Close
Off piste az Elveszett völgyben – Mutatjuk, hogyan síelj extrémen

Off piste az Elveszett völgyben – Mutatjuk, hogyan síelj extrémen

Van egy határozott állításunk: a pályán kívül síelés biztosan új dimenziókat nyit meg előtted a síelés világában. Ha egy kicsit unod már a pályákat és a tömeget, ezt biztosan érdemes kipróbálni. Egy olaszországi és egy franciaországi túrát ajánlunk.

A Valle Perduta, az Elveszett völgy

Egy viszonylag könnyű sítúra és egy pazar lesiklás kombinációja ez a túra. Olyanoknak is ajánlott hegyi vezetővel, akik nem annyira jól síelnek pályán kívül – én például ilyen vagyok.

Mi Mauróval indultunk el, ő volt a hegyi vezetőnk. Az olasz Monte Rosa síterepről vágtunk neki a túrának, és sílifttel mentünk fel 3500 méterig, ahol feltettük a sílécekre az úgynevezett fókaszőrt, aminek segítségével felfelé lehet sétálni a síléccel. Az off piste, azaz pályán kívüli síelés magától értetődően veszélyesebb, mint a pályán síelés, és nehezebb is.

Ezért kell speciális felszerelés: lavinajeladó és légzsák, lapát és szonda.

Rendszerint a teljes felszerelést ki lehet bérelni a legtöbb síkölcsönzőben, körülbelül száz euróért. Ez a sok cucc arra az esetre kell, ha lavina temetne el bennünket. A hegyi vezető a felelős azért, hogy ennek az esélye minimális legyen, és ő az, aki ismeri a járást a hegyekben. Ezen nem érdemes spórolni, mert az életünk múlhat rajta: ez olyan, mintha nem kötnénk be a biztonsági övet az autóban.

Egy viszonylag rövid sítúrával indult a túra, majd Mauró  kötél segítségével leengedett minket egy meredekebb részen. Bevallom, én itt bénáztam, mert ugyan a kötél ott volt biztosítékként, ám valójában nekem kellett volna lesíelnem a meredek kulárban, de többször hibáztam, lecsúsztam, és végül a kötél fogott meg. Innen viszont maga a földi paradicsom fogadott, a jégtömbök látvány a gleccseren elképesztően gyönyörű, órákon át síeltünk közöttük. Bár sportosnak hittem magam, nagyon elfáradtam, és úgy tűnt, a pályán kívül síeléshez másmilyen edzettség szükséges.

A legszebb lesiklás az Alpokban a Vallee Blanche, azaz a Fehér völgy

A Vallee Blanche-on azaz a Fehér völgyben lesíelni régi álmom volt, már akkor, amikor még síelni sem tudtam. A Mont Blanc hegyvonulatának legszebb lesiklásáról beszélünk. A franciaországi Chamonix-ban lévő Aiguille du Midiről a Montenvers vasútállomásig összesen 2700 méter szintkülönbséget síelünk le. Jobbra Olaszország, balra az Alpok francia része.

A látvány elképesztő: a Mont Blanc-nal indul, majd a Tacul, a Maudit, az Aiguille d’Entreve és többi között a Grand Jorasse alatt vezet a pálya.

Az Aiguille du Midi felvonóállomás 3800 méteren fekszik, ami már elég magas ahhoz, hogy megérezze az ember. Én is jobban kapkodtam a levegőt. Pihenésképp mindenképp érdemes megállni az üvegkalitkánál. Ez egy különleges üvegdoboz, amire nem is lehet cipőben, csak egy puha papucsban kisétálni.

Félelmetes érzés, amikor egy üvegen látsz át az alattad tátongó mélységre. Tériszonyosoknak nem ajánlott.

A túra tehát egy izgalmas sétával kezdődik. Talán ez a legnehezebb része a kirándulásnak, mert a bal oldaladon egy több ezer méteres letörés és meredek sziklafal van, ami csodálatos, de félelmetes látvány. Télen Aiguille du Midi 3800 méteren kezdődő gerincén hatalmas tömegek mozognak, hazugság lenne azt állítanom, hogy ez kellemes dolog, hiszen nem igazán tudtam a saját tempómban haladni, alkalmazkodnom kellett a tömeg mozgásához.

Szóval a sílécet a hátizsákra rögzítettük, és ezen a keskeny gerincen szépen lesétáltunk az Alpok legnagyobb játszóterére, ahol több tucat paplanernyőssel osztoztunk a placcon. Innen kezdődik a lesiklás, vagyis az élvezet. A Vallee Blanche tele van nyomokkal, de én például nem vagyok extrém síelő, és aki hasonlóképpen nem az, ne hagyatkozzon a nyomokra, mert a Vallée Blanche-ban vannak meredek szakaszok. Még veszélyesebbek a hasadékok: nem egy extrém síelő és hegyi vezető halt már meg itt úgy, hogy hasadékba zuhant. Ezért nem győzöm elégszer kiemelni: aki nem ismeri a terepet, úgy mint a tenyerét, egyedül ne vágjon neki!

Ha jó az idő, sokan vannak, de szerencsére a völgy hatalmas. Tehát nem úgy kell elképzelni, mint egy sípályát. Itt bármekkora tömeg el tud oszlani, s olyan széles a terep, hogy biztosan nem fogjuk zsúfoltnak érezni.

A völgy felénél, a meredek fal alatt érdemes megállni, itt van egy gleccserletörés. Itt kell igazán az olyan hegyi vezető, aki tudja, hol kell a gleccsertornyok között biztonságosan síelni.

A Vallée Blanche meredekebb, mint egy kék pálya, másrészt nem pálya. Itt soha nem jár hótömörítő gép és a meredek részeken inkább egy fekete pályára hasonlít a terep. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tele van hasadékokkal, amik télen nem látszanak. Vagyis nem technikailag nehéz, hanem tele van olyan veszéllyel, amit egy tapasztalatlan síző nem képes átlátni. És itt nincsenek karók, amilyenek általában a pályák mellett találhatók. Vagyis ha esetleg elromlik az idő, nehéz innen kivergődni. A hegyi vezető akár csukott szemmel is lesíel itt, és általában van náluk GPS és rádió, amin azonnal segítséget tud hívni. Franciaországban a hegyi mentés ingyenes, és állítom, az egyik legprofibb hálózat a világon. Éjjel-nappal és sötétben is mentenek. Nem kívánom senkinek, hogy ezt élesben tapasztalja meg.

Aki nagyon ügyes, akár kétszer is lesíelhet a Vallée Blanche-on egymás után, a jegy ugyanis napijegy. Az Aguille du Midire felmenni ötven euróba kerül, de ebben az árban benne van a Montenvers-ről induló vonatjegy is, ami visszahoz Chamonix-ba, és ha van még idő, lehet még egy kört menni. Én szerencsés helyzetben voltam, egy helyi hegyi vezető barátommal síeltem le, és a síelők nagy százaléka is ezt a gyakorlatot követi. Ha csoporthoz csatlakozunk, az fejenként 89 euró, erre jön még rá a felszerelés ára.

Azt gyanítom, aki egyszer kipróbálja az itt ajánlott túrák egyikét, mindig visszavágyik majd a pályán kívüli vad világba, és máshogy fog nézni a legyalult, agyonzsúfolt pályákra.

(A szerző fotóival)

Close