Rebesgetik, hogy felhasználóinak mentálhigiénés épsége miatt, már jelenleg is teszteli az Instagram a lájk nélküli funkciót, hiszen szeretnének áttérni erre. Óh, akkor jönne csak a jó világ!
Míg régebben azokra irigykedtünk, akiknek nincs Facebookjuk, addig ez a közösségi oldal már annyira nem durva tényező, mint az Instagram. Az eredetileg fotóalbumnak megálmodott, személyes emlékek vizuális kivetülését csokorba gyűjtő applikáció nyolc-tíz év alatt húspiaccá, modellügynökséggé, hirdetőtáblává, közéleti dögkúttá változott, ahol a spontaneitás, mint olyan, nem játszik.
Míg régen röhögve felpakoltunk egy, a barátokkal eltöltött este homályos és rossz minőségű képeiből öt-hat darabot egymást követően, addig ma már a posztolás megfontolt, és különböző imidzsekről árulkodik.
Be lehet jelölni, hogy merre készült a kép, de azt is lehet jelezni, hogy ez bizony nem mai fotó. Csak annyira, de annyira meg kell mutatni, és az előző nyaraláson más túl sok lett volna a kontent! Hoppá egy undormány, taknyos őszi délutánon felpattan a feedben Julcsika tavalyi #tbt Seychelle-szigetek virsliszelfije, ahol lebarnult lábai között pihen egy friss, illatos kókusz, akkor még szívószállal, mert ugye januárban volt, nem a műanyagmentes júliusban.
Szóval az van, hogy ha hajlamos vagy rá, ha nem, be tud szippantani ez a világ. Egyszer csak azon veszed észre magad, úgy fotózol, hogy az jól nézzen ki a többi fotód között. Ha hallasz egy étteremről, nem másokat kérdezel róla, hanem Instán nézed meg, mennyire szépek a paprikáscsirkék, mennyire fotogén a palacsinta. Egyre több utazós bloggert, influenszert követsz, és mondhatod, hogy de csak olyanokat, akik valós kontentet szolgáltatnak (nincs otthon tévé úgyis csak a NatGeó-t nézném effektus….), de azért be-becsúszik a Tádzs Mahal előtt hátranyújtja a kezét a csaj, gondosan válogatott karperecekkel, Rolex órával fotó... ezek elkerülhetetlenek.
És az van, hogy hiába nem eredeti, néha ezekre jó ránézni. Addig pláne, amíg nem akarod magadnak ugyanazt a szponzorórát és ugyanazt a persze teljesen ismeretlen életet, amit a blogger él. Amíg nem az ő fotóihoz méred a saját fotóid. Amíg nem arányítod a követőid/képre kapott lájkjaid az övéhez. És amíg nem döntesz úgy hirtelen, hogy megnyitod a profilod a nagyközönségnek.
Persze, nem ördögtől való dolog, ha nyilvános az Instagramod, de még mindig szabadabb gondolkodást és privátabb mindennapokat élhetsz meg, ha csak az ismerőseid látják a fotóidat.
Akkor is várhatod tőlük a reakciókat, a visszajelzéseket, de legalább nem idegenek feedbackjére szomjazol. Más persze a történet, ha például professzionális fotós vagy, esetleg érdekel ez, és így szeretnéd megmutatni a nagyvilágnak, hogy mit tudsz. De ebben az esetben nem is lesz “unatkozom az irodában, lövök magamról pár fotót” kontented.
Emlékszel még, amikor anno kis papírcsíkokra humoros, vagy csak simán informatív képcímet írtál, és betologattad a fotóalbumba a képek mellé? Amikor harminchat kocka állt rendelkezésre egy egész nyaralás idejére? És háromszor meggondoltad, veszel-e a trafikban új tekercset, vagy az már túl sok lenne? Amikor négy kattintást elvitt a sosem sikerült kép, hogy a tengerben kézen álltok, de mire kattant a gép, már mindannyian beleplaccsantatok a vízbe? Ezt visszahozni nem lehet, nem is kell és “régenmindenjobbvolt” persze, de új idők, új vívmányok, haladni kell, csak nem mindegy, milyen irányba. Inkább gondolj így az Instádra, ahogy tologattad a képalákat. Magadnak, a barátoknak, akik átjönnek, és együtt megnézitek, jókat röhögtök, vagy megdöbbentek egy-egy képen. Miért kéne, hogy ezt az albumot véleményezze a vadidegen?
Az Insta lájk-megszüntetése persze nem ennyire radikális, szó sincs arról, hogy teljesen eltörölnék a fotókra küldött reakciókat, csupán a hírfolyamon nem látszódnak majd a konkrét kedvelési számok, sőt, a követő sem láthatja ezt, egyedül maga, a posztoló tud utánanézni, hogy mégis mennyire népszerű egy-egy fotója. Előrébb leszünk, vagy amolyan okos lány népmesés helyzetet teremtenek? Hoztak is ajándékot és nem is....?
Ez is érdekelhet:
Azon gondolkozunk, milyen lehet egy fesztivál, ha már elmúltál harminc. Más, nagyon más. Tapasztalat van bőven.
(Fotók: Unsplash, Freepik)
fotók | instagram | visszacsatolás | instagram like | közösségi háló | social media
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!