta – egy nemzet tanácstalanságának fájdalmas szimbólumaként.

Ez a Lenin-fej több mint két méter magas, és egykor a V.I. Lenin Nukleáris Erőmű területén állt, azaz Csernobilban. Napjainkban az intézmény takarítószemélyzetének raktárában található

Ackermannék semleges megfigyelőként, passzív szemként az egész jelenség komplexitását szerették volna megmutatni, azt a bonyolult, önellentmondásokkal teli tektonikus mozgást, ami Ukrajna társadalmi látképét formálja az elmúlt években.

– Amióta a könyv megjelent, egyre többen szeretnék megmutatni nekünk a Leninjeiket. Annyi új anyagunk lehetne, amiből már egy második kiadást is össze tudnánk rakni.

Ez a Lenin-szobor egykor a kijevi Lenin-múzeumban állt

Az album anyaga jelenleg Arles-ban van kiállítva, a megnyitón Ackermann kalauzolta végig Franciaország elnökét, Francois Macront, ezt követően Angliába, Svájcba, és talán Kínába is utazik a tárlat.

(Fotók: © Niels Ackermann / Lundi13 / Fuel Publishing)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Close